Paródiából társadalmi dráma lett

Brecht manipulatív csodája helyett görbe tükröt kapunk magunk elé a Békéscsabai Jókai Színház Koldusopera című előadásán

Hrecska Renáta – 2014.10.24. 15:44 –

Egyszerűségében is baljós díszlet, jól összeválogatott jelmezek, mélyen emberi színészi játék jellemzi a Békéscsabai Jókai Színházban a napokban bemutatott Koldusoperát. A színművészként már számos alkalommal bizonyító, többszörös díjnyertes Katkó „Henger” Ferenc első rendezése összeszedett, Bertolt Brecht és Kurt Weill musicaléhez méltó, újító erejű kísérlet.

Jókai Színház 20141024Korhű jelmezekben és kevés elemből álló díszletben zajlik a cselekmény (Fotó: A-team - Nyári Attila)

Macheath szerepében Borovics Tamás szinte száz százalékon hozza az amorális antihőst, akit bár nem zárunk a szívünkbe, az általa diktált ritmus kétségkívül meghatározó. Annak ellenére, hogy a színmű egyetlen ponton sem engedi szimpatikussá válni a hírhedt bűnözőt, a rendező merész, ám rendkívül találó újítással hozza teljességgel új helyzetbe a darab fináléjában, görbe tükröt tartva elénk. Miután megbocsátást nyer és kitüntetik javakkal, Macheath a súlyos bűnökkel, egy gyáva és megvesztegethető rendőrbaráttal és egy szerető árulásával a háta mögött önként választja az akasztófát – a világ romlottabb, mint egy többszörös gyilkos és rabló, üzeni a fordulat, amely jól illusztrálja napjainkat is: amikor már azt hinnénk, hogy a gonosz elnyeri az őt megillető büntetést, ehelyett kitüntetik. Brecht jól bánik a néző lelkével mindvégig, ugyanakkor az eredeti happy end meglehetősen erőltetett és kétségkívül hiányérzetet szül – hiába apellál arra, hogy az élet nehézségét belátva majd a megbocsátás kerekedik felül. Katkó Ferenc ezt a fonalat egyetlen keserű hahotával elvágja, és kétségkívül jól is teszi.

A Fekete Péter által tervezett, kevés tárgyi elemből álló díszlet nem hagy hiányérzetet, leginkább, mint két tenyér, amely összetéve, behajlítva, még félig nyitva áll – de egy pillanat múlva zsákmányul ejti a gyanútlan rovart, amely besétált a csapdába. Így sürögnek a koldusok és bűnözők a történetünk helyszínéül szolgáló viktoriánus Sohóban.

A világítás és a zene jól egészíti ki egymást, mindkettő szerves része az eseményeknek, emellett nagyon előnyös, hogy a rendezés nélkülözi a vizuális utalásokat a mára, így például összehasonlítva a Broadwayn játszott feldolgozással, ahol nercbundában, narancssárga rabruhában és chippendale jelmezekben lépnek színpadra a színészek. Itt a jelmezek is korhűek. Az eredetileg paródiaként megalkotott musical a mai világunkat pont olyan hűen ábrázolja tehát, mint egy velős, komoly dráma. A Koldusoperát John Gay 18. századi angol balladájából adaptálta Brecht és Weill, valamint a fordító, Elisabeth Hauptmann és a szcenikus, Caspar Neher. A kapitalista világ szocialista típusú kritikája Berlinben indult hódító útjára, hogy aztán megismerhessék Amerikában, Argentínában, Ausztráliában és persze a színházi világ egyik fővárosában, Londonban is.