Babos Tímea évente négyszer körberepüli a földet a teniszért

Babos Csaba: Nem mindig, de többnyire a jobb győz és hosszú távon a befektetett munka mindig kamatozik

2017.06.16. 01:05 –

Hosszútávon csak a rendszeres, jól felépített, szisztematikus, megalapozott munka hozhat sikert – mondta lapunknak Babos Csaba, aki nemcsak édesapaként, de hivatalos menedzserként is segíti huszonnégy éves lánya, Babos Tímea magyar teniszező munkáját. Hozzátette, ha Timi csak a párosversenyeket játszaná, akkor a világelsőség is meglehetne. Karrierindításról, motivációról és a jövőbeli terveikről beszélgettünk.

babos-csaba„A szerencse az élet minden területén szükséges. Hogy Timi egyáltalán teniszező lett , az is egy szerencsés véletlen”
– Apa és menedzser is egyben, hogy kezdődött Tímea karrierje?

– Már sikeres edző voltam, amikor Timi elkezdett sportolni. Először úszott, majd a teniszre váltott Sopronban. Amikor komolyra fordult a dolog, edzősködtem Timi mellett. Később, amikor utazni kezdett a nemzetközi versenyekre, amihez sok pénz kell, menedzser is lettem. Hat éve jöttünk Budapestre egy jó ajánlat miatt, Timi a juniorok között már többszörös Grand Slam-győztes volt, a felnőttek között is szép eredményei voltak. Ekkor alapítottuk meg a Timi Teamet, amelyben edző, fizioterapeuta, masszőr, pszichológus, mentor, ütőpartner, valamint a médiáért felelős személy kapott szerepet.

– Milyen életstílus és -vitel kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a világ legjobb teniszezői közé, és persze bent is maradjon?

– Bekerülni nagyon nehéz, bent maradni még nehezebb, az előrelépéshez pedig óriási erőfeszítés kell. Timinek ez főállás, huszonnégy órás elfoglaltság, nyolc esztendeje évenként százhatvanezer kilométert repül, azaz mondhatjuk úgy is, hogy évente négyszer körberepüli a földet. Ez iszonyú megterhelő. Van, hogy nyolc hétig nem jön Magyarországra.

– Mi az, ami őt motiválja?

– Az, hogy szeret teniszezni, versenyezni, szeret a legjobbak között lenni, még előbbre kerülni. Timi kiskorától azt mondta, hogy versenyző akar lenni. Most ott van a világ legjobbjai között, és van még feljebb. Ez éppen elég motiváció az emberfeletti teljesítményhez.

– Mi tölti fel leginkább?

– Egy profi sportolót a győzelem tölt fel. Azért megy el egy versenyre, hogy jó eredményt érjen el. Ha megver egy világklasszist, megnyer egy versenyt, ami mindig sorsolásfüggő, és az is számít, hogy az adott napon milyen formában van. Serena Williamsszel a wimbledoni center pályán lejátszott szoros mérkőzés is óriási motivációt és erőt ad, mert érzi, hogy nincs legyőzhetetlen távolságban tőle.

– Említette a sorsolást. Mennyire játszik döntő szerepet az eredményekben a szerencsefaktor?

– A szerencse az élet minden területén szükséges. Hogy Timi egyáltalán teniszező lett, az is egy szerencsés véletlen. Már korán profi akart lenni, mi pedig meg tudtuk teremteni ennek a lehetőségét, ami Magyarországon ritka. Nem volt ebben tradícióink. Hogy ebben oda lehetett kerülni, az elsősorban a tudáson, az elszántságon múlott, de ezenkívül kellett a szerencse is. Összetalálkoztunk olyan emberekkel, akik meglátták Timiben a tehetséget és támogatták őt. Persze ahhoz is szerencse kell, hogy az adott versenyeken minden jól alakuljon, a labda ne egy centivel a vonalon túl pattanjon, hanem eggyel beljebb.

– Mi van, amikor kijjebb pattan a labda, és nem úgy jönnek össze az eredmények, ahogy szeretnék?

– Szomorúság a befektetett munka eredményének elmaradása miatt. Egy-egy győzelmen az is múlik, hogy mennyi pénzt keres a teniszező. A repülőjegyeket, a szállást, az edzőt, mindent a játékos maga fizet. Nem úgy van, mint sok sportágban, hogy kimegy a csapat a reptérre s minden le van rendezve, meg van szervezve. Ahhoz, hogy valaki minél jobb feltételeket tudjon biztosítani, előre tudjon lépni, sok pénzt kell keresnie, azaz sokat kell nyernie. Ha valaki profi, akkor a játékon túl ebből szeretne profitálni is, de a pályán erre, azt hiszem, nem gondol senki. Aki arra gondol, hogy ha ezt a labdát beütöm, dőlni fog a pénz, az nem fogja azt a labdát beütni.

