Tudomány

A pestis evolúciós hackje, így élt túl három világjárványt

A pestis okosabbnak bizonyult

Kiderült, hogy a pestis a múlt században gyorsabban véget érhetett volna, de közbeszólt a genetika. Egy nemzetközi tudóscsoport felfedezte, hogy a „fekete halál” és a justiniánus pestis járványok a Yersinia pestis pestisbaktérium DNS-ében bekövetkezett specifikus mutációk miatt húzódtak el.

A pestis evolúciós hackje, így élt túl három világjárványt
A pestisjárvány Franciaországban is halálos volt már az 1700-as években is
Fotó: AFP/Roger-Viollet/© Pierre Barbier

„Amikor a baktérium virulenciája csökkent, előnyre tett szert – lassabban ölte meg gazdáit, de gyorsabban terjedt” – magyarázza Javier Pizarro-Serda, a Pasteur Intézet munkatársa, számol be a ScienceAlert.

Ez a pla géncsoport mutációinak köszönhető. Ezek közvetlenül befolyásolják a buborékok kialakulását és ezáltal a fertőzés halálozási arányát.

Mit találtak az áldozatok maradványain?

A tudósok több tucat ősi Yersinia pestis törzset elemeztek, amelyeket VI-VII. és XIV-XV. századi sírokból vettek ki Európa-szerte. Az első és a későbbi járványok áldozatainak genomjait összehasonlítva a kutatók azt látták, hogy az aktív pla-változatok száma a pandémiák fejlődésével csökkent.

Modern törzsek a múlt viselkedésével

Hogy megértsék, hogyan működnek ezek a mutációk, a szakértők három modern törzset vizsgáltak, amelyek hasonló genetikai jellemzőkkel rendelkeznek. Sejt- és egérkísérletek során kiderült, hogy a mutációk néhány nappal meghosszabbítják a fertőzött rágcsálók életét. Ennek köszönhetően a baktérium tovább terjedhet, különösen a ritkán lakott régiókban.

Miért fontos ez?

Ez a „enyhülés” a baktérium ravasz trükkje volt: kevésbé lett halálos, de sokkal hatékonyabb a fertőzésben. Éppen ezért az ősi pandémiák nem szűntek meg gyorsan, hanem a vártnál hosszabb ideig tartottak.

Kapcsolódó írásaink