Szerte a világon vannak, akik szerelmesek a magyar kultúrába

– Az első Bartók Tavaszt öt éve a covid miatt nem tudták élőben megrendezni, de egész Európa zeneszerető közönsége értesült róluk, és streamingen követhette a fesztiváleseményeket.

– Felemelő pillanatok voltak, amikor például a Royal Albert Hallból vagy a Milánói Scalaból jelentkeztek a zenészek, és üdvözölték a fesztivál keretében a képernyő előtt ülőket.

– Mi a koncepciója a Liszt Ünnepnek és a Bartók Tavasznak?

– Bár az iskolában tanulunk a két világhíres zeneszerzőnkről, látjuk a köztéri szobraikat, a legtöbbünknek még sincs személyes kapcsolódásunk hozzájuk. Ezt a kapcsolatot kívánja megteremteni ez a két fesztivál úgy, hogy bemutatja a két korszakos zseni művészetét világsztárok és magyar művészek segítségével.

A két eseménysorozat műsorra tűzi azokat a mai műveket is, amelyeket az ő személyiségük ihletett, amit ők inspiráltak. A fesztiválokon fellépő kortárs művészeink, több művészeti ágból képviseltetik magukat, hiszen mindkét zeneszerző több műfajra is hatott, még a képzőművészetre is.

A fesztivál egy összművészeti városi rendezvénysorozat, nem csak a Müpában zajlik, hanem a testvérintézményeinkkel, a Zeneakadémiával, a Magyar Zene Házával, a BMC-vel is vannak közös projektjeink. Akadnak olyan produkciók, amiket a fesztivál segítségével tudnak a testvérintézmények bemutatni. És vannak olyan külföldi partnereink, akikkel együttműködve azt is meg tudjuk valósítani, hogy egy adott produkciót Magyarországon és külföldön is bemutatunk, így öregbítve a fesztiváljaink hírnevét.

– Például hol?

– Szerte a világon, Sanghajtól New Yorkig.

– Ha egy magyar elmegy az Egyesült Államokba, Japánba vagy Kínába, könnyen meglepődhet, hogy ezekben az országokban milyen jól ismerik például Bartókot.

– Most pont ilyesmi történt, ugyan nem a fesztiválok kapcsán, hanem az Oszakai Világkiállítás táncbemutatóján. Nagyon megható volt, amikor megjelent az Oszakai Egyetem magyar táncköre, ráadásul magyar népviseletbe öltözve. A Kodály-módszert sokan ismerik és szeretik Japánban, és ennek bizony van egy olyan hozadéka, hogy sokan megszeretik, sőt valósággal beleszeretnek a magyar kultúrába.

– Az is megható, amikor például a New York-i Metropolitanben előadják A kékszakállú herceg várát, és a világszerte ünnepelt operaénekesek magyarul éneklik azt.

– Számíthatunk hasonló jelenetre a mi fesztiválunkon is, de egyelőre hadd legyek titokzatos, mert még nem árulhatom el, hogy kiről, miről van szó. Törekszünk rá, hogy a fesztiváljaink közönségének mindig ilyen és ehhez hasonló élményekben legyen része, és arra is, hogy minél több olyan turista érkezzen az országba, aki a magas kultúra mellett más magyar sajátosságra is nyitott, például a kulináriára.

– Távoli országokból úgy érkeznek repülővel Budapestre, hogy megvan a jegyük a koncertre vagy az operaelőadásra, és utána beülnek valamelyik magyar fine dining étterembe, és kiváló magyar bort isznak.

– Úgy van! Fontos ez a réteg a turizmus szempontjából is, mert nem csak a kultúrában keresi minőséget, hanem egyéb területeken is.

– Van-e olyan törekvés, hogy megidézzék azt a régi Budapestet, amelyben Liszt és Bartók koncerteket adtak?

– A Liszt-túrákon Liszt életének egyes meghatározó budapesti helyszíneit ismerhette meg a közönség, Tavasszal a Bartók Tavasz fesztivál beharangozója pedig a Bartók Emlékházban volt, így hívtuk fel a figyelmet arra a csodálatos környezetre, amelyben a zeneszerző élt.

Liszt és Bartók nagyon aktívan voltak jelen, de nemcsak Budapest életében, hanem vidéken is. Idén Győrre, Pécsre és Miskolcra is kiterjedt a fesztivál. Ez mind fontos számunkra, és tervezzük a különböző idekapcsolódó bemutatókat, külföldön is népszerűsíteni, ahogy Kiss-Hegyi Anita kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár-asszony is említette a sajtótájékoztatón, hiszen ő felel a Liszt Intézetekért. Ha elkészül itthon egy-egy produkció, azt be tudjuk majd mutatni a különböző országok Liszt-intézetein keresztül, annak érdekében, hogy eljussunk az ezekben az országokban élő magyarokhoz is.

– Kik lesznek a Liszt Ünnep legnagyobb sztárjai idén?

– Néhány név már olvasható a honlapon, de a végleges programot szeptember 10-én jelentjük be. Most inkább arról kívántunk beszámolni, hogy a fesztiválok első öt éve után a kormányzat támogatta, hogy a sikeres és eredményes programjainkat, 2027-től magasabb költségvetésből valósíthassuk meg.

