Nagy Ervin

Vélemény és vita

A tehetetlen ellenzék bosszúja

A választási rendszer megváltoztatására tett összellenzéki erőfeszítés nem más, mint izzadságszagú pótcselekvés

Átlátszó, hamiskásan csengő, hiteltelen politikai blöff és jókora marhaság. Ugyanakkor alattomos módszer is egyben. Már ha tényleg sikerül belopni az egyébként komolytalan aggályokat a köztudatba.

A magyar választási rendszer azóta arányos, amióta az egypártrendszer megszűnt létezni. Arányos volt a születésekor, arányos volt 1990-es premierjén, de arányos maradt kisebb-nagyobb módosítások után is, amikor újra és újra lehetőséget biztosított minden politikai közösség számára a hatalomba kerülésre. Ahogy arányos ma is; sőt: sokkal egyszerűbb és átláthatóbb, mint ez idáig bármikor. Ahogy a legtöbb európai országban, úgy nálunk is, egyéni és listás képviselőhelyekből van összegyúrva, és az úgynevezett „többgyőzteses elvet” követi. Akár a német szisztéma, amely mindig is példaértékű volt a törvényalkotók szemében, szemben a francia vagy a brit rendszerrel.

De nem is a demokráciakritériumok itt a legfontosabb tényezők, hisz azoknak formálisan és a gyakorlatban is megfelel a magyar rendszer, hanem sokkal inkább az emocionális értelmezés. Hisz a demokráciáról szóló vita mindig a „van” és a „kellene lennie” dimenzióban zajlik, így a mindenkori ellenzék, ha nem látja a saját sikerének garanciáját, szükségszerűen előhozakodik azzal a hamis váddal, hogy nincs rendben a demokrácia. A különbség talán annyi, hogy míg nyugaton, a több évtizede működő rendszerekben a hagyomány tisztelete az erősebb, úgy az egykori keleti tömb országaiban nagyobb a változásra való motiváció és abszurd módon az ezzel szembeni gyanakvás is.

Mindamellett az is igaz, hogy a magyarországi baloldal (illetve a „demokratikus chartának” nevezett mozgalomnak köszönhetően), a liberálisok is tele vannak mindenféle demokráciával kapcsolatos frusztrációval. Hogy is lehetne ez másképp, ha egykor egy diktatúrát irányítottak vagy szolgáltak ki, cenzúráztak, és elfojtottak minden szabadságjogot – most pedig a demokráciáért kell ellenzékben aggódniuk? És sajnos ez a fajta frusztráció jól megfigyelhető az utódpártban szocializálódott ifjabb generáció körében, ahogy a volt kommunisták tenyerébe csapó liberális szereplőknél is.

Mifelénk tehát, a hatványozottan frusztrált, a tehetetlenségükben vergődő baloldali és liberális politikai pártok, közösségek és szereplők kifejezetten szenvedélyesen követelnek ott is demokráciát, ahol történetesen létezik, és köszöni szépen, jól működik.

De a túlzott aggódás, a balliberális ellenzéki figyelemfelhívás, amelyhez meglepő (vagy talán már nem is annyira meglepő) módon a Jobbik is csatlakozott, miszerint meg kell változtatni a választási rendszert, mert ami jelenleg érvényben van az „igazságtalan”, az „antidemokratikus”, vagy éppen „az csupán a Fidesznek kedvez”, igen átlátszónak tűnik egy évvel a számukra sanszosan vesztes választások előtt. Amikor minden közvélemény-kutatás szerint a kormánypártok vezetnek, amikor számszerűsíthető a fölényük, amikor a szakértők, elemzők, politológusok mindenhol elmondják, hogy minden arányos választási rendszerben a több szavazat több mandátum lesz – akkor kiállni olyanoknak, akik még csak egyszázalékos támogatottsággal is alig-alig rendelkeznek, vagy éppen a népszerűségi zuhanások elején tartanak, mint a Jobbik, vagy anarchistaként csak rombolni akarnak, alternatívát állítani pedig nem tudnak, nem nevezhető másnak, mint szánalmas és átlátszó pótcselekvésnek. A tehetetlenek bosszújának.

Akkor mire jó mégis mindez?

Egyetlen válasz adható. A zűrzavar. Az aggály, a kétely és félelem terjesztése a szavazópolgárok lelkében – amely zűrzavarhoz vezethet. Aljas és alamuszi módszer. Bár őszintén szólva jelen helyzetben kevés esélyt látok a sikerre, leginkább akkor, ha olyan „hiteles politikai aktorokkal” mondatják mindezt el, mint Gulyás Márton, Gálvölgyi János, Csintalan Sándor vagy Zagyva György Gyula. Egy videobejegyzésben – közösen! Nem is csoda, hogy komolyan vehető, szilárd meggyőződésű emberek nem állnak bele ebbe az egész szánalmas marhaságba.