„– Nem jön az orvos, mert nincs autó – mondta az asszony, s remegett a keze, amikor az asztal sarkára tette a telefont. Sárika tűzforrón nyögdécselt az ágyban, s az asszony, ahogy az orvos javasolta, sokadszorra is hidegvizesre cserélte az átforrósodott ruhát a gyermek bokáján s csuklóján. Két óra telt el, egyre kétségbeesettebben álltak a gyermek ágyánál, s váltogatták a nedves törölközőt rajta, de a láza nem csökkent. Akkor ijedtek meg, amikor a kislány már nem nyögdécselt. Csak feküdt, szinte hang nélkül, arca egyre fehérebb lett, s egyre nehezebben vette a levegőt. Most már az apa tárcsázta az ügyeletet, autó továbbra sem volt, az orvos nem jött – üljenek autóba, taxiba, vigyék kórházba – mondta nekik.”
A cikk keddi lapszámunkban jelenik meg teljes terjedelmében.



