Dippold PálPerkáta

Álláspont. Csillagos talpú, ormótlan bakancsokkal taposták szét az Európai Unió, annak nyugati felében legalábbis, rendkívül fontosnak tartott meghatározó elemét, a szubszidiaritást Perkátán

Dippold Pál – 2017.05.19. 02:26 –

A szó, akárha kígyó sziszegné, visszataszító. Amit jelent, az nem, az természetes. Minden ügyet ott intézzenek, ahol az ügy van. Helyben.

Perkátán mocskosul belerondítottak egy közösség életébe. Megtehették ezt az új-európai verbális diktatúra rohamcsapatai, hiszen mióta világ a világ, mindig a kicsiket rúgják föl először. Vagy, ahogy tanultuk, a nagy hal megeszi az aprót. Perkáta ügyében ötágú csillagokkal teletetovált zöld cápák támadtak a magyar keszegre. Mivel a természet rendje már kellőképpen felborult, elmosódóban a határok, a liberális cápa bőven átúszhat a sósból az édesvízbe, ez a mutatvány fordítva, a keszegnek nemigen szokott sikerülni. Ha kiszabadulunk kétségtelenül színes és zavaros, de méltóképpen liberális képeink közül, mert ugye bakancsos cápa csak egy popkulturális művészeti alkotásban teljesedhet ki, egy publicisztikában nem annyira, nézzük meg, mi is történik valójában.

A négyezer lelkes Fejér megyei község, ahol ötven évvel ezelőtt még a legelőről behajtott disznókonda tagjait gazdáik a rájuk festett különféle színű csíkokról ismerték fel és vitték be óljaikba – lám a színektől csak nem tudunk elszabadulni –, az olajfestékkel megcsíkozott disznók falujában tehát országra szóló botrány kerekedett. Disznók okozták ezt is, importsertés-cápadisznók. Nem mások ők, mint a magukat önálló hatalmi ágként meghatározni szerető újságírók. Ahogy azt egy perkátai származású jeles kortárs publicista gyakran leírja: sajtómunkások. A kommunikációs forradalom élcsapata. Perkátán fel akarták állítani Horthy Miklós szobrát. Magánemberek, magánszobrot, közterületen. Erre, mivel eddig úgy tudtuk, hogy Magyarországon demokrácia van, ha úgy tetszik, szubszidiáris, a helyi akaraton nyugvó önkormányzó demokrácia, Perkáta irányítói engedélyt adtak. Már jó régen, hónapokkal ezelőtt. A szoborállítás előtt egy héttel azonban megjelentek a faluban a sajtómunkások, és elkezdődött az évtizedek óta megszokott mutatvány. A liberális emlőkön felnőtt tetovált cápák természetesen Horthy-fasizmust sikoltoztak. Csendőrterrort vizionáltak. Látomásaikban feltűnt a Perkáta főutcáján békésen sétáló muzulmán, aki ordítva tiltakozik a rossz élelmezés és a térerő hiánya miatt. Erre aztán természetesen előjönnek a költeményi csendőrök a tollas kalapjukkal, és jól megpofozzák. Perkátára óriási nyomás nehezedett. Horthy Miklós? Fasiszta emlékmű? És a kormány ezt engedi? A fideszes polgármester támogatja? Erről sisergett napokig a magyar média.

A szobor tervezett felállítása előtt néhány nappal Perkáta önkormányzata visszavonta az engedélyt. Polgármestere a község honlapján egy minden szavában tisztességes, végtelenül őszinte, tényszerű magyarázatot tett közzé az eseményekről. Leírja, hogy Perkáta érdekeit ebben a feszült helyzetben egy módon lehetett megvédeni, ha nem állítanak szobrot, aminek fejében talán visszakapják a nyugalmukat. A polgármester közleménye megrendítő. Nem vádaskodik, nem ítéli meg és nem ítéli el a botránykeltő idegeneket, nem kacifántozza bánatát, nem tesz úgy, mint aki örül, a polgármester szikár mondatokban megmutatja, milyen a józan gondolkodás. Pontosan tudja, hogyha most akárcsak a tényeket leírná Horthy Miklósról, még nagyobb lenne a botrány.

Helyette mi viszont megtehetjük. Horthy Miklós tisztességes magyar politikusként mindent megtett azért, hogy a Trianonban szétrabolt ország maradéka egyben maradjon. Horthy Miklóst a második világháború után sem nyugatról, sem máshonnan nemhogy nem bántották, hanem egyenesen támogatták. Emlékirataiból kiderül, hogy Magyarország kormányzójaként eltöltött évtizedeiben semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a magyarság megmaradhasson. Azok a senkiháziak pedig, akik mindenféle gátlás nélkül bármikor készek belegázolni akár egy-egy ember vagy kisebb-nagyobb közösség életébe, a perkátai Horthy-szobor ürügyén például nyilván azt gondolják, hogy most megint jól megvédték az országot a fasiszta diktatúrától. Írjuk le még egyszer. Horthy Miklós soha nem volt sem fasiszta, sem nemzetiszocialista, sem kommunista. Horthy Miklós magyar volt. Akárcsak a perkátaiak és végtelenül jó szándékú polgármesterük. A magyarság meg, ha úgy tetszik, akár eszme is lehet.