Belföld
Kiújult a kvótaveszély az unióban
Kovács Zoltán kormányszóvivő: A magyar és európai törvényi keretek ellen dolgoznak a Soros-féle szervezetek a migráció kapcsán
– Ellenzéki érv: putyini tempó a külföldről támogatott civilek gazdálkodását célzó törvénymódosítás. Tényleg orosz másolatról van szó?
– Szánalmas az ellenzéki érvrendszer, amely csupán folytatása az elmúlt hat-hét évben kialakult retorikájuknak. Lelkük rajta, de ez akkor is egy amerikai, már az 1930-as évek óta folyamatosan alkalmazott szabályozás átvétele. Márpedig az Egyesült Államoknál jóval kisebb, s így kiszolgáltatottabb országokban, mint amilyen hazánk is, sokkal nagyobb veszélyeket rejthet magában az érintett szervezetek ténykedése. Különösen is olyan politikai kérdésekben, amelyek kapcsán szöges ellentétben állnak a hatályos törvényekkel és szabályokkal. Mindezek tükrében aligha lehet kifogásolni ezt a szigorítást, pláne nem itt, Közép-Európában.
– Orbán Viktor miniszterelnök szerint azért most van erre a lépésre szükség, mert a Soros-hálózat beleállt a migráció támogatásába. Konkrétan hogyan történik ez a kifogásolt tevékenység?
– A 2010 óta eltelt időszak számunkra is egy tanulási folyamat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem a Magyarországon működő mintegy hatvanezer civil szervezettel van a gond, sőt, az ő támogatásukat az állam közel másfélszeresére emelte. A kommunisták által korábban gyakorlatilag eltörölt civil társadalom megerősítésére ugyanis óriási szükség van hazánkban. Az úgynevezett NGO-kkal, azaz nem kormányzati szervezetekkel azonban vitatkozunk, azokkal, amelyek azt próbálják bebizonyítani magukról, hogy ők a valódi civilek. Ez a néhány tucatnyi szervezet külföldi pénzből szinte csak azért dolgozik, hogy a létező politikai kereteket megváltoztassa. Látni a példákat, amelyek ezt egyértelműen bizonyítják, vagyis azt, hogy saját, vagy valakinek az akaratát erőltetnék rá egy adott országra, illetve a demokratikusan megválasztott kormányra. Ez nincs rendben.
– Korábban nem a migráció, hanem például a romák helyzete volt a célkeresztjükben. A területért felelős államtitkárként is tapasztalt ilyen erős nyomást az NGO-k részéről?
– Egyértelműen. Akkoriban a Soros-féle alapítványok az Európai Unió szívében, Brüsszelben lobbiztak az általuk képviselt kisebbségi politika hivatalossá tétele érdekében. Ez a háttérben azóta is megy, miközben az unióban a magyar elnökség idején kezdeményezett társadalmi felzárkózási stratégia körül óriási csend van. Mondhatni, a kormányok átadták a terepet a különböző, úgynevezett jogvédő szervezeteknek. De ez most mellékszál, a valódi témájuk a migráció. Ezek az aktivisták magukat olykor a társadalmi igazságosság bajnokainak hívják, akik mindig találnak egy ügyet, a romákat pedig pár év után kvázi lecserélték a bevándorlókra. Váltogatnak.
– A kormányfő úgy fogalmazott, most kiborult a liszt.
– Igen, mert a bevándorlás kapcsán egyértelműen látszik, hogy a létező magyar és uniós törvényi keretek ellen dolgoznak ezek a szervezetek, Soros több százmilliós támogatásával. A Magyar Helsinki Bizottság által képviselt két, amúgy azóta eltűnt bangladesi menedékkérő példájára érdemes mindig visszatérni. Ezek a férfiak nem maguk akartak az emberi jogi bírósághoz fordulni, hanem megkeresték őket. Aztán felépítették az ügyüket, nagy médiatámogatással, majd Strasbourgban egy olyan magyar bíró „nyomta át” a magyar államot kártérítésre kötelező ítéletet, aki amúgy a Soros-egyetem professzora. Mi ez, ha nem migránsbiznisz? Ha mindezt egyben nézzük, arra jutunk: a magyar embereknek igenis joguk van ahhoz, hogy amikor ilyen szervezetek kritikáit, véleményét, vagy akár nyomásgyakorlását tapasztalják, tisztában lehessenek azzal, valójában kikről is van szó.
