Frusztrált demokraták

Kivált, amikor a Medián ropogósan piacra dobta közvélemény-kutatását, hogy szerinte a Fidesz félmillió szavazót vesztett. Akkor az önkény és a diktatúra rendszere szinte már meg is reccsent. Két hete még Kunhalmi Ágnes, a szocialisták fővárosi elnöke is fülig érő szájjal lelkendezett, hogy a zuglói időközi választáson a baloldali összefogás „rommá verte, lealázta a Fideszt”, május elsején pedig az őszödi sikerember, Gyurcsány Ferenc bukott kormányfő is megígérte, ha migráns gyerekek potyognak is az égből, jövőre a parlamenti választásokon akkor is mind a százhat körzetben egyetlen „demokratikus” jelölt fog szemben állni a kormánypártok jelöltjével.

Ez a páratlan, a demokratikus oldalon rég nem tapasztalt sikersorozat már előrevetítette a kormányváltó hangulatot, amelyet még az MSZP Rolex-forradalmárának, Botka László önkéntes és rendkívüli meghatalmazott miniszterelnök-jelöltjének néptelen utcafórumai sem tudtak elcsendesíteni. Erre mi történik? Egyetlen vasárnap, s a debreceni időközi választás csúfos kudarca után a teljes ellenzéki térfelet eluralja a frusztráció. S ebben a legkedvesebb az, hogy a cívis városban a parlamenti küszöböt megugrani képtelen szocialisták helyi elnöke azonmód bedobta a törülközőt, és lemondott. Úgy tűnik, a régi demokratikus pártokon és az onnan fasiszta attitűdje miatt kitaszított, megcicásodott, a Soros-szervezeteket is felkaroló „új demokratákon”, a 21. századi Jobbikon szintén elhatalmasodott ez a szörnyű érzés.

A jelek: Gyurcsány újra szapulni kezdi Botkát, mondván, Debrecenben kétszer annyi szavazatot kapott a pártja, mint az MSZP, nem kellene itt a nagyfiút játszaniuk, diktálniuk. A Jobbikon pedig a parlamentben tör elő a kapuzárási pánik a néppártosodást egyelőre nem méltányoló választópolgárok miatt. Szilágyi György az Országgyűlést nézi kocsmának, ott fenyeget meg egy államtitkárt, „gyere ki, nyakon leszel ba…va”. A párt azonban a szavaitól nem határolódik el, sőt, erőszaklicitbe kezd, s egy helyi jobbikos szervezet embere tegnap már arról írt, „Valaki nem verné pofán Orbánt is?”

Ha a legfrissebb felmérések adataiból indulunk ki, a frusztráció, persze, érthető. A „demokratikus pártok” ugyanis szűk egy évvel a jövő évi választások előtt eddig két miniszterelnök-jelöltet neveztek meg, ám egyikük támogatottsága sem támasztja alá a kormányváltó hangulatot: a Szegeden csak Rolex Laciként emlegetett Botkáé a teljes lakosság körében kilencszázalékos, a másik aspiránsé, a párbeszédes Karácsony Gergelyé egyszázalékos. Ahogyan egy, a „demokratikus oldallal” nem ellenséges politikai elemző fogalmazott, a jelöltek mögött nincsenek rokonszenves pártok, a rokonszenves pártoknak nincs mindenki által elfogadott jelöltjük.

Sakk-matt. Vagy inkább patt.

A néppártosodó Jobbik kétharmados választási sikerét előrevetítő Simicska Ádám favoritjai a zuglói időközin jelöltet sem tudtak állítani, Józsefvárosban még az öt százalék sem jött össze, Debrecenben pedig tizenhat százalékot értek el. Pest megye déli tájain nincs olyan hét, amikor ne szűnne meg a „néppárt” valamelyik alapszervezete, nincs olyan hónap sem, amikor a tagság ne állna értetlenül a pártvezetés, illetve a frakció valamely lépése előtt. Legutóbb például akkor kerekedett el a szemük, amikor csatlakoztak az LMP Alkotmánybíróságra küldött lex CEU-s panaszához. Ami az eredeti baloldalt illeti, a helyzet szintén nem rózsás. Botkának öt hónap alatt nem sikerült egyetlen választási megállapodást sem összeeszkábálnia. Közben a szocialisták olyan helyzetbe hozták magukat közelgő kongresszusuk előtt, hogy már kihátrálni sem nagyon tudnak a szövetségesek által ímmel-ámmal, vagy még úgy sem támogatott miniszterelnök-jelölt mögül.

A helyzet abszurditását az jelzi leginkább, hogy a „demokratikus pártok” soraiban a választók legszélesebb köreiben legelutasítottabbnak számító bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc a legszilárdabb bástya. Az igazi Bástya elvtárs. Van Magyarországon ugyanis nagyjából három-négyszázezer ember, aki a Gyurcsány nevével fémjelzett, pártnak látszó, egyszemélyes intézmény kitartó támogatója. Sőt, Gyurcsányt favorizálná még akkor is, ha az őszödi szónokról kiderülne, szabad idejében embert is eszik.

De a választó már csak ilyen. Rövid emlékezetű. Sőt, megbocsátó. Ki emlékszik például már arra, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását maga Gyurcsány terjesztette be a parlamentnek? Botka, a gazdagoknak hadat üzenő igazságtevő pedig lelkesen megszavazta. A hitelességi kérdések nem játszanak.

Cserepadosak.