Szegénységi bizonyítványok

Persze csak a kormánykritikusoké – hogy a legfrissebb, legropogósabb sületlenséget is lajstromba vegyük. Szerencsére a demokratikus pártokat nem riasztja el a „fideszes agresszió”, ők csak a választókkal foglalkoznak, nem kívánnak beszállni a gyűlölet- és lejáratókampányba. Számukra a program az elsődleges, az áll mindenekfelett.

„Mi nem fogunk kopaszokat bevetni, mint a Fidesz” –érvelt a kommunikációs fordulat szükségessége mellett tegnap az egyik kereskedelmi rádióban Nyakó István, a szocialisták szóvivője. Ez nem az ő világuk, nem az ő értékrendjük, a választók nem erre kíváncsiak, akiket ebben a rettenetesen felborult médiaegyensúlyban, ha kell, egyenként kell megszólítani, el kell menni a legkisebb faluba is (copyright Botka László), s minden változást akaró, jóérzésű embernek elvinni a baloldali szociáldemokrata üzenetet, hogy „a Fidesz leváltható, a diktatúra megdönthető”. Ahogyan újabban az Anonymous-plakátok szerzőinek üzeneteiben olvasható, amely persze biztosan Simicskáé, az MSZP-nek – ezt mondta tegnap Nyakó szóvivő – nincs ilyenre pénze. Szegények, mint a templom egere, mert a „Fidesz mindent ellopott”.

Annyira persze nem szegények, hogy ígérni ne tudnának. Tegnap például Korózs Lajos jelentette be, ha kormányra kerülnek, kidolgozzák a korhatár alatti nyugdíjak teljes rendszerét, amelyben nem az ügyfélnek kell „kujtorgatnia” (így mondta, isten bizony) az adatok után. Ha jól számolom, rövid idő alatt ez már a második MSZP-s nyugdíjreform. Az elsőt a szövetséges nélkül is Don Quijote-i küzdelmet folytató Botka jelentette be zászlóbontásakor a Városligetben. Hadat üzenve a gazdag nyugdíjasoknak is, s feledve, miként tapsikolt maga is, amikor 2009-ben a Gyurcsányt felváltó Bajnai Gordon válságkezelő miniszterelnök pénzügyér szárnysegédjével, Oszkó Péterrel besétált a kormányülésre, majd a kávészünetben bejelentették, megoldották a költségvetés és az ország minden baját.

A baloldali médiában sokszor szuperlatívuszokban éltetett válságkezelés abból állt: elvették hárommillió ember tizenharmadik havi nyugdíját, felemelték a nyugdíjkorhatárt, befagyasztották a közszféra béreit, adót emeltek, és szóltak a szóvivőnek, kenjen mindent a „pénzügyi világválságra”. Ők maguk meg kértek egy kis szolidaritást a néptől, mert megmondták, „fájni fog”.

Botka tanult a hibákból. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem ígér nyakra-főre a választónak. Csak beosztóan. Rádöbbenhetett, hogy a május végi ígéretcunami idején sokat markolt és keveset fogott. Akkor a gazdagoknak küldött selyemzsinór mellett felkarolta a közmunkásokat, a minimálbéreseket, a szakmunkás-minimálbéreseket, a kisnyugdíjasokat, a pedagógusokat, az egészségügyieket, a szociális munkásokat, valamint mentőst, tűzoltót, katonát. Ám ezután mintha elapadt volna az oly sokszor bevált baloldali recept, s talán ennek felismerése Nyakó szóvivő „megjuhászodása”, vagy talán annak, hogy a politikai rivális folytonos szapulása és az örökös feljelentgetés nem hoz annyit a konyhára, mint az ígéret.

Talán fölmérték, kontraproduktív, ami például Hatvanban történt. Nem mindenki tapsol, amikor lelkes szimpatizánsok Botka László programját azzal próbálják bemutatni, illusztrálni, hogy Grassalkovich Antal földbirtokos szobrára is „Fizessenek a gazdagok” táblácskát aggatnak.

Szegénységi bizonyítványként.