„A magyar vidéket nem elég szeretni, hinni kell benne”

– Melyek a legégetőbb megoldandó feladatok, nehézségek most a kistelepüléseken?

– A versenyhátrány sokszor nagyon jelentős, minél messzebb lakik valaki a fővárostól, a nyugati határtól, a gazdasági központoktól és erőterektől, annál nehezebb az élete. Munkahelyek zömmel a centrumokat jelentő nagyobb városokban vannak, ezért fontos, hogy a naponta vagy ciklikusan ingázók elfogadható idő alatt és biztonságosan közlekedjenek, emellett pedig a helyi munkalehetőségek is megmaradjanak. A kisebb települések megtartóképességét erősíteni kell, a fiatalok számára is vonzóvá kell tenni. Napjainkban a közlekedési beruházások mellett a szélessávú internet elérésének kiterjesztése is prioritás, ezzel is nyitjuk a vidéken élők lehetőségeit. A közlekedési rendszerek állapota rendkívül fontos, a vasúti, gyorsforgalmi hálózatok révén a megyeszékhelyek, járásközpontok jó elérhetősége kulcskérdés. Amikor a támogatási lehetőségeket vizsgáljuk, elemezzük például azt is, hogy az állam milyen módon tudná mérsékelni a vidéken élők utazási költségeiből származó veszteséget, hogy az ne okozzon versenyhátrányt se a munkáltatónak, se a munkavállalónak.

– Mi a pontos meghatározása a vidéki lét fogalmának?

– A szakirodalomban ötezer fő alatt értelmezik a „vidéki település” jelzőt. A nagyságot tekintve háromezer-tizenkét településen laknak tízezer fő alatt, és ezerhétszáznyolcvan település ezer fő alatti lakosságszámú. A magyarok negyven százaléka lakik tízezer fő alatti településeken, 3,965 millió ember. A lakhatási körülmények kezelése és fejlesztése ezért fontos szempont, mint ahogyan a foglalkoztatás ügye, a nevelési, oktatási, sportolási, művelődési, igazgatási feladatok és az alapvető egészségügyi, illetve szociális ellátások biztosítása is.

– Mit tapasztal, az elmúlt hét évben hogyan fejlődtek a kistelepülések?

– A jelenlegi kormányzati hozzáállás nem említhető egy lapon a korábbi kormányok felelőtlen önkormányzati politikájával. A közigazgatási reform azt a célt is szolgálta, hogy az ügyintézés szintje minél közelebb kerüljön a lakosokhoz. A járások szintjére delegálták az ügyintézés nagyobbik hányadát, ennek köszönhető, hogy a vidéken élő embereknek ma már nem egész napos program egy okmánycsere, vagy az ellátással, hatósági eljárással kapcsolatos intéznivalók. Sok feleslegesnek tartott, illetve elhagyható, sokszor bosszantó eljárás, illeték meg is szűnt. Ingyenes az első jogosítvány megszerzése, és az első nyelvvizsga is térítésmentes lesz jövőre. Ezek mind fontos gesztusok az ország és benne a vidéken élők, a fiataljaink felé is. Ne feledkezzünk el az önkormányzatokat gúzsba kötő adósságcsapdáról sem, amibe az MSZP–SZDSZ-kormányok hajtották a településeket. A mostani vezetés mentette ki a helyi közösségeket a nyomasztó és kezelhetetlenné váló tehertől.

– Mi szükséges ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon egy település helyzete és kilátásai?

– Az elérhetőség javítása, a biztonságos, modernizálódó közlekedés egyik fontos feltétel, ne legyen probléma az átszállásokkal és ne legyen ilyen jelentős hátrány vidékről bejárni munkába, iskolába, ügyintézésre és a szolgáltatásokért. A lakhatási és az otthonteremtési támogatások nagyobb mértékét indokolt biztosítani a tízezer fő alatti településeken, főleg a déli, keleti és északi régiókban, de fontos bevonhatóvá tenni a lakható, de használaton kívüli lakásokat is. Elindult már, de rendezni kell véglegesen a zártkertek problémáit, a rendezetlen földtulajdonlást, a lakásfelújítási programokat pedig nemcsak a panelházaknál, hanem a „Kádár-kockák” világában is preferálni kellene. Ki kell terjeszteni a turisztikai és idegenforgalmi fejlesztéseket a folyamatosan támogatottakon túl olyan attraktív és értékes helyekre is, ahol az első lépéseket sem lehet megtenni saját erőből. Források kellenek a korábbi közművesítés után elmaradt belterületi útrekonstrukciókra, a ráhordóutak minőségének javítására. Legyenek célzott és testre szabott helyi, térségi gazdaságfejlesztési támogatások, mert a jövedelemviszonyok harminc-ötven százalékkal lemaradnak az országos átlagtól, a foglalkoztatási mutatók pedig hasonló és durvább hátrányokat mutatnak. Összességében azt, ami a humán és a termelői infrastruktúra területein a magyar emberhez méltó és elvárható körülményeket jelenti, elérhetővé kell tenni az ország minden szegletében. Rendkívül fontos, hogy a vidéken élők érezzék, a nemzetnek és az országnak nemcsak a területre van szüksége, ahol élnek, hanem rájuk is. Ezért is vallom, hogy a magyar vidéket nem elég szeretni, hinni is kell benne.

– Mit tart az eddigi legnagyobb előrelépésnek?

