Vélemény és vita
Polgárháborús narratívák
A média azt is egyértelművé teszi, hogy ezek a törésvonalak mindent keresztbe metszenek, családot, baráti köröket, egyáltalán minden létező emberi közösségi hálózatot
Az Amerikai Birodalom hanyatlása és a birodalmi rend egyre gyorsuló ütemű felbomlása most minden eddiginél megrendítőbb pontossággal rajzolja meg a rend felbontásának receptúráját. Azt a mechanizmust, amelynek segítségével a történelem láthatatlan főkonstruktőre a rendet szétroncsolva elindítja az adott emberi közösséget azon az entrópikus lejtőn, ami a teljes rendezetlenség, vagyis a káosz felé vezet. A jelek szerint az Amerikai Birodalom nemzetállami talapzatát megtestesítő Amerikai Egyesült Államokban is egy ilyen gyorsított ütemű önfelszámolásba torkolló szellemi polgárháború veszi kezdetét.
Azért fontos hangsúlyozni, hogy minden ilyen dezintegrációs folyamat mindig szellemi polgárháborúként kezdődik, mert ez egyúttal egyértelművé teszi, hogy minden emberi társadalom és a bennünk uralkodó rend legvégső és legmélyebb alapját a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat adja. Amíg ez ép és egészséges, addig a rend felbontására törekvő erőknek nincs esélyük, hiszen a rend központi elemeként működő normatív struktúrák bármilyen rendbontás negatív energiáit képesek lefékezni.
Az amerikai tapasztalatok is megerősíteni látszanak, hogy az első feladat olyan hamis törésvonalak megjelenítése és sulykolása, amelyek elterelik a figyelmet azokról az egész emberi közösséget természet adta módon egységes egészként érintő kérdésekről, amelyeket mi magyarok „nemzeti sorskérdéseknek” nevezünk, és amelyek megoldása még teljes nemzeti összefogással is igen nehéz volna, egy hamis törésvonalak mentén megosztott, önmagával háborút folytató emberi közösség esetében pedig kizártnak tekinthető.
Ezzel kapcsolatban idézhetnék Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című művéből azt a két mondatot, miszerint „Ez alatt az időszak alatt olyan politikai és társadalmi konstrukció élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, de nem is volt szabad. Ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket, s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat. Minden eltorzulás, ami ez alatt az idő alatt a magyar közösségi élet különböző területein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethető az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára.”
Bibó jóhiszemű, és magát az adott emberi közösséget, illetve annak elitjét hibáztatja azért, mert, ahogy írja „álbajokra pazarol jó erőket és ráolvasással gyógyít valóságos bajokat”, és így nem feltételezi, hogy e mögött egy, az adott közösség szétbontásán munkálkodó struktúra is állhat. És bár a következő mondatában ő maga is azt írja, hogy mindez az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára vezethető vissza, de nem teszi fel a kérdést, hogy vajon miért hamis maga az alapstruktúra.
Ez olyan, mintha egy súlyos fertőző betegség esetében kizárólag az adott élő szervezet degenerálódását érzékelnénk, őt is tennénk felelőssé, de egyáltalán nem fordítanának figyelmet a „kórokozókra”, amelyek nem feltétlenül gonoszságból, hanem azért tevékenykednek az élőlényben uralkodó rend felbontásán, mert ők éppen a rendezetlenné válás során felszabaduló energiával táplálkoznak. (Ha ugyanis a rend felépüléséhez és fennmaradásához folyamatosan energiára van szükség, akkor az anyag és energiamegmaradás kozmikus törvénye alapján fel kell tételeznünk, hogy a rend felbomlása, a rendezetlenné válás során ez az energia felszabadul.)
A hamis törésvonalak érzelmi-indulati megerősítésében döntő szerepet játszó média ezek után minden társadalmi, gazdasági, politikai történést ezen a hamis, megosztó optikán keresztül szemléltet, így bármi történik, az csak elmélyíti az adott közösségen belüli szakadékokat. Ettől kezdve minden probléma és baj forrását nem a valóságos összefüggésekben, hanem abban kezdi látni a közösség egyre nagyobb többsége, hogy ott van a másik oldal, szóval ott vannak ők, és ez a fő oka annak, hogy még nem oldottunk meg minden problémát.
Bezzeg ha ők nem lennének, földi mennyország lehetne itt minden. Nem nehéz észrevenni, hogy mindez a közösség önfelszámoló indulatait, negatív létenergiáit rohamos gyorsasággal képes növelni. Ráadásul a média azt is egyértelművé teszi, hogy ezek a (persze hamis) törésvonalak mindent keresztbe metszenek, családot, baráti köröket, egyáltalán minden létező emberi közösségi hálózatot. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az úgynevezett „közösségi média”, leginkább a Facebook, nemcsak hogy nem képes a hamis törésvonalak „fölé emelkedni”, hanem éppen ő maga válik a közösség önpusztító, önfelszámoló, destruktív indulatainak legfőbb gerjesztőjévé.
