Vélemény és vita
Berlin szabad demokratái
Álláspont. Martin Schulz, a német szociáldemokraták kancellárjelöltje megkezdte a bemelegítést, a levegőbe bokszol, ugrál, de ellenfele csak nem lép be a ringbe
Angela Merkel, bár közelednek a szeptemberi választások, tisztes távolságból figyeli az eseményeket. Nem csinált semmit, amikor bedobta magát a honi politikába „a brüsszeli fiú”, és hirtelen felfutott a népszerűsége, hiába nem volt konkrét programja. Merkel kivárt, a „Schulz-hatás” pedig kifulladni látszott, a szociáldemokraták sorra vesztették el a tartományi választásokat. Az SPD-ben zúgolódtak is, hogy Schulz mérsékelten vesz részt a helyi kampányokban, s hiába az országos népszerűség, a terepen elbuknak.
Schulz pedig azzal vádolta meg Merkelt hétvégi kongresszusukon, hogy szándékosan hallgat, ki akarja tolni a kampánystartot, ameddig lehet, mivel az alacsony részvétel a konzervatív CDU/CSU pártszövetségnek kevesebbet árt, mint másoknak. Amikor Merkel egy interjúban meglebegtette, hogy már nem ellenzi annyira a melegházasságot, az izgatott Schulz azonnal le is csapott: szavazzunk már a héten! A kancellár azt mondta, nem akar pártpolitikát csinálni a dologból. Felesleges latolgatni annak lehetőségét, hogy a kancellár azért nyúl-e ilyen politikai darázsfészekbe, mert beütöttek nála az ultratoleráns német reklámok, és megmelengeti a szívét egy két apukából és egy vietnami kisgyerekből álló modern család. Persze, hogy politikáról van szó, mi másról?
A tegnapi hírek szerint a CDU és a liberálisnak semmiképp sem nevezhető bajor keresztényszociális testvérpártja azért „vizsgálja felül” eddigi elutasító álláspontját, mert minden potenciális koalíciós partnere kikötötte: nem vállal kormányzati felelősséget a következő ciklusban, ha nem nyitják meg a házasság intézményét az azonos nemű párok előtt. A melegházasság nem képezte ugyan a most aktuális koalíciós megállapodás részét, de az SPD frakcióvezetője, Thomas Oppermann a napokban már – Schulzhoz hasonlóan – megmondta, hogy napirendre kerül a kérdés az aktuális SPD–CDU–CSU-megbeszélésen. „Mindenki arról beszél manapság, hogy meg kell őriznünk az értékeinket” – mondta. Oppermann talán arra utal, hogy a tömeges bevándorlás és a kudarcos integráció korában az európai identitás és értékek védelme központi kérdéssé vált a közbeszédben és a konzervatív politikában. Ehhez hozzátennék a maguk részét a szociáldemokraták is, akik szerint a melegházasság Európa egyik megvédendő értékének számít.
Valóban a melegházasság lenne az európai identitásért folytatott harc csodafegyvere? Bármilyen hatékony is az erre irányuló lobbi, azt a liberálisoknak is el kell ismerniük, hogy ez nem megőrzendő, hanem legfeljebb megteremtendő érték. Kellemetlen apróság az egész nyitottságról és elfogadásról szóló vitában, hogy Merkelt lehetséges partnerei lényegében belezsarolták ebbe az irányváltásba. Mert számukra – ismerős fordulattal élve – „ez alap”, s ahogy a liberálisok mindig szokták: amint zsarolási potenciál kerül a kezükbe, azonnal ki is használják.
De Angela Merkel nagy túlélője a politikának, és ha ráérez a közhangulatra, nem fél megváltoztatni az álláspontját. A németek túlnyomó többsége valóban támogatja az azonos neműek házasságát, csak egy „magas kisebbség” áll ellen, ahogyan egy érdekvédő szervezet vezetője fogalmazott a sajtóban. Na de, kik vagyunk mi itt „keleten”, hogy előírjuk a németeknek, mit tegyenek? Legyen melegházasság, legyen nyílt társadalom, éljen a demokrácia! De ha aztán mégse jön be, ha lehet, ne találjanak ki erre is valami kvótát.
Schulz pedig azzal vádolta meg Merkelt hétvégi kongresszusukon, hogy szándékosan hallgat, ki akarja tolni a kampánystartot, ameddig lehet, mivel az alacsony részvétel a konzervatív CDU/CSU pártszövetségnek kevesebbet árt, mint másoknak. Amikor Merkel egy interjúban meglebegtette, hogy már nem ellenzi annyira a melegházasságot, az izgatott Schulz azonnal le is csapott: szavazzunk már a héten! A kancellár azt mondta, nem akar pártpolitikát csinálni a dologból. Felesleges latolgatni annak lehetőségét, hogy a kancellár azért nyúl-e ilyen politikai darázsfészekbe, mert beütöttek nála az ultratoleráns német reklámok, és megmelengeti a szívét egy két apukából és egy vietnami kisgyerekből álló modern család. Persze, hogy politikáról van szó, mi másról?
A tegnapi hírek szerint a CDU és a liberálisnak semmiképp sem nevezhető bajor keresztényszociális testvérpártja azért „vizsgálja felül” eddigi elutasító álláspontját, mert minden potenciális koalíciós partnere kikötötte: nem vállal kormányzati felelősséget a következő ciklusban, ha nem nyitják meg a házasság intézményét az azonos nemű párok előtt. A melegházasság nem képezte ugyan a most aktuális koalíciós megállapodás részét, de az SPD frakcióvezetője, Thomas Oppermann a napokban már – Schulzhoz hasonlóan – megmondta, hogy napirendre kerül a kérdés az aktuális SPD–CDU–CSU-megbeszélésen. „Mindenki arról beszél manapság, hogy meg kell őriznünk az értékeinket” – mondta. Oppermann talán arra utal, hogy a tömeges bevándorlás és a kudarcos integráció korában az európai identitás és értékek védelme központi kérdéssé vált a közbeszédben és a konzervatív politikában. Ehhez hozzátennék a maguk részét a szociáldemokraták is, akik szerint a melegházasság Európa egyik megvédendő értékének számít.
Valóban a melegházasság lenne az európai identitásért folytatott harc csodafegyvere? Bármilyen hatékony is az erre irányuló lobbi, azt a liberálisoknak is el kell ismerniük, hogy ez nem megőrzendő, hanem legfeljebb megteremtendő érték. Kellemetlen apróság az egész nyitottságról és elfogadásról szóló vitában, hogy Merkelt lehetséges partnerei lényegében belezsarolták ebbe az irányváltásba. Mert számukra – ismerős fordulattal élve – „ez alap”, s ahogy a liberálisok mindig szokták: amint zsarolási potenciál kerül a kezükbe, azonnal ki is használják.
De Angela Merkel nagy túlélője a politikának, és ha ráérez a közhangulatra, nem fél megváltoztatni az álláspontját. A németek túlnyomó többsége valóban támogatja az azonos neműek házasságát, csak egy „magas kisebbség” áll ellen, ahogyan egy érdekvédő szervezet vezetője fogalmazott a sajtóban. Na de, kik vagyunk mi itt „keleten”, hogy előírjuk a németeknek, mit tegyenek? Legyen melegházasság, legyen nyílt társadalom, éljen a demokrácia! De ha aztán mégse jön be, ha lehet, ne találjanak ki erre is valami kvótát.