Bán KárolySzegedi halászlé

Álláspont. A gazdagok megadóztatására készülő, igazságtevő Botka László az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként új baloldali rendszerkritikával próbálja fűszerezni választási programját

Bán Károly – 2017.07.13. 02:01 –

A csodafegyver valamiféle árnyékkormány felállítása lenne, amelyben politikusok mutatóban sem kapnának szerepet. A liberális tanácsadók, illetve a Deák-körösök főztjét Botka a napokban próbálta beadagolni párttársainak egy „csapatépítő tréningen”, amelynek helyszíne egy szegedi halászcsárda volt. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje a párt elnökségének és parlamenti frakciójának tagjait, valamint a megyei elnököket hívta meg a szegedi halászlére, nyilván annak apropóján is, hogy megjelölje, merre van az előre. A szálka azonban megakadhatott némelyek torkán, amikor Botka arról kezdett beszélni, hogy a „kiszivárogtatók” nevét és képét maga fogja közszemlére tenni, ha az illetők nem fejezik be a kibeszélést, az ő lejáratását.

Azóta a történetet megpróbálták a párton belül cáfolni, azt sugallva, minden rendben van a szocialistáknál, felsorakoztak a miniszterelnök-jelölt és programja mögé. „Orbán egy egységes MSZP-vel kell szembenézzen”, mondta például a párt egyik meghatározó politikusa, Molnár Zsolt, sőt a nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke azt is hozzátette, „Wellington tábornok hadai készek a csatára, az egyetlen kérdés az maradt, vajon kik lesznek a szövetségesek”.

Az optimizmus a politikában éppúgy kötelező kellék, mint a futballban, ám az az együttes, amely a felkészülési meccseken sorozatos vereségeket szenved, ritkán szokott tornát nyerni. Pláne olyan nagy tornát, amilyen a parlamenti választás. A bizalmát saját bukott választmányi elnökébe helyező MSZP ugyanis Botka László színre lépése óta nem csak egy vacak kis politikai csatát nem nyert meg, hanem még önmaga híveit, támogatóit is elbizonytalanította. A potenciális szövetségesnek gondolt LMP és a Momentum lényegében már kosarat adott, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval folytatott cicaharcba pedig már Bolgár György és a hallgatók közös műsora, a Mi a teendő? is belefásult, pedig az Orbán-rezsim elleni elhivatott küzdelem legjobbjai ezen a csatornán tündökölnek.

Hovatovább ott tart a szocialista párt, hogy már csak a Liberálisok utolsó hivatásos mohikánjára, Fodor Gáborra és a CEU-n Soros Györgynek mindhalálig hűséget esküdő egyszemélyes MoMa vezérére, Bokros Lajosra építhet. A szegedi halászlé fűszerezése és filézgetése közben némelyeknek az is eszükbe juthatott, az Új pólusként emlegetett LMP, Momentum, Együtt és Párbeszéd elvi kvartettje tizenhat százalékot mutatott fel egy közvélemény-kutatónál. Ez momentán éppen kétszer akkora támogatottság, mint amit Botka Wellington tábornok szocialista hadainak egy másik kutató mért.

Nagy tehát a baj. Ezt jelzi az is, hogy a jobboldali elhajlással nem vádolható kanadai Népszava publicistája arról ír a Botka-féle, Fizessenek a gazdagok! program kapcsán: „Semmi nem fejezi ki jobban azt a mérhetetlen butaságot, amely ezt a pártot immár huszonhét éve nem képes elhagyni, mint a brutális materializmus.

Ez az adás és kapás képletére szűkíti le a kormányzást”. Mindezt annak kapcsán méltóztatott a szerző megjegyezni, hogy Botka a társadalmat az „elégedettekre” és az „elégedetlenekre” osztotta fel választásmatematikai nézőpontból.

Elégedetlenek éppen a szegedi halászcsárdában is megfordultak. Botka ugyanis a listán az első tíz helyet másnak „dobná oda”, legújabban pedig árnyékkormányt ígért desszertként, amely pártonkívüliekből állna.
Jó étvágyat azért kívánt a szegedi halászléhez.