– Szinte megkerülhetetlen téma egy önnel készülő interjúban a Hunyadi sorozat sikere. Azt már a bemutató előtt tudtuk, hogy a magyar államnak 26,5 milliárd forintjába került. Naponta halljuk, hogy újabb ország vette meg a vetítési jogokat, felmerül a kérdés, látszik-e esély, hogy a ráfordított összeg megtérül, esetleg a sorozat nyereséget hoz?

– A megtérülés egy hosszú folyamat, a streaming platformokon évtizedekkel korábban készült sorozatokat is nézünk és bevételt termelünk. A Hunyadi mindenképp áttörést hozott, hiszen a temérdek hazánkban gyártott kiváló külföldi sorozat után ez a mi régiónk története, ami most világszerte látható. Ahhoz, hogy a magyar és az európai filmek nyereséget termeljenek, sokkal komolyabb európai disztribúcióra van szükség. Jelenleg promóció tekintetében Európa Amerika után kullog. Minden nagy elérésű mozi előtérbe helyezi a hollywoodi stúdiófilmeket.

– A streamingben is előttünk vannak az amerikaiak. Érthetetlen, hogy Európán belül nincs egy közös szolgáltató. A Nemzeti Filmintézet 2020-ban elindította az első nemzeti streaming szolgáltatást Európában, ez a filmio.hu, ahol a kortárs magyar filmek mellett felújított klasszikusokat lehet nézni kiváló minőségben.

Négy éve egyeztetek európai kollégáimmal, hogy miképpen tudunk hatékonyabbak lenni a közös forgalmazásban. A csehekkel ígérkezik előrelépés. A közép-európai régió fog hamarabb elindulni, és aztán következhetnek a többiek.

Az angolok, franciák, németek részéről nincs olyan nagy nyitottság erre, pedig az ő érdekük is az összefogás lenne.

Az európai államok nem győzik a filmesek támogatási igényét a jelenlegi gazdasági környezetben. Eközben a 450 milliós európai piacon megtermelt pénz jelentős részét elviszik az amerikaiak, ami a mi lustaságunk, nekik pedig természetes, hogy így van.

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója

Fotó: MH/Török Péter

– Mi az, amit mi magunk megtehetünk ebben a helyzetben?

– Saját mozihálózatot kell működtetni, a maga „súlycsoportjában” sikeres művészmozi hálózat mintájára. Olyan filmeket kell készíteni, melyekért szívesen fizetnek a nézők. Több energiát kell fordítani a nemzetközi forgalmazásra – iszonyú volumenű mozgókép tartalom igény van. Gondoljunk csak a temérdek tévé- és streaming csatornára, a repülőn nézhető filmekre és így tovább.

– Rengeteg magyar film kap támogatást, köztük sok első filmes is, aminek gondolom, az az oka, hogy van egy vízió arról, hogy hova kellene a magyar filmnek eljutnia.

– Az elmúlt öt évben rekordszámú első mozifilm készült el. Világszínvonalú a filmiparunk, hiszen Európa egyik vezető filmipara. A gyártási volument tekintve főként amerikai és nemzetközi filmek létrehozásában vesznek részt a szakembereink, de ugyanezt a tudást és tehetséget a magyar film javára is fordíthatják. A januárban Orbán Viktor miniszterelnök által átadott új NFI Stúdiókkal együtt összesen 22%-kal nőtt a hazai stúdiókapacitás – ebből mindenki profitál.

– Az a stratégiánk, hogy minél magasabb minőségű produkciók létrejöttét segítsük elő, melyeket a forgalmazás szereplőivel minél több nézőhöz igyekszünk eljuttatni. Nagy sikereket aratunk, hiszen például a Hogyan tudnék élni nélküled? című zenés produkció a rendszerváltás utáni legnézettebb magyar film lett, már közelít az egymillióhoz a nézettsége, Erdélyt és a Felvidéket beleszámítva ezt már meg is haladja.

A Hunyadi is megdöntött minden nézőcsúcsot. Nem csak a televíziós sugárzás, hanem a streaming is, és folytatja a hódító útját, hiszen Ausztria, Németország, Olaszország, a csehek, a jugoszláv utódállamok után egyre több területre jut el.

– Utoljára azt olvastam, hogy a törökök is bemutatják a Hunyadit, annak ellenére, hogy a végén elvesztik a nándorfehérvári csatát.

– Fontos, hogy a hőseinket világszerte megismerjék. Hunyadi az egyik legnagyobb, ez egy jó kezdet.

– Nagyon pozitívan hatott a magyar közönségre, hogy megszületett egy ilyen filmsorozat az elődeinkről, és ezt ugyanúgy mindenki látja, mint a hollywoodi filmeket. Mert manapság az van, ami filmen van.

– A Gutenberg-galaxist sajnos lassan elhagyjuk, és a mostani korszaknak én a Lumiere-galaxis nevet adtam. Bárhova nézünk, körbevesznek minket a mozgóképek. Meg kell tanulni a film nyelvét, történetét, meg kell tanulni olvasni és érteni. Óriási a felelősségünk abban, hogy átadjuk mindezt a következő generációknak, befogadóknak és alkotóknak egyaránt.