Lávaszörnyek

A józan vagy legalábbis őszinte pillanatokat is felvillantó Jean-Claude Juncker évértékelő beszédét Gianni Pittella, a szociáldemokraták frakcióvezetője, a Magyar Szocialista Párt nagy nemzetközi barátja is kommentálta. Hozzászólása ismét csak oda futott ki, hogy mivel a bevándorlással kapcsolatban az illegális utak lezárása nem elég, az Európai Bizottságnak legyen elég bátorsága legális utakat nyitni. Természetesen a migráció előtt, mert a migráció ott, a brüsszeli fejek jó részében most a mindenség. Azzal kelnek és azzal fekszenek.

És Pittella hozzászólásából az sem maradhatott ki, hogy az emberek, értve alatta az összes európait, de talán inkább mind a hétmilliárdot, vigyázva, nehogy kimaradjon egy sem, azt akarják látni, hogy a magyar kormány tiszteletben tartja, nem pedig „fenyegeti” a demokráciát és a jogállamot. Ez nagyjából azt jelentheti, hogy a Nagy-Európai-Demokratikus-tenger közepéből kiemelkedik a magyar kormány, mint valami lávaszörny, és köpködi antidemokratikus, egyáltalán nem jogállami lávacsomóit szerte a világba, a világ meg alig győz elugrani előlük. És természetesen olyan vehemenciával teszik ezt a magyarok, hogy azt már Észak-Korea is irigykedve nézi, és a legifjabb bölcs vezető azon gondolkozik, hogy erre a technológiára cseréli legújabb hidrogénbombáját, hadd rettegjen csak a világ. De annál is jobban féljen Európa, az unió és annak egyre önállóbb, de közvetlenül, az európai szavazók által meg nem választott bizottsága. Amely még egy kis plusz gazdasági hatalmat is akarna magának a demokráciát és a jogállamot képviselő legdemokratikusabb és leg­jog­­államibb magatartása mellé, egy maguk közül, Ó, mit nekünk a nép! felkiáltással választott közös, legeslegdemokratikusabb gazdasági és pénzügyminiszterrel. Csak azért, hogy ezzel is erősítse a tagállamok függetlenségét, megakadályozza a kétsebességes Európa kialakulását, és mindenhová elvigye az általános jólétet. De álompor ez, hiszen kimondta, sőt már majdnem megígérte, ezért egyértelmű, hogy ennek az ellenkezőjét akarja: a Nyugat nem akar a Kelettel együtt lélegezni, hanem a nyakára akar lépni – éljen a mag-Európa –, hogy nagyon demokratikusan úgy irányíthassa, ahogy neki tetszik.

Történik mindez azok után, hogy a Pittellához hasonló nyálkás csíkokat maguk után hagyók már nem egyszer nagyon demokratikusan és a legtörvényesebben azzal is megfenyegettek bennünket, hogyha nem leszünk mi is „nagyon demokratikusak és nagyon jogállamiak”, akkor az uniós támogatásokat is megvonhatják tőlünk, nagyon demokratikusan és a létező legjogállamibb módon, még akkor is, ha erre semmilyen uniós szerződés alapján sincs semmi joguk. Sőt mostanában már a kizárással is fenyegetőznek, megintcsak a legdemokratikusabb módon, anélkül is, hogy felfognák, mit jelent valójában a Brexit. És azt sem értik, hogy Európa belerokkan, ha eléri a Szahara fekete csókja, amelyet a sok milliónyi afrikai és az éghajlatváltozás nyom a homlokára. És ezt sem értik, hogy csak a párhuzamosok találkoznak, azok is csak a végtelenben, a már most kialakult párhuzamos társadalmak sosem. És ezen az sem változtatna, ha az összes Európába lépő magára venné a kereszt jelét, mert a lelkét nem tudja és – láthattunk erre sajnos elég szomorú bizonyítékot – nem is akarja kicserélni.

Így ugatnak a kutyák, kaffognak a sakálok, így beszélnek a Pittella-félék, nem értve, hogy Európa keleti fele tényleg együtt akar lélegezni a nyugatival, de az nagyon nehezen megy, ha a legdemokratikusabb módon hurkot vetnek a nyakába. Valójában ők a szörnyetegek.