Vélemény és vita
A gőg marad
Álláspont. Nyakunkon tehát a balhés időszak, bizony szükség lesz a higgadtságra.
Szemben a konszenzus nélkül elfogadott hatályos törvénnyel, jelen javaslat nyilvános pártközi egyeztetésen alapszik – olvasható a Közös Ország Mozgalom meghívójában, amelyet a hét végi dzsemborijukról küldtek szét a sajtónak. Elérkezett ugyanis a várva várt pillanat, megszületett a nyolc kis-, törpe- és mikropárt munkaanyaga a Gulyás Márton által kezdeményezett vitacunami nyomán. Nincs új a nap alatt, legyinthetünk, a belvárosi liberális gőg nem változott meg attól, hogy a nevezett ideológia képviselői, választói akaratra, kiszorultak a hatalomból. Az invitáció megfogalmazása ugyanis így nem túl demokratikus, ezt még a népszavazások ősi ellensége, a mostani dokumentumot szintén aláíró Gyurcsány Ferenc is kénytelen lenne elismerni.
A konszenzust emlegető mozgalmárok ugyanis kifelejtik a jelenleg is magasan a legtöbb támogatót maga mögött tudó Fideszt, de még az immár rendkívül cuki Jobbikot is. Matematikailag – s kifejezetten a pártok népszerűségi adatait nézve – ezért úgy áll a helyzet, hogy többen nem csinálták ezt az ezerarcú tervezetet, mint akik igen. S lőn csoda: mégis ez alapszik „nyilvános pártközi egyeztetésen”. Vagyis, ha jól értem, ez a demokratikus, míg a parlamentben, az oda a nép felhatalmazása révén bejutott képviselők által megszavazott változat nem az. Felettébb kicsavart logika, de mondhatnánk, van benne rendszer.
Hiszen volt az elmúlt huszonhét évben egészen sok idő, amikor a már említett szabad demokraták elképesztő lenézéssel viseltettek a szélsőliberalizmus mantráit nem osztó, szerintük nem haladó, ezért fasisztoid választópolgárokkal szemben, úgy, hogy közben a legtöbbször az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrása is kihívást jelentett számukra. Aztán egyszer csak már az sem sikerült.
Az öntudat nem veszett el, csak átalakult. Most egy-két százalékos formációk állítanak sorra miniszterelnök-jelöltet, egy hónapos párt vezérei törnek rá szerkesztőségekre, s ha már átláthatóság és korrupció, említsük meg, akad olyan, szintén kormányra készülő erő, melynek egy „titokzatos” jótevő milliárdos nagyságrendben vételez agresszív kampányplakátokat. Vagyis az ellenzék térfelén teljes a káosz és az önellentmondás, vádjaik jó része hamar visszahull rájuk.
S bár jelen állás szerint továbbra is inkább egymást vegzálják, nem zárható ki, hogy a sok kicsi legóból egy nagy lesz, ráhajtva a „mindegy, csak Orbán ne” jelszavára vevő protestszavazók voksaira, erre szombaton maga Gyurcsány is utalt.
Ebben a jövendőbeli nagygömböcben, már ha lesz, ott a helye a pesti liberális szalonokban immár szívesen látott vendégnek is. A baloldallal közös szakpolitikai programot is jegyző Vona Gábor, miután a Szeretem Magyarországot Klubban kifejthette megújult jobbikos nézeteit, készülődhet, hiszen hamarosan Heller Ágnessel fog vacsorálni, de csak miután munkaebéden fogadta Konrád Györgyöt és Magyar Bálintot. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy az említettek azt magyarázták az ATV-ben: a Fidesz meg a Jobbik folyton „összekacsint”, hajdan ilyen volt a weimari köztársaság, aztán abból tudjuk, mi lett. Jakubinus erény a rövid memória.
Visszatérve az Agóra elnevezésű Soros-bábszínház koncepciójára: Gulyásék szerint, ha a tervezetet Orbán Viktor nem fogadja el, készülhetünk az egyébként folyton letagadott „forró őszre”. Jön a polgári engedetlenség. Persze mivel a választás előtt nem lehet új rendszert bevezetni, ez kormánytól független kikötés, az eredeti cél nyilván az utóbbi forgatókönyv megvalósulása.
Nyakunkon tehát a balhés időszak, bizony szükség lesz a higgadtságra.
A konszenzust emlegető mozgalmárok ugyanis kifelejtik a jelenleg is magasan a legtöbb támogatót maga mögött tudó Fideszt, de még az immár rendkívül cuki Jobbikot is. Matematikailag – s kifejezetten a pártok népszerűségi adatait nézve – ezért úgy áll a helyzet, hogy többen nem csinálták ezt az ezerarcú tervezetet, mint akik igen. S lőn csoda: mégis ez alapszik „nyilvános pártközi egyeztetésen”. Vagyis, ha jól értem, ez a demokratikus, míg a parlamentben, az oda a nép felhatalmazása révén bejutott képviselők által megszavazott változat nem az. Felettébb kicsavart logika, de mondhatnánk, van benne rendszer.
Hiszen volt az elmúlt huszonhét évben egészen sok idő, amikor a már említett szabad demokraták elképesztő lenézéssel viseltettek a szélsőliberalizmus mantráit nem osztó, szerintük nem haladó, ezért fasisztoid választópolgárokkal szemben, úgy, hogy közben a legtöbbször az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrása is kihívást jelentett számukra. Aztán egyszer csak már az sem sikerült.
Az öntudat nem veszett el, csak átalakult. Most egy-két százalékos formációk állítanak sorra miniszterelnök-jelöltet, egy hónapos párt vezérei törnek rá szerkesztőségekre, s ha már átláthatóság és korrupció, említsük meg, akad olyan, szintén kormányra készülő erő, melynek egy „titokzatos” jótevő milliárdos nagyságrendben vételez agresszív kampányplakátokat. Vagyis az ellenzék térfelén teljes a káosz és az önellentmondás, vádjaik jó része hamar visszahull rájuk.
S bár jelen állás szerint továbbra is inkább egymást vegzálják, nem zárható ki, hogy a sok kicsi legóból egy nagy lesz, ráhajtva a „mindegy, csak Orbán ne” jelszavára vevő protestszavazók voksaira, erre szombaton maga Gyurcsány is utalt.
Ebben a jövendőbeli nagygömböcben, már ha lesz, ott a helye a pesti liberális szalonokban immár szívesen látott vendégnek is. A baloldallal közös szakpolitikai programot is jegyző Vona Gábor, miután a Szeretem Magyarországot Klubban kifejthette megújult jobbikos nézeteit, készülődhet, hiszen hamarosan Heller Ágnessel fog vacsorálni, de csak miután munkaebéden fogadta Konrád Györgyöt és Magyar Bálintot. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy az említettek azt magyarázták az ATV-ben: a Fidesz meg a Jobbik folyton „összekacsint”, hajdan ilyen volt a weimari köztársaság, aztán abból tudjuk, mi lett. Jakubinus erény a rövid memória.
Visszatérve az Agóra elnevezésű Soros-bábszínház koncepciójára: Gulyásék szerint, ha a tervezetet Orbán Viktor nem fogadja el, készülhetünk az egyébként folyton letagadott „forró őszre”. Jön a polgári engedetlenség. Persze mivel a választás előtt nem lehet új rendszert bevezetni, ez kormánytól független kikötés, az eredeti cél nyilván az utóbbi forgatókönyv megvalósulása.
Nyakunkon tehát a balhés időszak, bizony szükség lesz a higgadtságra.