Séta Petőfi nyomában a Belvárosban

A Nemzeti Múzeum lépcsőjén nem hangzott el a Nemzeti Dal, de a költő valóban mondott beszédet – A Dohány utcában is élt egy ideig

Forgách Kinga – 2017.03.20. 00:56 –

Bár Petőfi Sándor Kiskőrösön született, húszéves korától Pesten élt. Életének helyszínei, ahogy a szabadságharc egykori színterei is, ma is bejárhatók. A Petőfi Irodalmi Múzeum a március 15-i nemzeti ünnep apropóján a hétvégén egy belvárosi sétával emlékezett meg a költőről.

Pilvax kávéház 20170320A régi Pilvax kávéház a Vasárnapi Újság 1900-as felvételén. A forradalmi helyszín már nincs meg (Fotó: Oszk.hu)

A mai Belváros házai tele vannak emléktáblákkal és domborművekkel, ám ritkán állunk meg, hogy ezeket megnézzük. Olyan emlékek, történelmi helyszínek mellett élünk, amelyekről jóformán nem is tudunk. Ezért is izgalmasak azok az irodalmi séták, amelyekből az utóbbi időben egyre több van, és amelyek segítenek megismerni a főváros múltját. Ratczky Rita irodalomtörténész már a huszadik alkalommal vezette körbe az érdeklődőket, hogy megmutassa, hol élt és hol járt iskolába a kis Petrovics Sándor, és hogy merre volt az egykori Pilvax Kávéház. A sétán megemlékeztünk az 1848-as forradalom és szabadságharc legfontosabb helyszíneiről és alakjairól is, Petőfi leghíresebb, az egyes helyszínekhez kapcsolódó verseit pedig Czakó Roland színművész tolmácsolásában lehetett meghallgatni. A séta a Deák téri evangélikus templomnál kezdődött. Petrovics István 1833-ban íratta be fiát nyelvtanulás céljából a Széna téri (ma Deák tér) német evangélikus gimnáziumba. Ratczky Rita az első állomáson elmesélte, hogy az ifjú Petrovics Sándor csupán egy tanévet töltött ebben az intézményben, a második osztályt kezdte itt, de mivel tízévesen még nehezen tudott németül tanulni, elég rossz osztályzatokat szerzett. Az viszont már ekkor kiderült, hogy több művészeti ág is érdekli, rajzolásban például igen tehetségesnek tűnt. Az irodalomtörténész szerint egyébként elképzelhető, hogy bár németül nem tudott igazán, szlovákul jól beszélt, hiszen anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvű volt.

A második állomás a Pilvax köz 7. volt, az egykori kultikus kávéház színhelye, ahol azóta sajnos már egy új épület áll. A kávéház egy pincérről (majd később tulajdonosról), Pilvax Károlyról kapta a nevét, amely a tulajdonosváltás után is megmaradt. Petőfi Sándor 1843 körül már sokat időzött Pesten, és azon belül is legtöbbször a Pilvaxban, ennek nyomát a házban egy emléktábla őrzi. Itt alakult meg a Tízek Társasága is, amelynek Petőfi mellett Vasvári Pál volt a legfontosabb tagja. A fennmaradt ábrázolások szerint a kávéházban nagy, kerek asztalok voltak (egy ilyen látható a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításán). Petőfiék törzshelyét „a közvélemény asztalának” nevezték akkoriban. Ratczky Rita szerint az 1848-as forradalom itt kezdődött el, a társaság reformlakomára készült március 19-ére, így a Nemzeti Dal és a 12 pont már korábban készen volt.

A Kossuth Lajos utca 3. szám alatt újabb fontos helyszínhez érkeztünk. Ez az épület az egykori Landerer-nyomda helyszíne volt, ahol Petőfiék kinyomtatták a 12 pontot. A Márciu­si Ifjak egyenesen a Pilvaxból jöttek ide, hogy a cenzor jóváhagyása nélkül sokszorosítsák kiáltványukat. Mire a nyomdához értek, már egész tömeg követte őket, hiszen a közeli egyetemek diáksága is csatlakozott hozzájuk. A forradalom után az épületet Szabadsajtó udvarnak keresztelték át. A ház sarkán dombormű emlékezik meg Petőfiék forradalmi tettéről, amelyet nemrég Búza Barna szobrász restaurált a Pest-Budai Petőfi Egyesület finanszírozásával.

A séta következő állomása a Petőfi szüleinek háza volt a Reáltanoda utcában, szerencsére ez az épület is nagyjából megmaradt eredeti állapotában. Ratczky Rita itt elmondta, hogy a Petőfi család a mészárszék és a vendéglő bérlése miatt számos helyen lakott, többek között Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson, ám később anyagilag tönkrementek, Sándor támogatta őket.

Amikor idősödtek, felköltöztek Pestre. Petrovics István 1849-ben halt meg, de Petőfi a harctéren volt, ezért nem tudott jelen lenni halálos ágyánál. Anyja, Hrúz Mária néhány héttel később követte férjét.

A Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán szintén már csak egy emléktáblán olvasható, hogy egykor ott állt a Pesti Magyar Színház, amely 1837-ben épült.

Petőfi tizenhat évesen döntött úgy, hogy abbahagyja tanulmányait és színésznek áll, apja elől megszökve szegődött el a színházhoz, ahol statiszta és színházi szolga volt.

Ratczky Rita szerint ez az állomás azért volt fontos életében, mert itt látott először Shakespeare-darabokat (később lefordította a Coriolanust magyarra), és találkozhatott Katona József Bánk bánjával is. A séta során megálltunk az egykor Fehér ló fogadónál is a Rákóczi úton, ahol Petőfi 1847 nyarán szállt meg Nagyszalontáról hazajövet, majd a Nemzeti Múzeum lépcsője felé vettük az irányt, ahol Petőfi a közhiedelemmel ellentétben nem szavalta el a Nemzeti Dalt, viszont valószínűleg beszédet mondott.

Az utolsó állomás Petőfi és Szendrey Júlia lakása volt a Királyi Pál utca 18. szám alatt. Korábban a Dohány utcában is éltek – akkor Tabakgasse –, ahol Jókai Mór volt a bérlőjük, ám ebbe a lakásba már nélküle költöztek.

Az irodalomtörténész szerint azért, mert Petőfi súlyosan összeveszett barátjával, amiért megszökött a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Petőfi és felesége már sajnos nem tölthettek sok időt ebben a lakásban, bár fiuk, Zoltán még itt született meg. A szabadságharc ideje alatt Nagyszalontára költöztek, de Petőfi 1849-ben a Segesvár-Fehéregyháza mellett zajlott ütközetből már nem tért vissza.