Vélemény és vita
Akcióban Európa sírásói
Álláspont. A demokráciaexport ideje lejárt, a demokráciaexport folytatása a terrorimport
A Nyugat felelőtlen beavatkozása Líbiában destabilizálta a térséget, és tömeges migrációnak nyitott utat – ismét erről beszélt Orbán Viktor az egyiptomi elnök és a visegrádi kormányfők találkozóján. Ebből a liberális károgókórusnak csak annyit sikerült levonnia, hogy Orbán diktátor, mert szóba áll az egyiptomi elnökkel. Frappánsan hangzik, kár, hogy hülyeség.
A Szíriából és a Közel-Kelet más, valóban háború, terrorizmus sújtott térségeiből érkező emberek sokan vannak, de ha csak a számokat nézzük, nem ők okozzák a legnagyobb aggodalmat. Szemben a jogvédőhadsereg vádjaival, sem a magyar kormány, sem a visegrádiak nem akarják, hogy ezek az emberek ott pusztuljanak el, ahonnan elmenekültek, hanem azt, hogy a régiójukban kapjanak segítséget, hosszú távon pedig tegyünk meg mindent a menekülésük okának megszüntetéséért. Még azok számára is, akik káromkodásnak tartják az identitás szót, felfogható lehet egy egyszerű tény: a háború ideiglenes védelemre jogosít, Szíriában pedig előbb-utóbb véget ér a háború, tehát pontosan miért is akarnánk egy másik kultúrkörbe integrálni egy csomó embert, akiknek idővel haza kell menniük? Mi erre a tervünk?
Arra már két éve rájöttünk, hogy nem mindenki szíriai, aki annak mondja magát, az azonosítatlan, ellenőrizetlen tömeg áramlására pedig az egyetlen értelmes válasz, hogy az Európai Unió határán kívül kell őket megállítani és ellenőrizni. Aki erre a felvetésre koncentrációs táborokat vizionál, annak komoly zavar van a fejében, az pedig igazán csak az unió akaratán múlik, hogy megfizeti-e az emberi körülményeket, vagy sem. Az ellenőrizetlen népvándorlás jó terepet nyújt a terrorszervezeteknek, amelyeknek európai tevékenysége a nyugati országok több évtizednyi felelőtlen politikájának következménye. A korábban érkezettek többedik generációjának integrációs kudarca akár el is riaszthatná a liberálisokat attól, hogy sokkal rövidebb idő alatt sokkal több embert akarjanak integrálni. Adódik tehát a kérdés, hogy ha a számok alapján Brüsszel 2030-ra muszlim város lesz, Európa-szerte pedig tömbökben élnek párhuzamos társadalmak, akkor mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy képregényekkel meg gyorstalpalókkal akarjanak afgán tinédzsereket lebeszélni a lányok megerőszakolásáról?
Az ellenőrizetlen népvándorlás pedig nem csak terrorveszélyt jelent, hanem azt is, hogy mire a hatóságok kikutatják, hogy a német életszínvonalra vágyó, hat szíriányi ember nem is szíriai, akkor már bottal üthetik a nyomukat. És itt el is érkezünk az Orbán Viktor által is felvetett problémához, ami alatt éppen összeroppan Olaszország: az igazán veszélyes migrációs válság az afrikai gazdasági bevándorlás, amelynek utánpótlása, tekintve az ottani népességrobbanást, lényegében kiapadhatatlan. Olyan emberek jönnek végtelen tömegekben, akiknek esélyük sincs menedékre, és ezzel elég sokan vélhetően tisztában is vannak. Tetszik, nem tetszik, a jobb életszínvonal nem emberi jog, és még a liberálisabb vezetők is ki tudják mondani, hogy belőlük nem kérnek. Itt a polkorrektségnek is nehezebb a dolga, hiszen míg a Röszkénél sírdogáló arab kisgyerek látványa szívszorító, addig az olasz partokra érkező fiatal, életerős fekete-afrikai férfiak tömegét igazán csak az embercsempésznek állt Soros-civilek akarják pátyolgatni.