– Kikből áll a „védőháló”, aki Timivel van, ha nem fut a szekér?

– Család, edző, barátok. A játékban nem mindig sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, de ettől még a játékos lelkiismerete lehet tiszta, ha a felkészülés során mindent megtett a jó szereplésért. Van azonban a háló túloldalán egy ellenfél, akinek szintén a győzelem a célja. Nem mindig, de többnyire a jobb győz, és hosszú távon a befektetett munka mindig kamatozik.

– Mi kell a sikeres felkészüléshez, hogy néz ki a százszázalékos Timi?

– Mindenekelőtt tökéletes fizikai állapotban van, ehhez a napi edzés mellett kell még masszőr, jégfürdő, kondícióedző, fizioterapeuta és orvos is, mert egy teniszező mindennap játszik, nem is egyet. Sokszor egyes és párosmeccset is kell játszani, és ha egy versenyt nyerni akar, azt végig kell küzdeni. A legjobb eredményhez lelki béke, nyugalom, önbizalom kell, de fontos az aznapi jó forma és a kiegyensúlyozottság is. Bioritmusban, fizikailag és szellemileg is a felfelé ívelő periódus elengedhetetlen a sikerhez, és utána szükséges még ehhez a szerencse, hogy a bíró is úgy lássa, az a labda jó volt.

– Ha a mindennapokat nézzük, Timinek mi a közös metszete a korosztályával?

– Semmi. Folyamatosan utazik, egy hétnél tovább alig van egy helyen, így elég nehéz bármilyen kapcsolatot kialakítani és tartani a barátaival. Egy huzamban Magyarországon tizenöt napnál tovább évente egyszer van, a szezon végén. Ez a pihenő sem olyan, hogy itt iszom egy kávét, ott ebédelek, amott vacsorázok, a pihenőnapok is komoly edzés mellett zajlanak, mert ha nem tréningezik, akkor is edz, csak akkor nem kétszer két órát teniszezik, hanem kondizik, teniszezik és fut. Ez is elvisz öt-hat órát. Így néznek ki a „szabadnapjai”.

– Meddig lehet ezt bírni?

– Ha az ATP/WTA mezőnyét nézzük, akkor találunk nagyszerű harminc feletti játékosokat is. Ez egyrészt egyénfüggő, hogy ki, mennyi ideig talál ebben motivációt, másrészt nem mindenki használódik egyformán. Nem hiszem, hogy Nadal harmincöt éves koráig lesz versenyben, mert sokkal munkásabb teniszt játszik, mint Federer, akinek másban van a zsenialitása. Timinek ez a hatodik éve, hogy a legjobb százban szerepel a felnőtt női világranglistán, szerintem még jó néhány évünk van ebben.

– Mennyire meghatározó egy teniszezőnél a nemzettudat?

– Teniszben leginkább akkor érvényesül, ha az olimpián vagy a Fed-kupában (női válogatottak versenye - a szerk.) játszik valaki. Külföldön akármerre jár, minden versenyen van magyar zászló, magyar szó, és arra mindig felkapja a fejét Timi, szívesen találkozik a szurkolóival. Juniorkorában kapott felkérést, hogy legyen angol állampolgár, egy tradicionális tenisznemzetnél, de akkor úgy döntöttünk, mi magyarok vagyunk és azok is maradunk. Az ember a szívét nem tudja kicserélni.

– Mik a célok a jövőben?

– Sok meccset nyerni, nem lesérülni, egészségesnek maradni és jól érezni magadat a pályán – ezek a legfontosabbak. Mindig kell találni motivációt, hogy el tudja végezni a szükséges munkát, mert anélkül nem lesz eredmény. Hosszú távon csak a rendszeres, jól felépített, megalapozott munka hozhat sikert. Ha Timi csak a párost játszaná, akkor a világelsőség is meglehetne, de így nehezebb, hogy egyénit és párost is kell játszani. Célunk, hogy párosban bent maradjunk a legjobb tízben. Ha specializálódna a párosra, és csak egy társa lenne, ennél is nagyobb eredményeket tudnánk elérni. Egyéniben az eddigi legjobb, huszonötödik helyezést a tíz közé jutásra szeretnénk javítani. Ha jól játszik, akkor úgyis javul majd a ranglista, ha nem játszik jól, akkor nem álmodozni kell, hanem dolgozni.