Dippold PálZsoldosok

Álláspont. Elég kiszámíthatóan viselkednek Magyarországon az úgynevezett civil szervezetek

Dippold Pál – 2017.07.14. 00:45 –

Semmi nem jó nekik, ami a magyarok többsége szerint normális és helyes, egyáltalán, micsoda alantas létforma magyarnak lenni. Pedig ebben a demokratikus diktatúrában, ami a forró magyar nyárban tombol, akár még másféle állampolgárságot is választhat bárki, bármikor. Szabadon cikázhatnak Argentínától Malajziáig, sem fizikai, sem szellemi mozgásukat nem korlátozza itt senki és semmi. Van ugyan egy kerítés a déli határon, amely ellen a civilek folyamatosan és egyre bőszebben tiltakoznak, ám az nem őket korlátozza, hanem az Európát elözönlő, ismeretlen eredetű és szándékú embertömegek beáramlásának állja útját.

A magyar civilek érzékenysége meglehetősen furcsa. Válogatós. Nekik ne mondja meg senki, hogy mit, hol, mikor és miért tehetnek. Ez az egész, törvényekre épített államrend zavarja őket, micsoda dolog az, amikor olyan törvényeket hoznak esetleg, amelyek nekik nem tetszenek. Például az úgynevezett civiltörvényt. Ennek lényege: azok a szervezetek, gyülekezetek, csoportok, bandák – a fene se keres több szinonimát rájuk – kötelesek regisztráltatni magukat, amelyek 7,2 millió forintnál többet kapnak külföldről működésük támogatására. A törvény célja, hogy világossá tegye, miféle, adott esetben a magyar érdekektől eltérő indokok mozgathatják a demokratikus diktatúránkban egyre harciasabban fellépő – egyébként semmiben sem korlátozott – csapatokat. A leginkább valamiféle anarchista partizáncsoportokhoz hasonlítható szervezetek most világgá kürtölték, hogy igazi ellenállókként nem engedelmeskednek a törvénynek, azaz csak azért sem regisztráltatják magukat. Békebeli álpartizán­jaink pontosan tudják, hogy a figyelmet magukra húzó engedetlenség kitűnő propaganda nekik. Ott ugyanis, ahol bizonyos körök hőse lehet az, aki látványosan nem tartja be a törvényt, és néhány ezer izgága bajkeverővel együtt békétlenséget szít, központilag irányított, előre megfontolt törvényszegésről van szó. Ezek a civilek éppenséggel nem civilek, hanem a legkülönfélébb társadalomromboló – igen sok esetben külföldről mozgatott-pénzelt – kommandósok. A zsoldosok a civiltörvény megszavazása óta sopánkodnak azon, hogy micsoda szégyen a „külföldről támogatott szervezet” szavakat bélyegként magukon viselni. Mitől megbélyegző ez az adott esetben kétségtelen tényeket rögzítő megállapítás? Miféle társadalmi igazságosságról cincognak az általában kisebbség-, másság- és úgynevezett menekültvédelemmel foglalkozó törvénytagadók? Miért bántó az, ha mindenki tudja, hogy ebbéli működésükhöz nagylelkű külföldiek támogatást adnak? A törvényszegést nyíltan és büszkén vállaló és meghirdető csapatocskák – melléjük idézhetjük a minap Hamburgban tomboló, több száz rendőrt megsebesítő eszmetársaikat is –, azt hiszik, diadalmaskodhatnak. A többség meg csak ámul ezen a szelektív érzékenységen, és azt kérdezi, hogy vajon ezek a derék megbélyegzett embervédők hol voltak 2006-ban, amikor magyar emberek ezreit alázták meg a baloldali erőszakszervek. Szegény elnyomott civiljeink ma ott, úgy és akkor vonulnak, tüntetnek – esznek, isznak, hánynak, piszkítanak –, ülnek le az út közepén, megakadályozva a többség szabad közlekedését és az élet normális menetét, ahogy és ahol csak akarnak.

Nekik szabad – gondolják. Ezt diktálja az érzékeny és liberális Európa, ezt az egyén, az egyes ember mindenhatóságát hirdető világ. Amelybe nem kell sem állam, sem törvények, sem rend, de főleg nem ép emberekből álló társadalom.