– Ha ennyire súlyos a helyzet, nem túl enyhe a tervezett szabályozás? Végül is csupán egy regisztrációt kell végrehajtani, igaz, erre meg azt mondják az érintettek, hogy az megbélyegző.
– Ha büszkék arra, amit csinálnak, miért megbélyegzés, hogy le kell írni, Soros Györgytől kapják a pénzt? Csak annyit akarunk, hozzák nyilvánosságra, kinek a pénzéből kinek az érdekét képviselik. Persze régóta tudjuk, hogy az úgynevezett nyitott társadalom és egyéb célok érdekében működnek ezek a csoportok, meg a Közép-európai Egyetem is. Amíg ez békés módon történik, azzal nincs is gond. Csakhogy Soros immár saját bevallása szerint is egy politikai agendát képvisel, ami teljesen ellentétes a választott magyar kormány politikájával és hazánk törvényeivel. Itt már nem kell összeesküvés-elméleteket alkotni, csupán az összefüggéseket feltárni.
– Korábban készült a Soros-hálózat régiós szerepvállalásáról nemzetbiztonsági jelentés is. Elképzelhető mindezek nyomán további szigorítás?
– Nyilvánvaló, hogy a szabályozást csakis a törvényi keretek között lehet megvalósítani. Így az előbb említett, felmerülő aggályok vizsgálata egyértelműen a parlament hatáskörébe tartozik, amire vélhetően sor is kerül majd. Meg kell nézni, mi zajlik Macedóniában, Szerbiában, egyértelmű, hogy egy bármifajta demokratikus legitimáció nélküli hálózat próbálja egy egész térség politikai jövőjét befolyásolni. Mi azt mondjuk, a politikai döntéshozatal a nép által felhatalmazott képviselők és kormányok dolga. Az NGO-kat soha senki nem választotta meg, mégis ugyanezt a szerepet kívánják betölteni. Ez komoly távolságot jelez a két demokráciafelfogás között.
– Esély sincs arra, hogy az unió ebből a szempontból vizsgálja, esetleg kezelje ezt a jelenséget, akár az érintett országok panasza nyomán?
– Azt látjuk, ezek a szervezetek mindent megtesznek azért, hogy maguk vigyék Brüsszelben európai szintre ezt a kérdést, az Európai Parlamentben, illetve a különböző intézményekben sem tétlenkednek a hálózat korábbi vagy jelenlegi, aktív tagjai, nincs is nehéz dolguk. Ugyanakkor vannak már uniós országok, ahol az NGO-jellegű szervezeteket egész egyszerűen lobbistaként tartják nyilván. Amikor néhány száz ember gyakorol befolyást, illetve helyez nyomást legitim politikai döntésekre különböző, jogi és nyilvánosságbeli eszközökkel, akkor azt nem nevezhetjük alulról jövő, az állam munkáját kiegészítő, valódi civil tevékenységnek.
– Visszatérve a konkrét hazai javaslatra: a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság szerint további kategóriákat is be lehetne vezetni, így a gazdasági társaság vagy a politikai párt támogatását is érdemes lenne feltüntetni az adott szervezeteknél. Egyetért?
– Erre nincs szükség, mert ezek az információk ma is tudhatók, a mostani javaslat pedig alapvetően nem érinti az uniós, vagy éppen nemzeti keretek közötti szervezeteket. Ez most kifejezetten azokról szól, akik teljesen idegen, az EU-n kívüli pénzből ténykednek. Megjegyzem, az uniós források felhasználására jelenleg is igen szigorú átláthatósági szabályok vonatkoznak.
– Az említett szervezetek egyik legújabb „célpontja” a megerősített jogi határzár. Ez már életbe is lépett, mégis szerepel a Nemzeti Konzultáció kérdései között. Miért?
