Kiss LászlóHídvám

Álláspont. Na megint furcsán vagyunk mi a demokráciával, de hát ez egy ilyen primitív, marha nép, s talán soha nem is találkozott vele

Kiss László – 2017.04.21. 03:12 –

Mármint a démosz, azaz a nép hatalmával. Így hát megint baj van velünk, legalábbis ezt írja az egyik hírportál, mégpedig sokatmondó, Súlyos kritika jött az EU-tól címmel.

Az olvasható a cikkben, hogy „a Thorbjorn Jagland főtitkár által kiadott jelentésben kiemelték: komoly veszélyt jelent a demokráciára, ha a populisták »a nép akaratára« hivatkozva korlátozzák a vitát és a politikai pluralizmust, aláássák az alapvető emberi jogokat, meggyengítik a fékeket és az ellensúlyokat, ide értve a szabad sajtót és a civil társadalmat, továbbá megkérdőjelezik a nemzetközi szerződések jelentette kötelezettségeket”.

Pfuj, pfuj, pfuj és talán még negyedszer is pfuj. Minden van itt, kérem, populizmus, aláásott alapvető emberi jogok, meggyengített fék és ellensúly, korlátozott sajtó, de talán fölösleges is sorolni. Úgy látszik, bárhogy is igyekszünk, nekünk ez nem megy, számunkra pusztán úri huncutság a demokrácia. Bő gatyához és gyöngyös pártához, magyar főkötőhöz nem áll jól a nemes demokrácia, s azt csak népünk legjobbjai, egy finom, européer réteg érdemli meg, különösen így, hogy egy meglehetősen népes, de ostoba, a mindenna­pok pitiáner bornírtságaiba süppedő réteg szavazataival igyekszik ebben korlátozni. A silány tömeg, neve nincs a színlapon, csak úgy van ott, hogy katonaság, népség, s jószerivel beéri annyival, hogy tető van a feje fölött, nem fázik, de a hőségtől sem döglik meg, s örül, mert mindennap enni tud adni a gyerekének. Ennyi.

Ennyi bizony. Ugyan egyszer már mondták neki, hogy ő van hatalmon, a saját országát építi, már-már bizony a paradicsomban vagy legalábbis annak előszobájában él. És az előszobát úgy hívják, hogy népi demokrácia. Ezt hitte is, meg nem is az ember – mármint a magyar emberek tudatlan sokadalma –, ám nálánál pallérozottabb elmék, világlátott, a moszkvai Vörös téren is megfordult koponyák bebizonyították neki, hogy súlyosan téved. A bizonyítást pedig néha pofonnal és fenékbe rúgással nyomatékosították.

Érdekes, hogy nem is olyan rég, úgy alig több, mint tíz évvel ezelőtt ugyanezek a vöröstérlátó demokraták – bár a népi jelző, mint másoknál a grófi cím, lekopott a nevük elől – megint jöttek, megint bizonyítottak. És bizony megint nyomatékosítottak. Amiből aztán megértettük – és ezt a napfényes Kelet után a holdvilágos Nyugat is megerősítette –, hogy ez bizony a boldogság, a teljes, jelzők és feltételek nélküli demokrácia, amikor válogatás nélkül csépelik az utca népét, igaz, csak a gyalogembereket, s már-már alanyi jog lett abból, hogy kussol, és évente néhányszor megvereti magát az ember. És most meg, most meg bizony megint baj van velünk. A jelentés is kitér rá, hogy „ugyan a legtöbb országban törvény garantálja a gyülekezés szabadságát, nem mindenhol alkalmazzák megfelelően ezen szabályokat”. És hát „akadályozzák a civil szervezetek működését, megnehezítik a létrehozásukat, a tevékenységük gyakorlását és a finanszírozásukat, valamint stigmatizálják, bemocskolják őket. Leginkább azok az NGO-k vannak célkeresztben, amelyek a korrupció, az elszámoltatható kormányzás és az emberi jogok területével foglalkoznak.”

Demokráciát? Ezeknek? Joggal kérdezik népünk legnemesebb elméi, az ilyen-olyan igaz demokraták, hogy: mi folyik itten, kérem? Miért nem lehet a főváros összes hídját lezárni? Miért akarnak pusztán csak élni, sunyi módon a fal mellett járni, némi pénzt keresni, néhanap jót enni és inni, hétköznap iskolába indítani a gyereket, ünnepnapok előtt meg dögre vásárolni magukat az emberek? Esetleg meccsre menni – bár az Orbán-fóbia miatt a futball valami olyan gyanús huncutság lett, mint a Rákosi-időkben az urak sportjának megbélyegzett tenisz – vagy kirúgni egy romkocsma oldalát.

Na meg ott van az örökös lózung, a gyűlöletbeszéd elfojtásának nemes akarata. Ráadásul, mint az EU írja, most a migránskérdés elfajzott ágaként húz bennünket a muszlimokkal szembeni gyűlöletbeszéd, amely „minden korábbinál magasabb szintet ért el az internetes közösségi oldalakon, és az iszlám vallás gyalázása a közbeszédnek is a részévé vált több országban.”

Még szerencse, hogy a legjobbak, mint általában, most is biztosan tudják a megoldást. És végre is hajtják, még akkor is, ha mi, tudatlan egyének, renegát EU-tagországok, elátkozott, Európa-védő nemzetek, bele is döglünk: „meg kell erősíteni a demokratikus intézményeket, a bírói függetlenséget, a szabad sajtót és a civil társadalmat, illetve fenn kell tartani az Emberi Jogok Európai Egyezményének értékeit”. Ezt írja a negyvenhét tagállamot tömörítő Euró­pa Tanács.

Milyen jó nekünk, hogy nem vagyunk egyedül Európában.