Kacsoh DánielElévült az akció

Álláspont. Már megint itt tartunk. Semmi se jó

Kacsoh Dániel – 2017.09.20. 03:19 –

A történet ott kezdődik, hogy Vágó Gábor, aki az őszre – többedmagával – erőszakos akciókat jelentett be, vélhetően ezek ideológiai megalapozása érdekében, meg hogy egyfajta jelszót adjon az egésznek, barátaival együtt népszavazást kezdeményezett. Az LMP-s szakadár ehhez passzoló témát is választott, nevezetesen a korrupciót, illetve mégsem. Mivel azt nem teheti fel kérdésként egy referendumon, hogy „Ugye, Ön is utálja a korrupt fideszeseket?”, kieszelt egy furmányosabb megoldást. Így amennyiben a szükséges kétszázezer aláírást összegyűjtenék, és a hitelesítési procedúra akadályát is vennék, ez szerepelne az íveken: Egyetért-e Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetősége legalább tizenkét év elteltével évüljön el?

Mivel a népszavazási kezdeményezés beindítása mindenestül jó pár hónapot vesz igénybe, és ha a megtartása túl közel kerülne a jövő tavaszi parlamenti választáshoz, amúgy is elmaradna, ezért akár gesztusként is felfoghatnák az örök hőbörgők a Fidesz reakcióját. A kormánypárt részéről ugyanis váratlanul érkezett egy jelzés: miért nem őket kérdezték meg először, hiszen semmi akadálya az elévülési idő ötről tizenkét évre emelésének. A Jobbiktól érkezett is egy erre vonatkozó javaslat, amiből a tegnapi zárószavazáson gyorsan törvény is lett. Olcsó és hatásos eljárás, gondolhattuk volna, hogy Vágó Gábor és kis csapata, no meg a néhány hetes mérlegelési idő után – tudják: taktika – mögé besoroló ellenzéki pártok majd biztosan üdvözlik a fejleményeket.

Persze nem így történt. Sőt. Szegény Vágó, miután hétfőn még arról beszélt, hiszi a piszi, a Fidesz úgysem lesz hajlandó eltérni a házszabálytól, kénytelen volt először azzal szembesülni, hogy márpedig de, aztán tegnap már azzal, hogy a szavazás is megtörténik. Vagyis amiről ő, immár az olimpiagyilkos Momentummal közösen az egész országot akarta megkérdezni, s ezzel kényszeríteni – úgymond – a hatalmat, azt a népet képviselő testület röpke két nap alatt lezavarta. Van ez így.

Csakhogy akad egy kis bibi. A Vágó-féle újabb „csodafegyver” korántsem magáról a kérdésről szólt, hiszen a kutyát nem érdekel holmi elévülési idő és egyéb jogi szakkifejezések. A hangsúly az agitáción lett volna, azon, hogy az akcióban részt vevők némi politikai tőkét kovácsoljanak maguknak, mivel a felmérések szerint nem áll túl jól a szénájuk. Lehet korrupcióról harsogni, lehet tüntetéseket és mindenféle féltörvényes megmozdulásokat szervezni ehhez kapcsolódóan, és ami még talán ennél is fontosabb: lehet aláírásokat gyűjteni, adatokat szerezni.

A „gonosz Fideszről” szóló mostani tirádák során nem is rejtették véka alá, hogy az a bajuk, elvették tőlük a játékukat. Vagyis titkot sem csinálnak abból, hogy tényleg nem a konkrét felvetés megválaszolására akartak elkölteni néhány milliárdnyi közpénzt a népszavazáson. Emlékeim szerint, ha referendumról volt szó, a nagyon demokratikus ellenzéknek általában gondja akadt a költségekkel. Az LMP részéről az egyre vehemensebb, immár az exszocialista Ron Werber kottájából játszó Szél Bernadett meg is jegyezte, „aláírást gyűjteni mindig jó”. Vajon mire gondolhatott pontosan?

Mindegy, kvázi történelmi esetként is regisztrálhatjuk, hogy a kezdeményezők folytatják az aláírásgyűjtést
egy már az Országgyűlés által elfogadott célkitűzés érdekében. Felettébb innovatív megoldás, kár, hogy mégis teljesen értelmetlen. Marad a középület-foglalás és a festékpatron-dobálás, majd a bociszemekkel kamerába nézés.

Ez már úgyis megy, és még társadalmi felhatalmazás sem kell hozzá. Maradt azért játékszerük.