– Az elmúlt években a konzultációknak többnyire két feladata volt. Egyrészt előzetesen is megkérdeztük az állampolgárok véleményét bizonyos ügyek kapcsán, ugyanakkor amikor képviselni kellett bármilyen nemzetközi fórumon a magyar álláspontot, akkor a már létező keretekre is kaphatunk megerősítést. E mostani hat pont mindegyike olyan aktuális kérdésről szól, amelynek megoldása jórészt még előttünk áll. Ilyen az európai energiaszabályozás, az adópolitika függetlensége vagy a munkahelyvédelem – a migráció és a külföldi ügynökszervezetek témája pedig állandó probléma. Ez nem közvélemény-kutatás, annál sokkal mélyebb eszköz. A visszajelzések alapján pedig az emberek szívesen mondják el ezen keresztül a véleményüket. Eddig már több mint kétszázezren éltek a lehetőséggel.
– Ha már bevándorlás és határvédelem: az ENSZ és a német kormány is jelezte, a mostoha viszonyok miatt nem lehet hozzánk menedékkérőket visszaküldeni. De hát amúgy sem fogadnánk vissza őket, hiszen nem itt léptek először az unió területére. Mit szólnak ehhez?
– Kezdjük ott, érdekes, amikor Calais-ban felszámolták az évek során kialakult, borzalmas viszonyok között lévő migránstelepet, és az ott lévőket konténervárosokba telepítették, a nemzetközi közvélemény szinte ujjongott. Érdemes lenne összehasonlítást tenni, mennyivel emberibbek a mi déli határunknál épült létesítmények. Lehet itt koncentrációs táborokról beszélni, ahogy a New York Times publicistája tette, lehet politikai hangulatot kelteni, hazug módon vádaskodni, de illene azért a valóságot is szemügyre venni. Rögzítsük: Magyarország ezen a téren is kiáll minden összehasonlítást. Kétségtelen, továbbra sem veszünk részt az úgynevezett migránsbizniszben, ahogy abban sem, hogy a saját lakossághoz képest jobb ellátást biztosítsunk illegális bevándorlóknak. Ami pedig a visszafogadást illeti, főleg a 2015-ben az EU-ba érkezők esetében tartjuk fenn, s attól még, hogy Görögország elmulasztotta a regisztrációs kötelezettségét, mi nem veszünk vissza senkit. Emberségesebb lenne amúgy be sem engedni a migránsokat, hanem már Európa határain megvizsgálni a kérelmüket. Ebbe az irányba nagyon nehezen mozdul az unió, miközben egyre többen beszélnek már róla. Nyilatkozatok helyett tettek kellenének.
– Mennyibe került eddig Magyarországnak, hogy ragaszkodott a határvédelemhez?
– Továbbra is úgy gondoljuk, hogy ez komoly részvétel az európai szolidaritásban. Nyolc-kilencszáz millió eurónál tartanak már a költségeink.
– Május 10-én dönt az Európai Bíróság a kvótarendszer elleni magyar beadványról. De miért kell az esetleges állandó mechanizmustól félni, ha a korábbi elosztási intézkedéseket sem hajtotta végre nagyjából senki?
– Hamis biztonságérzetet könnyű kelteni, de meg kell nézni, milyen intézkedéseket hoznak különböző EU-s intézmények. Az Európai Parlament minapi határozata például kvázi előszobája lehet egy újabb döntésnek, s gyakorlatilag legalizálná az illegális migrációt. Olyan javaslatról van szó, amelyről mint veszélyforrás beszéltünk folyamatosan az elmúlt években. A kötelező kvóták továbbra is napirenden vannak, egyes országok kifejezetten nyomást gyakorolnak arra, hogy ezeket be is vezesse Brüsszel. Ráadásul az eddigi, úgynevezett relokációs döntések nyomán akár az állam- és kormányfők, vagyis az Európai Tanács akaratát is meg lehet kerülni. Minden jel szerint olyan rendszer kiépítése zajlik, amely alapvetően nem a határok megvédését célozza, hanem intézményesíteni szeretné a beengedés kereteit. Létező veszély, hogy ezt még a nyárig megpróbálják keresztülverni. Ez ellen küzdünk.