– A fiatal gazdák támogatása konkrétan és elsősorban a vidékieknek szól, a kis- és középvállalkozások megerősítése, a közfoglalkoztatási program is főleg ezeken a településeken jelent hatalmas segítséget. Az otthonteremtési támogatások is a társadalom ezen részének segítenek a legtöbbet, ahogyan a családtámogatásoknak is itt nagyobb a jelentőségük. Ha áttörést jelentő lépéseket akarunk tenni annak érdekében, hogy az európai tendenciákhoz hasonlóan a városba költözés, egyben a vidék sorvadása megálljon, célzott és komoly forrásokat kell mozgósítanunk. Az uniós pénzek ugyan segítettek abban, hogy a hiányzó közművek, az infrastruktúra kiépítettsége javuljon, de több régióban és megyében még mindig jelentős a lemaradás. Egyelőre nem tudjuk, hogy 2020 után lesz-e további hozzáférés uniós támogatásokhoz ilyen célra, ezért is fontos a magyar gazdaság megerősítése, hogy saját forrásból tudjuk a megfelelő kereteket biztosítani.

– Melyek a jelenleg is futó fejlesztések?

– Külterületi utak felújítására van jelenleg is zajló pályázatunk a tízezer fő alatti települések és a tanyás térségek számára, illetve kiemelendők a településképet meghatározó épületek felújítására, többfunkciós közösségi terek fejlesztésére, buszbeszerzésre, egyedi szennyvízkezelésre, mikrovállalkozások indítására, ivóvízminőségjavításra, kulturális alapellátásra, gyermekházak fejlesztésére, tanyafejlesztésre, valamint a tűzifavásárlásra fordított támogatások. Ezek mind nagyon komoly tételek, de vitathatatlan, hogy az elmúlt években még a lakosságarányt sem érik el a tízezer fő alatti településeken felhasznált hazai és a felzárkóztatásra szánt uniós források. Ezért a jövőben a vidéki települések fejlesztését is érdemes koncentráltabban irányítani, mert előfordulhat, hogy sok bába között elvész a gyerek. Amikor a megyei centrumok megerősítésén dolgozunk, akkor az egész vidék, ha a főváros megerősítésén, akkor az egész ország sikerességén is dolgozunk. Eljött az idő, amikor ugyanolyan komoly program mentén kell felzárkóztatni a kisebb településeket, városokat, községeket, ahogyan Budapestet és a megyei jogú városokat sikerül. A fővárosi fejlesztésekre és a Modern Városok Programra háromezernégyszázmilliárd hazai forrást biztosít a kormány, ami példátlan vállalás, és helyes irány. A klasszikus magyar vidék azonban ennek a forrásnak akár a negyven százalékával is olyan lökést kaphat a következő öt-hét év alatt, ami megváltoztatná, megerősítené. A vidéki emberek erőtartalékai ugyanis a nemzet és az ország tartalékait jelentik.

– Ennek érdekében országjárásra készülnek. Mi lesz ennek a célja?

– Felkeressük a megyei önkormányzatokat, találkozunk az országgyűlési képviselőkkel, a fejlesztési biztosokkal, polgármesterekkel, valamint a tízezer fő alatti települések érdekképviseleti szervezetei-vel és szövetségeivel is. Minden régióban széles körű fórumot tartunk, ahol bemutatjuk a fejlesztési koncepció vázát, amit a magyar vidék közösségeinek figyelmébe ajánlunk. Az összefoglaló anyag tartalmazni fogja a járási és térségi, illetve a meghatározó jelentőségű települési elképzeléseket is.

– A Modern Városok Program után a kistelepülések esetében is indul egy hasonló program.

– Meggyőződésem, hogy nem lehet elválasztani a kistelepüléseket a nagyobb településektől, hiszen együtt élnek és léteznek. Ezért a kormány a megyei jogú városok helyzetbe hozása után, a teherbíró képességtől függően a legrövidebb időn belül indíthatja az Erős Magyar Vidék Fejlesztési Programot. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel egyeztetve rövidesen időbeli ütemezést állítunk össze, szeptemberben pedig kezdődnek a találkozók. A régiós helyszíneken fórumot tartunk és bemutatjuk azt is, hogy eddig milyen források érkeztek az adott térségbe, illetve településekre. Fontos felmérni azt is, hogy a helyiek hogyan látják a helyzetüket, ezért szükség van az aktív részvételükre. A fejlesztési koncepció vázát az ősz végére előkészítjük, 2018 őszére pedig a teljes, komplex fejlesztési stratégia elkészülhet. Azzal is számolnunk kell, hogy a következő uniós ciklusban várhatóan kevesebb lesz a felzárkóztatásra fordítható keret, ezért az ütemezés alapját a magyar gazdaság fogja adni.

– Ezt követően mikor kapnak az érintett települések konkrét anyagi juttatásokat?

– A kormány folyamatosan biztosít forrásokat az előzőekben felvázolt célokra is, de a Modern Városok Program befejezése után forrásfüggően már 2018-tól is lehetnek mozgósítható keretek. A konkrét megvalósítás 2019-től megkezdődhet.

– Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke és Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke is minél hamarabb egy ötvenmilliárdos különkeret létrehozását szorgalmazta lapunknak adott interjúban, amiből az elmaradottabb települések legsürgősebb fejlesztéseit finanszíroznák. Jogos ez a kérés?

– Minden felzárkóztatásra és a versenyképesség javítására irányuló forrásbiztosítást célzó javaslat jó kérés, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból kimaradt pályázatok második körének elindítása pedig az egyik kézenfekvő megoldás lehet, hiszen az előkészített munkák végrehajtása a leggyorsabb és legésszerűbb intézkedés. Szeretnénk a közös munkát úgy végezni, hogy a kormány erős és határozott elköteleződése mellett a források is időben érkezzenek.