Nagy Ottó

Vélemény és vita

Felborult menetrend

Álláspont. De ne csüggedjünk, Jávor Benedek nem az a fajta, aki feladja, tovább bolyong saját sötét rosszindulatában

Ingeborg Grässle, a hazai és a nemzetközi sajtó érdeklődésének kereszttüzében, feltépte blézerét, blúzát miután az unió költségvetési ellenőrző bizottságának vezetőjeként és a hazai, természetesen véletlensze­rűen kiválasztott beruházások ellenőrzését követően a mikrofonok és kamerák elé lépett. De nem azt mondta, hogy: ide lőjetek! Az ugyanis érdekelte volna a hazai és a nemzetközi sajtó boldogabbik végét. Mert amit mondott, az ezt a sajtót megrémisztette, elkeserítette, hadállásaiból kivetette.

Nem hangzott el ugyanis, hogy a vizsgált – természetesen csak rutinszerűen, semmi politikai felhang, kérem – beruházások, úgy mint az ötödik kerületi Város Szíve program, a Bodri Pincészet, a felcsúti kisvasút, nem feleltek meg a bizottság kényes ízlésének, se az előírásoknak. Az viszont elhangzott, hogy annál a fránya 4-es metrónál, mert azt is vizslatták brüsszeli ellenőrök, na, ott mintha lenne valami kis bibi. Persze ezt eddig is tudtuk, háromszázmilliárdról van szó, de hát ez bagatell, még akkor is, ha nagyon úgy néz ki, vissza kell fizetnünk az utolsó petákig, és akkor is, ha tudjuk, hogy az MSZP–SZDSZ korszakos pártszövetségének köszönhető mindez. Nem hangzott el, hogy nem dobog a Város Szíve program, Bodriék téglaboltozatait sem kritizálták meg, de leginkább az nem hangzott el, hogy a felcsúti kisvasút csak völgynek lefelé halad, és csak akkor, ha az utasok tolják. Sőt, nem hangzott el semmi, bár az egyik ellenőr még fel is csapott masinisztának.

Ennek köszönhetően változott a média boldogabbik felének hozzáállása is a véletlenszerű rutinellenőrzéshez, hiszen hetvenegyezer beruházás közül egyáltalán nem meglepő, hogy ezek kerültek ki a nagy uniós kalapból. Így aztán megváltoztak a címlapok is, hirtelen eltűntek – tisztelet a kivételnek –, és a belső oldalakra száműzettek az uniós ellenőrök, eltűnt a kisvasút és vele a 4-es metró. Kínjukban olyanokat tudtak írni, hogy „az EP szakbizottsági küldöttsége látszólag jól érezte magát”, meg, hogy „tévedett az, aki arra gondolt, hogy a Magyarországon három napig uniós nagyberuházásokat vizsgáló EP-bizottság hazai terepszemléjének azonnali és súlyos következményei lesznek”, és „Aligha tárt fel durva tényeket hazai látogatása során az uniós delegáció, így egyelőre az sem derült ki, miért is félt annyira a magyar kormány a terepszemlétől.” És persze még odaszúrják: „A vizsgálat folytatódik.” Tették ezt azután, hogy napokig azt kiabálták és sugalmazták, hogy most aztán eljön a vég, nincs menekvés, most megkapja még az is, aki akár csak egyszer is kiejtette a száján vagy leírta, hogy uniós beruházás, ne adj Isten, projekt, hát még a kormány.

Persze az ember nem csodálkozik, a báránybőrbe bújt farkasok mindenre képesek, és az önmagukkal meghasonlottak is, akik száznyolcvan fokos fordulatot hajtottak végre mondjuk a síneken, és ahol felborult a korábbi menetrend.

Utóbbi egyébként igaz, a menetrend-borogatóknál felborult, de felborult mindenhol, ahol azt várták, hogy az uniós ellenőrök kígyót-békát kiabálnak ránk, és véres kardként lobogtatják majd a kisvasutat és a Város Szíve programot. Így borult fel a Párbeszéd uniós képviselője, Jávor Benedek – és tegyük hozzá a DK-s Niedermüller Pétert – agyi menetrendje is, mert hiába jelentette fel jó hazaáruló módjára ismét az országot, megint nem jött be a számítás – az uniós pályázatok körül rendben van minden. De ne csüggedjünk, Jávor Benedek nem az a fajta, aki feladja, tovább bolyong saját sötét rosszindulatában, bár abból akkor sem fog kikeveredni, ha abban rátalál harcostársára, a hasonló kvalitásokkal rendelkező Niedermüllerre.