Elhunyt Oláh György

Az 1927-ben született Nobel-díjas kémikus a Piarista Gimnáziumból indult útjára

Lázin Miklós András – 2017.03.10. 03:26 –

Kilencvenedik életévében elhunyt Oláh György, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa, aki 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásában elért eredményeiért. Világszerte számon tartott kutatásaiért és eredményeiért, azok gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, valamint az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályájáért 2011-ben Budapesten Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyar kutatókkal is.

Oláh György 20170310 (Fotó: MH)

Életének kilencvenedik évében a kaliforniai Beverly Hillsben elhunyt Oláh György, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja – tájékoztatta Robert Aniszfeld, a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet ügyvezető igazgatója március 9-én Hargittai István akadémikust. Oláh György 1927-ben Budapesten született. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Érdeklődése a szerves kémia felé fordult, 1949-ben doktorált. 1954-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetéhez, ahol szerves kémiai kutatócsoportot alapított. Oláh György 1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Kanadában éltek, majd 1965-ben az Egyesült Államokban telepedtek le. 1977-től Kaliforniában élt és dolgozott, ahol a Dél-kaliforniai Egyetem professzora, valamint a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója volt.

A karbokationok és elektronhiányos részecskék területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak a szén-hidrogén és szén-szén kötések elektrofil aktiválása során tett alapvető felfedezéseihez, és elméleti alapul szolgáltak új, korszerűbb szénhidrogén-kémiai eljárásokhoz. A karbokationok kutatásában elért eredményeiért 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

Oláh György a tengerentúlról is folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyar kutatókkal. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. Megkapta 2001-ben a Corvin-lánc kitüntetést, 2002-ben a Bolyai János-díjat, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2011-ben pedig Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért.


Nem volt remény a változásra
Öveges József példaadása ma is hatna a fiatalokra

Oláh György utolsó interjúját a Magyar Hírlapnak adta. Az alábbi idézetek a január 6-án megjelent cikkből valók.

– Hajdani tanárai közül ki hagyta önben a legmélyebb benyomást?

– Öveges József, volt fizikatanárom.

– Ő a diákjaival is úgy viselkedett, ahogy a tévében megismertük?

– Maximálisan. Kimondottan szerethető ember volt, közvetlen kapcsolatot tartott a tanulókkal, s ez felkeltette bennük, bennem a maradandó érdeklődést a különben száraznak mondott tudományos tárgyak iránt. Módszereit utóbb még tovább is fejlesztette. Öveges József egyszerű szavakkal avatta be a hallgatóságot a részletekbe, élvezhetően egyedi stílusa, meghökkentő, de érthető megközelítései egy generáció számára jelentettek élményt, tudást, igazodási pontot.

– Önt a háború alatt üldözték. Miként emlékezik vissza ezekre az időkre?

– Azok közé tartoztam, akiket a német megszállás idején Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a későbbi Gaudiopolis alapítója bújtatott. Kiváló ember volt, aki Szálasi és az ostrom alatt egy igen vegyes társaságot oltalmazott. A csapatban éppúgy akadtak régi kommunisták, katonai szolgálatot megtagadó vagy onnan megszökött emberek, mint ilyen-olyan okból bujkáló fiatalok, iskolások. Emlékeim azonban nem maradtak ezekből a nehéz időkből.

– Hogyan lehetséges ez?

– Az idő elmosta az emlékeit ennek a nehéz periódusnak. Nem óhajtom újra átélni, ezért az életrajzomban sem írtam róla semmit.

– A háború után szépen alakult az élete, 1956-ban mégis a távozott…

– Az 1956-os emigrációra a végső lökést a helyzet reménytelensége adta meg. Az oroszok visszatérése és az elnyomás nem látszott megváltoztathatónak, ezért volt az ország elhagyása az egyetlen út egy szabad élethez.


Meghatározta életét a mágikus kémia

A családjával Los Angelesben élő Oláh György akadémikus születésének közelgő 90. évfordulójára és önéletírásának magyar kiadása megjelenésére tekintettel, szülővárosában, Budapesten március 8-án a Magyar Kémikusok Egyesületében a világraszólót alkotó kémiai Nobel-díjas professzort köszöntő rendezvényt tartottunk.

