Az anti-James Bond virágporral és távirányítóval gyilkol +VIDEÓ

Valahogy azt hisszük időnként, hogy a bosszúállás témája lerágott csont, valami mese, ami jól mutat a moziban, de mi nem ilyenek vagyunk. Hiszen ma már egy átlagos ember egy csirke nyakát sem tudja elvágni, és mindenki tudja, hogy a bosszú az rossz, mert utána következmények vannak, és odalesz a szép kis életünk, viszont amíg élünk, bűntudatunk lesz.

A krimikben, ha egy tanúnak egy másik ember ártatlanságát kell bizonyítania, nem azt szokta mondani, hogy az a másik ember nem hisz a bosszúban, vagy nincsenek gyilkos gondolatai, hanem azt, hogy nem lenne képes ölni. Nagy különbség!

Mi kellene manapság ahhoz, hogy valaki, akinek hidegvérrel megölték a túszul ejtett feleségét, realitásként kezelje a bosszút? Ne féltse a kényelmét, az életét, a szabadságát, ne féljen attól sem, hogy nem képes ölni.

Charlie Heller a CIA kódfejtője, Langleyben dolgozik, és nem csak kódokat tör fel, hanem az átfogó céges biztonsági kódokat is ő írja. Nem nagyon fogják fel a kollégái sem, hogy egy ilyen kissé lesajnált, nem túl jelentős külsejű csöndes kocka mi minden fölött diszponál, és mire képes, ha eldurran az agya. De Charlie tudja. Azzal is tisztában van, mivé kell válnia a titkosszolgálat berkein belül ahhoz, hogy ha életben marad az egyszemélyes bosszúhadjárat során, ne legyen felelősségre vonás.

És ennyi elég. Persze csak az után, hogy Charlie rájön, a szolgálat nem nyomoz a felesége gyilkosa után. Vajon miért nem? Talán csak nem volt valamilyen közös ügyük az elkövetőkkel, akik afféle hol ide, hol odaálló szürke zsoldosok?

De persze bűntudat is kell a bosszúhoz. Sarah ( Rachel Brosnahan) hívta magával Charlie-t a végzetes londoni útra, de ő nem ment, és ezek után úgy gondolja, ha a feleségével utazik, másképp alakulhattak volna a dolgok.

Gyász, bűntudat, harag, frusztráltság, ugyanakkor az érzés, hogy valami széles, átfogó, és mindenre megoldást adó dolgot uralni tud, ez mind kell a bosszúhoz.

Charlie Heller ügynöknek jelentkezik, Laurence Fishburne alakítja a filmben a kiképzőtisztjét. Folyamatosan azt sulykolja belé, hogy nem tud ölni, hogy nem elég őrült ahhoz, hogy öljön, hogy nem fogja túlélni az akciót, amelynek során megpróbálja kiiktatni a bűnösöket. Örökké bűntudata lesz a tettei miatt, ha mégis életben marad.

De Charlie-nak van terve, van elég kütyüje, 170-es IQ-ja, és más úton indul el, mint ahogy a környezete képzeli.

Charlie tudja, hogy egy bonyolultabb zár feltöréséhez éppúgy talál oktatóvideót a neten, mint a bombakészítéshez.

Az arcfelismerő rendszerrel pedig a kollégáiból is hülyét tud csinálni. Egyszerre” látják” több európai város utcáin, miközben ő egészen máshol van. Ha kell,a bombáit is ügyesen tudja programozni, van, amikor meg olyan biztonsági rendszert kell feltörnie, amelynek a kódját ő maga írta.

A filmben Charlie-nak két mestere van. Az egyik Laurence Fishburne karaktere, akitől az ügynöki működés alapjait tanulja meg, és azt, hogy ő állítólag nem tud ölni. A másik mester pedig a felesége gyilkosa (Michel Stuhlbarg), aki segít szembenézni a tetteivel, és azzal, hogy mit akart valójában a bosszúval, mi is a bosszú igazából. ( Miközben Charlie reszket Schiller pisztolya előtt, megvilágosodik, katarzisa van, miegymás, jól át is veri a hadurat nagyhajóstul.)

A 2025-ös Az Amatőr nem igazán jó film, nem is azért, mert kiszaladt Robert Kittel regénye alól a hidegháború, és vele a Szovjet blokk világának titokzatossága és veszélyessége, hanem mert alaposabb, mélyebb, átgondoltabb forgatókönyvre igényelt volna a téma.

Igyekeztek az alkotók a kliséktől ellépkedni olyan megoldásokkal, hogy például London, Párizs mellett Isztambulban, Madridban, a Balti tengeren és Romániában játszódnak a film európai jelenetei.

Az orosz szál is egészen más: Isztambulban egy megölt titkosügynök orosz felesége segíti az egyszemélyes bosszúhadjáratot, ő pedig nem éppen hidegháborús figura, inkább kicsit titokzatosan orosz, és úgy érezzük, ha ő jelen van, olyasmi is megoldódhat, ami másképp nem, de olyasmi is veszhet, ami másképp megmaradt volna.

Helyenként az ölés módja is különleges: hogyan lehet valakit például némi virágporral kivégezni, vagy egy tizenhatodik emeleti úszómedencéből kiprogramozni a gyepre. Ilyeneket még James Bond sem szokott csinálni.

A film fő erénye, az Oscar-díjas Rami Malek alakításán és a képi különlegességeken túl, hogy folyamatosan arra készíteti a nézőt, gondolkozzon el azon, aki őbenne él, mint olyan, aki „nem tud ölni”, vagy aki valahogy máshogy, minél absztraktabb módon mégis tud, és mégis szokott ölni.

A film folyamatosan firtatja, hogy a néző mit tud saját magáról, a haragról, a bosszúvágyról, a belső nyomásról, a frusztráltságról, vagy arról, amikor valamilyen erőnek vagy tudásnak, kivételezett helyzetnek a birtokában azt érzi, megtehet valamit, amit nem szabad.

És arra is kíváncsi, tényleg felfogjuk-e, mekkora lőporos hordó a virtuális világ, a net világa, a lesajnált rendszergazdákkal, arctalan hackerekkel.

Az amatőr - The Amateur -2025

Amerikai krimi, thriller - 123 perc

Rendezte: James Hawes

6,5/10