A magyar El Camino

– Mindenekelőtt tisztázzuk: honnan ered a fesztivál neve?

– Makovecz Imre világraszóló, héttornyú Magyar Pavilonja a sevillai expón 1992-ben épült fel, és szinte azonnal nemzeti jelképpé vált. Tíz évvel később ennek az épületnek az üzenete inspirált minket arra, hogy megrendezzük az első Héttorony Fesztivált. Néhány éve megújítottuk a fesztivál arculatát, illetve új elemekkel gazdagítottuk a hagyományos programsorozatát. Az általában Imre napja, november 5. és Makovecz Imre születésnapja, november 20. között megrendezett összművészeti fesztivál a mester épületeiben zajlik, az ő szellemi hagyatékát hivatott megismertetni a nagyközönséggel. A rangos népzenei és világzenei előadók produkciói mellett helyet ad olyan kortárs képzőművészeti, táncos, filmes és építészeti műhelyeknek, alkotásoknak is, amelyek a Kárpát-medence népi műveltségét tekintik művészetük fundamentumának. Ezek a gondolatok Kiss Ferenc Makovecz-díjas hangépítésztől származnak, aki a sevillai magyar pavilon üzenetéhez és szellemiségéhez kötődő makoveczi gondolatok zeneszerzője volt.

– Mikor rendezték meg először a fesztivált, és hogyan nézett ki akkor a program?

– Az első Héttorony Fesztivál 2002. november 4-én kezdődött, és nyolc napig tartott. Majd 2003-ban és 2004-ben is volt Héttorony, jellemző, hogy ekkor még csak zenei események voltak, a helyszínek pedig Budapestre koncentrálódtak. Makovecz Imre 2011-ben bekövetkezett halála után vetődött fel a fesztivál újraindításának a gondolata. Így 2012-ben el is indult az „újkori” Héttorony Fesztivál, amelyet idén kilencedszer rendezünk meg. Itt lehet megemlíteni egy másik impulzust a rendezvény újjászületése kapcsán: akkoriban Lajkó Félix vajdasági hegedűművész tíz koncertből álló sorozatában végigjárta Szlovéniától Erdélyig azokat a Makovecz Imre által tervezett templomokat, művelődési házakat, amelyek úgy építészetileg, mint akusztikailag egyedi alkotások. E hangzó terekben adott koncertjeiről megjelent egy nagysikerű CD is, úgy gondoltuk, miért ne ismételhetnénk meg évről évre ezt a „magyar El Caminót” különböző zenészekkel, illetve építészeti kiállításokkal, rendezvényekkel.

– Mi az egyesülés célja a rendezvénnyel?

– Idén harmincéves a Kós Károly Egyesülés, amelynek egyik alapítója Makovecz Imre volt. A fesztivál építészeti vezetőjeként számomra teljesen egyértelmű volt, hogyan kapcsolhatjuk össze a két ünnepet. A különböző helyszíneken az építészeti rendezvények a Kós Károly Egyesülés értékeinek bemutatása mellett üzenetet is megfogalmaznak a jövő számára. Úgy érezzük, hogy a fiatalsággal foglalkoznunk kell és átadni azt, amit mi is kaptunk – többek között Makovecz Imrétől is.

– Menyire figyel oda az eseménysorozatra a haza és a külföldi szakma?

– Nehéz kérdés, ez leginkább a médián és mindenféle hírcsatornákon múlik. Egy valószínűleg problémamentes, örömteli eseménynek ma nincs hírértéke. Az építészet és a hangzó világ dizájn-, illetve termékorientált lett.

– Mennyire élő Makovecz Imre öröksége?

– Meglátásom szerint egyre inkább. Az élet, az egészséges társadalom minden területén érzik a hiányát. Elsőként nem is mint építészt, hanem a biztos pontot, a hitelesség, a közép-európai gondolkodás egyik legmeghatározóbb pillérét. Ugyanis az építészet, az építés, az építési jog jelenleg válságban van. A bürokrácia, a döntésképtelenség és az ebből fakadó kezelhetetlen jogi, közbeszerzési háttér ezt csak erősíti. Furcsa kölcsönhatásban csak a problémahalmaz dokumentálása történik egy önismétlő spirál mentén. Makovecz Imre építészete természetéből adódóan felette áll ennek a világnak. Meg kell várni azt az időt, amikor megint aktuálissá válik. A Kós Károly Egyesülés és a Héttorony Fesztivál az egyik legjobb üzenetközvetítője ennek a szellemiségnek.

– Mi az, amit a szakmának, és mi az, amit a laikusoknak különösen ajánlana az idei programok közül?

– Az összeset. Nem szeretnék különbséget tenni az ugyanolyan színvonalú programok között. Együtt kerek az egész.