És mivel ezek az indulatok főként azokban a társadalmi csoportokban gerjeszthetők, amelyek a leginkább reménytelen helyzetben vannak, így ezzel a szimbolikus erőszak eszkalációja után a nyílt, véres, fizikai erőszak is bármikor beindítható. Márpedig ha egy társadalom tartósan álbajokra pazarolja jó erőit, akkor az elkeseredett és reményvesztett lúzerek száma és aránya csak növekedni tud, így mindez negatív önbeteljesítő jóslattá válva tovább fokozza az önpusztítást. Ahogy egy ezzel kapcsolatos amerikai tanulmány fogalmaz, ahogy a tripla sajtburgert, a villanyautót, vagy a legújabb iPhone-t, úgy vásároltatják meg magával a közösséggel az önmaga elpusztításának alapjául szolgáló, önfelszámolásba vezető szellemi polgárháborút is. Ahogy a régi vicc mondja: ügyes!
Azért fontos hangsúlyozni, hogy minden ilyen dezintegrációs folyamat mindig szellemi polgárháborúként kezdődik, mert ez egyúttal egyértelművé teszi, hogy minden emberi társadalom és a bennünk uralkodó rend legvégső és legmélyebb alapját a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat adja. Amíg ez ép és egészséges, addig a rend felbontására törekvő erőknek nincs esélyük, hiszen a rend központi elemeként működő normatív struktúrák bármilyen rendbontás negatív energiáit képesek lefékezni.
Az amerikai tapasztalatok is megerősíteni látszanak, hogy az első feladat olyan hamis törésvonalak megjelenítése és sulykolása, amelyek elterelik a figyelmet azokról az egész emberi közösséget természet adta módon egységes egészként érintő kérdésekről, amelyeket mi magyarok „nemzeti sorskérdéseknek” nevezünk, és amelyek megoldása még teljes nemzeti összefogással is igen nehéz volna, egy hamis törésvonalak mentén megosztott, önmagával háborút folytató emberi közösség esetében pedig kizártnak tekinthető.
Ezzel kapcsolatban idézhetnék Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című művéből azt a két mondatot, miszerint „Ez alatt az időszak alatt olyan politikai és társadalmi konstrukció élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, de nem is volt szabad. Ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket, s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat. Minden eltorzulás, ami ez alatt az idő alatt a magyar közösségi élet különböző területein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethető az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára.”
Bibó jóhiszemű, és magát az adott emberi közösséget, illetve annak elitjét hibáztatja azért, mert, ahogy írja „álbajokra pazarol jó erőket és ráolvasással gyógyít valóságos bajokat”, és így nem feltételezi, hogy e mögött egy, az adott közösség szétbontásán munkálkodó struktúra is állhat. És bár a következő mondatában ő maga is azt írja, hogy mindez az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára vezethető vissza, de nem teszi fel a kérdést, hogy vajon miért hamis maga az alapstruktúra.
Ez olyan, mintha egy súlyos fertőző betegség esetében kizárólag az adott élő szervezet degenerálódását érzékelnénk, őt is tennénk felelőssé, de egyáltalán nem fordítanának figyelmet a „kórokozókra”, amelyek nem feltétlenül gonoszságból, hanem azért tevékenykednek az élőlényben uralkodó rend felbontásán, mert ők éppen a rendezetlenné válás során felszabaduló energiával táplálkoznak. (Ha ugyanis a rend felépüléséhez és fennmaradásához folyamatosan energiára van szükség, akkor az anyag és energiamegmaradás kozmikus törvénye alapján fel kell tételeznünk, hogy a rend felbomlása, a rendezetlenné válás során ez az energia felszabadul.)
A hamis törésvonalak érzelmi-indulati megerősítésében döntő szerepet játszó média ezek után minden társadalmi, gazdasági, politikai történést ezen a hamis, megosztó optikán keresztül szemléltet, így bármi történik, az csak elmélyíti az adott közösségen belüli szakadékokat. Ettől kezdve minden probléma és baj forrását nem a valóságos összefüggésekben, hanem abban kezdi látni a közösség egyre nagyobb többsége, hogy ott van a másik oldal, szóval ott vannak ők, és ez a fő oka annak, hogy még nem oldottunk meg minden problémát.
Bezzeg ha ők nem lennének, földi mennyország lehetne itt minden. Nem nehéz észrevenni, hogy mindez a közösség önfelszámoló indulatait, negatív létenergiáit rohamos gyorsasággal képes növelni. Ráadásul a média azt is egyértelművé teszi, hogy ezek a (persze hamis) törésvonalak mindent keresztbe metszenek, családot, baráti köröket, egyáltalán minden létező emberi közösségi hálózatot. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az úgynevezett „közösségi média”, leginkább a Facebook, nemcsak hogy nem képes a hamis törésvonalak „fölé emelkedni”, hanem éppen ő maga válik a közösség önpusztító, önfelszámoló, destruktív indulatainak legfőbb gerjesztőjévé.
És mivel ezek az indulatok főként azokban a társadalmi csoportokban gerjeszthetők, amelyek a leginkább reménytelen helyzetben vannak, így ezzel a szimbolikus erőszak eszkalációja után a nyílt, véres, fizikai erőszak is bármikor beindítható. Márpedig ha egy társadalom tartósan álbajokra pazarolja jó erőit, akkor az elkeseredett és reményvesztett lúzerek száma és aránya csak növekedni tud, így mindez negatív önbeteljesítő jóslattá válva tovább fokozza az önpusztítást. Ahogy egy ezzel kapcsolatos amerikai tanulmány fogalmaz, ahogy a tripla sajtburgert, a villanyautót, vagy a legújabb iPhone-t, úgy vásároltatják meg magával a közösséggel az önmaga elpusztításának alapjául szolgáló, önfelszámolásba vezető szellemi polgárháborút is. Ahogy a régi vicc mondja: ügyes!