Történelem
Miért fizetett a Szovjetunió Pepsi Colával egy tengeralattjáróért?
Nem csak üzlet, hanem egy kulturális látványosság is született ebből az érdekes cseréből
Az ötlet születése: a kereskedelem szigorú valutakorlátozások idején
A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok a hidegháború alatt erősen feszültek voltak és mindkét oldalon szigorú valutakorlátozások működtek. A Szovjetunióban nehéz volt amerikai dollárt szerezni, amely a nemzetközi kereskedelem fő fizetőeszköze volt. Emiatt a klasszikus pénzügyi tranzakciók sokszor nem voltak megvalósíthatók.
Nixon elnök megkóstoltatta Hruscsovval a Papsi kólát, akinek annyira ízlett, hogy kért még egy pohárral. Az amerikaiak nem tudtak mit kezdeni a rubellel, viszont a Szovjetúnió nem tudott dollárral fizetni, így kitaláltak egy mindenkinek jó tervet.
Ebben a helyzetben a Pepsi Cola vállalat és a Szovjetunió között kialakult egy különleges megállapodás. A Szovjetunió Pepsi üdítőital-gyártási jogokat kapott, így megkezdődött a Pepsi forgalmazása a szovjet piacon. Csakhogy a fizetés nem a megszokott pénznemben történt.
A "pezsdítő" fizetés: Pepsi üvegek és egy tengeralattjáró
1989-ben, amikor a Szovjetunióban egyre nehezebbé vált az amerikai dollár megszerzése, a két fél egy különleges megállapodást kötött. A Szovjetunió egy egész tengeralattjárót adott el a Pepsi-nek, cserébe pedig az italcég szállította a megállapodás szerinti mennyiségű Pepsi Cola terméket.
Ez a csereüzlet egyfajta barterként működött, amelyben az értékes tengeralattjáró helyett üdítőitalokat kaptak a szovjetek, amelyeket aztán orosz földön forgalmazhattak.
Miért volt szükség erre a furcsa üzletre?
- Valutahiány: A Szovjetunió nem tudott elegendő amerikai dollárt előteremteni a hagyományos kereskedelemhez.
- Piacnyitás: A Pepsi számára stratégiai jelentőségű volt a szovjet piacon való megjelenés.
- Hidegháborús korlátok: A politikai helyzet miatt a két ország közötti pénzügyi tranzakciók erősen korlátozottak voltak.
A tengeralattjáró sorsa
Az eladott tengeralattjárót – amelyet általában a B-39-es néven emlegetnek – végül átalakították múzeummá és bemutatóhellyé az Egyesült Államokban, Washington államban. Így nem csak üzlet, hanem egy kulturális látványosság is született ebből az érdekes cseréből.
A Szovjetunió és a Pepsi közötti tengeralattjárós üzlet egy egyedi példája annak, hogyan képesek a politikai és gazdasági nehézségek újfajta, kreatív megoldásokat szülni. Egy olyan korszakban, amikor a valutaáramlás erősen korlátozott volt, a barterüzletek jelentették a kiutat, még akkor is, ha az üzlet tárgya egy tengeralattjáró volt.