A magyar kormány okkal hangsúlyozza Törökország és Egyiptom esetében is a stabilitást. A demokráciaexport ideje lejárt, a demokráciaexport folytatása a terrorimport, a sopánkodó liberálisok pedig egy dologra képesek: tovább ásni Európa sírját.
A Szíriából és a Közel-Kelet más, valóban háború, terrorizmus sújtott térségeiből érkező emberek sokan vannak, de ha csak a számokat nézzük, nem ők okozzák a legnagyobb aggodalmat. Szemben a jogvédőhadsereg vádjaival, sem a magyar kormány, sem a visegrádiak nem akarják, hogy ezek az emberek ott pusztuljanak el, ahonnan elmenekültek, hanem azt, hogy a régiójukban kapjanak segítséget, hosszú távon pedig tegyünk meg mindent a menekülésük okának megszüntetéséért. Még azok számára is, akik káromkodásnak tartják az identitás szót, felfogható lehet egy egyszerű tény: a háború ideiglenes védelemre jogosít, Szíriában pedig előbb-utóbb véget ér a háború, tehát pontosan miért is akarnánk egy másik kultúrkörbe integrálni egy csomó embert, akiknek idővel haza kell menniük? Mi erre a tervünk?
Arra már két éve rájöttünk, hogy nem mindenki szíriai, aki annak mondja magát, az azonosítatlan, ellenőrizetlen tömeg áramlására pedig az egyetlen értelmes válasz, hogy az Európai Unió határán kívül kell őket megállítani és ellenőrizni. Aki erre a felvetésre koncentrációs táborokat vizionál, annak komoly zavar van a fejében, az pedig igazán csak az unió akaratán múlik, hogy megfizeti-e az emberi körülményeket, vagy sem. Az ellenőrizetlen népvándorlás jó terepet nyújt a terrorszervezeteknek, amelyeknek európai tevékenysége a nyugati országok több évtizednyi felelőtlen politikájának következménye. A korábban érkezettek többedik generációjának integrációs kudarca akár el is riaszthatná a liberálisokat attól, hogy sokkal rövidebb idő alatt sokkal több embert akarjanak integrálni. Adódik tehát a kérdés, hogy ha a számok alapján Brüsszel 2030-ra muszlim város lesz, Európa-szerte pedig tömbökben élnek párhuzamos társadalmak, akkor mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy képregényekkel meg gyorstalpalókkal akarjanak afgán tinédzsereket lebeszélni a lányok megerőszakolásáról?
Az ellenőrizetlen népvándorlás pedig nem csak terrorveszélyt jelent, hanem azt is, hogy mire a hatóságok kikutatják, hogy a német életszínvonalra vágyó, hat szíriányi ember nem is szíriai, akkor már bottal üthetik a nyomukat. És itt el is érkezünk az Orbán Viktor által is felvetett problémához, ami alatt éppen összeroppan Olaszország: az igazán veszélyes migrációs válság az afrikai gazdasági bevándorlás, amelynek utánpótlása, tekintve az ottani népességrobbanást, lényegében kiapadhatatlan. Olyan emberek jönnek végtelen tömegekben, akiknek esélyük sincs menedékre, és ezzel elég sokan vélhetően tisztában is vannak. Tetszik, nem tetszik, a jobb életszínvonal nem emberi jog, és még a liberálisabb vezetők is ki tudják mondani, hogy belőlük nem kérnek. Itt a polkorrektségnek is nehezebb a dolga, hiszen míg a Röszkénél sírdogáló arab kisgyerek látványa szívszorító, addig az olasz partokra érkező fiatal, életerős fekete-afrikai férfiak tömegét igazán csak az embercsempésznek állt Soros-civilek akarják pátyolgatni.
A magyar kormány okkal hangsúlyozza Törökország és Egyiptom esetében is a stabilitást. A demokráciaexport ideje lejárt, a demokráciaexport folytatása a terrorimport, a sopánkodó liberálisok pedig egy dologra képesek: tovább ásni Európa sírját.