Oláh György egyik kiemelkedően fontos üzenete, „A jövőbe be kell fektetni, és a legjobb befektetés, amit egy ország csinál, az a fiatalság nevelése” szellemében az előadótermet zsúfolásig megtöltötték az egri, pécsi, budapesti gimnazisták és egyetemisták. A fiatalok. Az ünnepi rendezvényt azért a nők napján tartottuk, mert a 110 éves Magyar Kémikusok Egyesülete történetében először van a szervezetnek női elnöke, Sarkadi Lívia, aki megnyitotta az ünnepséget, majd az ügyvezető igazgató, Androsits Beáta zárta.

Náray-Szabó Gábor akadémikus, az MKE örökös elnöke, Molnár Árpád szegedi professszor, a Corvin-lánccal kitüntetett Oláh György Corvin-láncos ösztöndíjasa és Nagy Ferenc Bolyai-díjas főszerkesztő, Oláh György könyvei sorának magyar kiadója elevenítette meg előadásában Oláh György személyét, családját, életét, munkásságát, felemelő szellemét. Mivel március 8-a a Zoltánok névnapja is, a mágikus kémiát Murányi Zoltán egri professzor szemléltette látványos kísérletekkel. Az ünnepség után a tudósítás gyorsan felkerült a világhálóra, hogy mindenki láthassa, de legelsőnek Oláh György és felesége, Judit asszony, az unokák meg az egész nagy család. Elképzeltük, milyen nagy örömöt szerzünk neki és szeretteinek.

De amikor mi Oláh Györgyöt szülővárosában ünnepeltük, a 90. évéhez közeledő ünnepelt Los Angelesben családi körben ugyanezen a napon átlépett a halhatatlanságba. Nekünk pedig örökül hagyta csodálatos életművét, példaadó, felemelő szellemét és annak feladatát, hogy a gyásznaptól nagypénteken és a húsvéti feltámadás ünnepén át pünkösd havában együtt ünnepeljük világszerte az egykori piarista diák, Oláh György születésének 90. évfordulóját.

Szeretnék itt emlékeztetni rá, hogy 2001-ben ünnepelte a világ az első Nobel-díjak átadásának centenáriumát. Mi is megünnepeltük a Parlamentben, november 30-án, ahol a Bolyai-díjas Freund Tamás, a Nobel-díjas Oláh György és Pálinkás József akadémikus, miniszter volt a díszelőadó. Másnap az újraalakított Corvin-lánc első átadására került sor és a kitüntetettek közül, akinek Orbán Viktor miniszterelnök akasztotta a nyakába a Corvin-láncot, Oláh György volt az egyetlen Nobel-díjas tudós. Vele együtt kapta meg a Corvin-láncot Lovász László, Akadémiánk jelenlegi elnöke is, aki az egyetlen Bolyai-nagydíjas.

A 2001-es jubileumi évben jelent meg angolul Oáh György önéletírása. Az első magyar kiadást Bolyai János születésének kétszázadik és Oláh György születésének hetvenötödik évfordulója évében, 2002-ben az Akadémia dísztermében mutattuk be Vizi E. Szilveszter akadémiai elnökkel. Ekkor vette át Oláh György az Akadémia dísztermében a Bolyai-díjat. 2006-ban jelent meg angolul és 2007-ben, Oláh György születésének nyolcvanadik,  a Magyar Kémikusok Egyesülete alapításának századik évfordulóján magyarul a Kőolaj és földgáz után: A metanolgazdaság címmel a folytatás. A kémikusok világévét 2011-ben ünnepeltük, a március 15-i nemzeti ünnepünkön Oláh Györgyöt Széchenyi-nagydíjjal tüntette ki a magyar kormány. A kitüntetést a Los Angeles-i főkonzulátuson tartott ünnepségen Schmitt Pál köztársasági elnököt és Orbán Viktor miniszterelnököt is képviselve, Pálinkás József akadémiai elnök adta át. Akárhogy is nézzük, Oláh György a távoli Amerikában is a mienk volt – és most már örökre a mienk is marad. w

Nagy Ferenc, a Magyar Tudóslexikon főszerkesztője