Bán KárolyLélegeztetőgépen

Álláspont. Az MSZP él! Molnár Gyula pártelnök mondta ezt szombaton a szocialisták rögtönzött választmányi ülése után. Úgy hangzott ez, mint egy segélykiáltás. S. O. S!

Bán Károly – 2017.10.09. 02:19 –

Save Our Souls! Mentsétek Meg Lelkeinket! Ennél nagyobb butaságot a pártelnök nem is mondhatott volna. Hisz látjuk, az MSZP él. Még él. Gyurcsány böllér még nem döfte belé a nagy kést. Bár már kéjesen feni.

Az MSZP él! Úgy hangzott ez, mint amikor az intenzív osztályon lévő nagybeteget meglátogatja a családtagja, mindenütt lógnak ki belőle a csövek, s kényszeredett mosollyal azt mondja hozzátartozójának, „látod, még élek”. A szocialisták megélhetési politikusai, akiknek egy jelentős köre tényleg csak ahhoz ért, hogy bemenjen az ATV-be „orbánozni, európázni, fasiztázni meg diktatúrázni”, annyiszor emlegették az elmúlt nyolc évezés során a lélegeztetőgépet, hogy most önsorsrontó beteljesedéssel ők kerültek rá.

De nemcsak ezt mondta a pártelnök, azt is, hogy folytatják a „botkai utat.” Ennél nagyobb öngólt még a magyar futballválogatottat egy év alatt szétverő, a járási bajnokságok szedett-vedett csapatainak szintjére süllyesztő, a valóságshow-kat komikus bekapott gólokkal elárasztó, teljesítményét a hétvégén Svájccal szemben megkoronázó Bernd Storck szövetségi kapitány sem lőtt. A botkai út folytatásának megindoklása ugyanis fából vaskarika, a logika legelemibb szabályai­nak is ellentmond. Mert mit is mondott Molnár Gyula?
1. A partnerek nem voltak rá vevők. 2. Belső viták szabdalták, ásták alá a diktálni akaró erőember stratégiáját. 3. A megélhetési politikusokkal telezsuppolt, Gyurcsány Ferenc kalózhajójának fedélzetére felkéredzkedett potyautasok, kapitányuk nélkül egy parányi szirten nem kötnének ki. Ergo ez olyan súlyos taktikai hiba volt, amit a magyar belpolitikában kialakult törzsi viszonyok közepette az ördöggel is összefogást sürgető balliberális választó nagyon rosszul tűr.

Sőt, büntet. Mint a választó most az MSZP-t. Jellemző az is, hogy a vészharangot nem az éppen vezetői székekben ülők kongatják, hanem a nagy öregek. „Ébresztő, MSZP! Itt is fáj, ott is fáj, de mozdulnunk kell, mert itt keringenek a keselyűk, és a sakálok már szimatolnák a vérszagot” – írja Lendvai Ildikó a baloldali választókra rárepülő áljobboldali Vona Gábor Facebook-bejegyzése kapcsán, ámbár Gyurcsány Ferencről nem tesz említést, aki éppen most készül apró miszlikre darabolni egykoron szeretett pártját.

Az MSZP teljes vezérkara hiányzott a Marxista Leninista Esti Egyetemen a dialektikus materializmus és a demokratikus centralizmus tézisei okításakor a tanórákról, hiszen szó nélkül tűrték önjelölt miniszterelnök-jelöltjük ámokfutását, a szövetségbe hívottak „kispártozását”. Akkor sem fogtak gyanút, amikor utcafórumain alig több tucatnyian lézengtek, és téli álomba szenderültek akkor is, amikor a közvélemény-kutatók küldtek vészjelzéseket a süllyedő hajóról. Nem fogadták meg Déry Tibor intelmét sem: „Ha egy ló lesántul az egyik lábára, akkor hiába jó a másik három, mégsem bír járni.”

Éppen két hete, hogy Botka azt ígérte, az MSZP vállán viszi be a szövetségeseit a parlamentbe, ha fölsorakoznak mögé, most meg már arról kell pártvezérüknek polemizálnia, hogy nem is lesz miniszterelnök-jelöltjük. Legfeljebb majd valaki civil, ha találnak egyáltalán olyan balekot, aki – uram bocsá’ – ilyen töketlen csapat mögé egyáltalán hajlandó lenne beállni. Jöhet újra a mosóporügynök. Most pedig ott tartanak, ahogyan Török Gábor elemző fogalmazott, a pártot el kell rejteni valamilyen szövetségbe, mert ha egyedül indulnak jövőre a választáson, hatalmas vereség  vár rájuk.