„A szülő nők igényeire alapozunk”

Nem söpri a szőnyeg alá a hálapénz kérdését Velkey György (Fotó: Varga Imre

– Régi terv, hogy kialakítsanak Magyarországon egy abortuszmentes szülészeti osztályt, ahol előnyben részesítik a természetes szülést. Hogyan jutott el az elképzelés a meg­valósításig?

– Egy kicsit messzebbről indulnék. Valójában az, hogy a Bethesda Gyermekkórházban épül egy szülészet, ahol a széles körben felvetődő igényekre keressük a választ, nekünk is komoly kihívás. Ennek az abortuszmentesség fontos eleme, ám mégsem unikális sajátsága. A négy nagy fővárosi, különböző felekezetekhez tartozó egyházi kórház, vagyis a Mazsihisz Szeretetkórháza, a Budai Irgalmasrendi Kórház, a Szent Ferenc Kórház és a Bethesda Gyermekkórház másfél évtizede dolgozik együtt, közösen csaknem a teljes közkórházi ellátásskálát lefedve. Bár kis ágyszámon, de egyre erősebb szövetségben, és kicsit alternatív ellátórendszerként jelenünk meg az állami szféra mellett. Egyre többen használják a szolgáltatásainkat azok közül, akik igénylik azt a speciális szemléletet, amely az egyházi kórházakban kialakult. Néhány fontos elem azonban hiányzik, így a szülészet is. Egyre erősebben fogalmazódott meg az a kérdés, hogy miért pont szülészet nincs ebben a rendszerben, amelyben az emberre, családra kiemelten figyelő lelkület, hozzáállás megjelenik. A kérdésfeltevés innen indult, és fokozatosan fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen kritériumoknak is kellene egy ilyen osztálynak megfelelnie.

– Közösen alakították ki az elképzelést a négy intézménnyel?

– Nemcsak a kórházvezetőkkel, hanem a református és a katolikus egyház, valamint a zsidó felekezet vezetőivel is egyeztetettünk. Az egyik alapideánk az lett, hogy létezzen egy olyan szülészeti osztály, ahol nem végeznek abortuszt. Aki művi vetélésre szánja rá magát, az az ellátórendszer bármely szegmensében hozzájuthat ahhoz, ugyanakkor igény van olyan közegre is, ahol az édesanyák nem szembesülnek minduntalan ezzel. A mai terhesgondozási kultúrában az abortusszal való „találkozás” elkerülhetetlen, akár a terhesség megállapításakor vagy a folyamatos ellátás alatt. A másik fontos szempont az volt, hogy családbarát, természetes szülésvezetési módszereket alkalmazzunk, ami a liberális oldalon is erős igény. Nemcsak Magyarországon, számos országban kérdéseket vet fel, hogy szükséges-e egy élettani folyamatot a mostanihoz hasonló mértékben medikalizálni. Így a leendő osztály egyfajta módszertani központként is működhet, ahol nagyobb szerepet kap a családi, emberi oldal. Amikor elkezdtük kialakítani a szülészeti koncepciónkat, felmerült az is, hogy az ilyen osztályokon a leghangsúlyosabb a hálapénzjelenség, ezért olyan helyet akarunk létrehozni, ahol ezt a kérdést nem seperjük a szőnyeg alá. Tehát megpróbáljuk kifehéríteni azt a tényt, hogy többletszolgáltatásért pluszpénz jár, az alapvető közellátásért viszont nem. Ehhez ki kell alakítani egy olyan rendszert, amelyben egyértelmű, hogy ingyenesen milyen szolgáltatások érhetők el, és mik azok az extra igények – pél­dául saját bába vagy szülészorvos választása – amelyek fizetéskötelesek. Ebből áll össze tehát a koncepciónk, amelyet a kormány jóváhagyott. Hozzáteszem, hogy a paraszolvencia-mentesítés csak úgy működhet, ha az osztály ehhez politikai segítséget kap, hiszen megfelelő jogszabályi környezet szükséges hozzá.

– Az átlagember a környezetéből is hallja, hogy ha valaki nem magánintézményben hozza világra a gyermekét, akkor – tisztelet a kivételnek – nem éppen megfelelő körülmények között teheti meg. Azt pedig még statisztikák is alátámasztják, hogy évről évre nő a császármetszések aránya, egyre kevesebb a természetes úton megszülető baba. Mi a tapasztalata, mennyire jellemző az intézményekre ez a fajta „túlmedikalizált” hozzáállás?

– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egy új osztály a többihez képest jobban tud alkalmazkodni az aktuális igényekhez, mivel nem kötik a tradíciók, amelyeknek jó és rossz oldala is van. Mi az általunk érzékelt gondokra kereshetünk új megoldást. Mindemellett nagyon nagyra értékelem a szülészet területén megjelenő társadalmi igényekhez igazodó változásokat, hiszen látom, hogy sorra jelennek meg az emberi méltóságra figyelő módszerek. Volt már paraszolvencia-mentesítési kísérlet is pár évvel ezelőtt Veszprémben, amely akkor biztosításfelügyeleti ellenvetés miatt nem állandósulhatott. Tény az is, hogy sok szülész egyáltalán nem végez abortuszt, mert a saját lelkiismeretével nem tudja összeegyeztetni. Ha csak ezt a három elemet nézem, amit mi is a zászlónkra tűztünk, nagyon sok pozitív változást és törekvést tudok tehát felsorolni. A miénk szerencsés helyzet, mert újat tudunk létrehozni. Ez nem valami forradalom, nem ellenpontozni akarjuk a többi szülészetet, hanem az egyre hangsúlyosabb igényekre igyekszünk helyi választ adni. Amennyiben sikerrel járunk, akár iránymutatók is lehetünk, de nem vagyunk idealisták, a végeredményig rendkívül rögös út vezet, ami egyébként a bejelentésünk utáni első reakciókból is kitűnt. Sok mindent kell még kiérlelni saját magunkban, egyeztetni az egészségpolitikával, a szülészetekkel vagy akár a társszakmákkal is. Nem számítunk gyors diadalútra, ezek az elvek módszeres munkával alakíthatók gyakorlattá.

– Beszélt arról, hogy hogyan képzelik el az osztályon a hálapénz-mentességet, ami – gondolok itt a szabad orvosválasztás bevezetésére – sokban hasonlít akár a Rezidensszövetség, akár a Dénes Tamás vezette szakszervezet elképzeléseihez. A paraszolvencia kérdése évtizedek óta napirenden van, megoldás még nem nagyon született rá. Mit gondol, ha az elképzelésük működőképes, kiterjeszthetővé válik a modell?

– Igen, de hangsúlyozom ismét, hogy nem egy eddig ismeretlen újdonságot vezetünk be, a koncep­ciónknak megvannak a gyökerei. A RESZASZ és a Rezidensszövetség is nagyon hasonló elképzelést fogalmazott meg, mint ahogy a vezető paraszolvencia-szakértők is. Ennek lényege, hogy a hálapénz kivezetése a rendszerből nagyon fontos egészségpolitikai lépéssorozat. Az eszközök közé tartoznak a béremelések, a különböző extra szolgáltatások és a biztosítási csomag definiálása, a plusz­- szolgáltatások díjtételeinek meghatározása. Jelenleg Magyarországon nincs erre metodika.

– Említette, hogy az osztály kialakításának gondolata a beérkező igények alapján merült fel. Milyen konkrét megkereséseket kaptak?

– Az egész koncepciót alapvetően a szülő nők igényeire alapoztuk. Ezek közül a legerősebb a természetes szülés kórházi feltételeinek kialakítása. Ezzel kapcsolatban több civil szervezet is megkeresett minket, ezen kívül a különböző egyházak vezetői és szervezetei is megfogalmazták a közösségeikben megjelenő igényeket. Az előzetes kalkuláció szerint feltételezhető, hogy a szülészeti osztályokra jellemző optimális esetszámot egy-két éven belül el fogjuk érni. Vagyis az első teljes évben ötszáz, majd ezer szülés­levezetéssel számolunk.

– Miért került kisebbségbe a természetes szüléslevezetés az állami intézményekben?

– A kérdés mögött erős szakmai dilemma húzódik. Nem is olyan régen a szülés-születés során sok anya és gyermek élete volt súlyos veszélyben. A technika javulásával, a diagnosztikus eszközök fejlődésével, a császármetszés elterjedésével és a rohamosan fejlődő újszülöttellátással eljutottunk oda, hogy az anya- és csecsemőhalandóság, illetve a károsodások aránya is csökkent. Ez gyönyörű, sikeres folyamat volt. Időközben azonban a peres ügyek fokozódó száma miatt az ellátói oldalon kialakult egyfajta túlbiztosítás is. Ennek az lett az eredménye, hogy a betegbiztonságra helyezett erős hangsúly a természetes szülés rovására ment. Ebben emellett kényelmi szempontok is szerepet játszhattak. A végeredmény az, hogy a császármetszések aránya itthon nemcsak meghaladja az európai átlagot, hanem az élmezőnyben van. Ugyanakkor a szülés természetes útja az esetek jó részében biztonságosan megvalósítható. Érdekesség, hogy az európai egészségügyi fogyasztási index értékelésekor hazánkat elmarasztalják a túl sok a császáros szülés, illetve a magas abortuszszám és a hálapénz elterjedtsége miatt is. Úgy is értelmezhető az utunk, hogy mi tulajdonképpen a kívülről így is megfogalmazott kritikákra keresünk egy új osztályon helyi megoldásokat.

– Mikortól fogadja a szülő nőket az osztály?

– A támogatási szerződést egyelőre még nem írtuk alá, de ha ez megtörténik, elindulnak a tervezési- illetve a kivitelezési tenderek, vagyis hosszú előkészítő munka következik. Reálisan nagyjából egy év múlva tudunk az építkezésbe belefogni, így 2019 második felében indulhat el az osztály működése. Hangsúlyos eleme még a beruházásnak, hogy a támogatás keretein belül a Bethesda új épület­szárnyat kap majd, amelyben nemcsak a szülészet, hanem egy gyermeksürgősségi osztály is helyet kaphat, és lehetőségünk nyílik gyermek­pszichiátria indítására is.