Nagy ErvinFigyeljünk Roger Scrutonra!

Minden olyannyira illékony, bizonytalan ma már

Nagy Ervin – 2017.06.14. 04:04 –

Minden olyannyira illékony, bizonytalan ma már.  Magyarország az egyetlen hely, ami nem bizonytalan – nyilatkozta a Mandiner.hu-nak a világhírű brit filozófus. Szilvay Gergely készített a kortárs konzervatív gondolkodóval egy igazán figyelemreméltó interjút néhány nappal ezelőtt, amelyben a filozófus többek közt a változó globális világban Magyarországot biztonságos helynek nevezte. Nyilván a részleteket nem kifejtve, az aktuál-, illetve a pártpolitikát kényesen kerülve, de értve ezen azt is, hogy politikai szempontból egy olyan rendszer épült ki hazánkban, amely hosszú távú stabilitást képes az országban élőknek garantálni. Mind gazdasági, mind pedig társadalompolitikai szempontból.

Nem szeretném a brit filozófus eddigi munkáit részletesebben értelmezni, van nálam számos érdemesebb doktorandusz, egyetemi tanár erre a feladatra, mert szerencsére már felfigyeltünk rá és gondolataira is egy szűkebb körben. Mert már nem létezik az a fajta szellemi terror, amely még egy évtizeddel ezelőtt jellemezte a társadalomtudományok világát. Amikor az azóta már elhunyt Bence György vagy Ludassy Mária visszadobott minden olyan munkát az ELTE filozófia tanszékén, amely például a néhány éve elhunyt Molnár Tamással foglalkozott – mondván, hogy középszerűséggel nem szabad. Mert a liberális társadalomkutatóknak mindenki középszerű volt, aki nem az ő általuk idealizált „haladó ideológiát” követte.

Visszatérve az alapkérdéshez, ha Európa nagy országait nézzük, akkor valóban ideológiai és politikai káosz uralkodik, ami lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést. Az Egyesült Királyság például egy népszavazás következtében bejelentette kilépését az unióból. De Franciaország sem éppen a kiszámíthatóság mintaképe lett a teszetosza álszocialista Hollande után érkező, teljesen zavaros társadalompolitikai célokkal és ideológiával rendelkező Macron berobbanása után. Ahogy Németország kereszténydemokrata kancellárját, Merkelt sem nagyon lehet olyan helyzetekben értelmezni, amikor a kereszténység nevében követeli az uniós országoktól a jobbára muszlim bevándorlók integrációs kísérletét. Vagy amikor Putyinnal tárgyalva sok más mellett az egyik legfontosabb követelése az orosz féllel szemben az, hogy biztosítsák a csecsenföldi melegek jogait, illetve azt, hogy az Oroszországban betiltott Jehova Tanúi felekezet újra szabadon működhessen.

De ha a család értelmezését nézzük, amely az egyik legnagyobb szakadékot mutatja a liberális és a konzervatív felfogás között, akkor is igaz és hiteles egy konzervatív gondolkodó szájából azt hallani, hogy Magyarországon nincs bizonytalanság. Hisz az Orbán-kormány talán legfontosabb, hosszú távú társadalompolitikai intézkedése a klasszikus családmodell, azaz egy férfi és egy nő közötti érzelmi, gazdasági és jogi kapcsolat, illetve ha lehetséges, akkor a gyermekekkel kiegészítve működő „alapélettér” anyagi és erkölcsi megerősítése. Ami Európa számos országában nemhogy teljesen hiányzik, hanem a legtöbb ország vezetése ellenségesen is viszonyul hozzá. Mert a „haladó” Európában, a „liberális” demokráciában mindig az individuum szabadságának adnak elsőbbséget – így a klasszikus családmodell számukra avítt és lebontandó, helyette pedig előjogot kapnak az azonos neműek közti, különböző típusú, különböző párkapcsolatok.

És végül azért is érdemes Scrutonra figyelnünk, mert az unió hazug, álságos céljáról, azaz arról, hogy csak egy föderalizmusra épülő egyesült európai unió lenne képes megvalósítani a kontinensen a békét, a következőket mondja: „Remélem, hogy felbukkan egy olyan, koherens filozófia, ami lehetővé teszi számunkra, hogy igazi, bizalomra épülő társadalomban éljünk a nemzetállamok eszméjére alapozva. Ezt kell tennünk szerte Európában. De ehhez szükséges egy erős elköteleződés, meggyőződés. A fiataloknak pedig újra fel kell fedezniük a társadalmi tudatot, és el kell fogadniuk, hogy az élet nem pusztán az élvezetekről szól.”

Azt gondolom, hogy mivel a modern liberalizmus mindig is hedonista szemléletű volt, leginkább Scruton mondandójának végére lenne érdemes odafigyelnünk. És ha Heller Ágnes mondatainak hatása van Magyarország megítélése szempontjából, akkor azt hiszem, hogy ez hatványozottan igaz kellene hogy legyen Scruton esetében.