„Ez a közösség táplál engem”

Alázat kell ahhoz, hogy ne féljünk segítséget kérni

Hrecska Renáta – 2014.10.24. 15:43 –

Szerencse és a családom odafigyelése miatt juthattam el idáig – mondja lapunknak a Koldusoperában Smith rendőrt alakító Vadász Gábor. A fiatal, cigány származású színész azt vallja: ha nyitnak egymás felé a közösségek, a különbözőségek elsimíthatók.

Vadász Gábor 20141024Vadász Gábor: A második családomként tekintek a társulatra (Fotó: Jókai Színház)

– Nehéz úton ment végig, amíg színpadra állhatott?

– Alázat szükséges ahhoz, hogy ne féljünk segítséget kérni másoktól, és fontos az is, hogy a gyerekeket olyan tanulmányokra biztassuk, amelyekben jól érzi magát. Édesanyám három általános iskolai osztályt járt végig, tizenhárom évesen ment férjhez. Én tehát bizonyos mértékű szerencse és a családom odafigyelése miatt juthattam el idáig.

– Hogyan tekint a gyökereire?

– Szeretem és tisztelem, mindig visszamegyek, visszanyúlok gyermekkorom helyszínéhez és embereihez. Aki elfelejti, hogy honnan jött, olyan emberré válik, mint a közeg, amely megpróbálja őt visszanyomni.

– Tapasztalata szerint a roma közösség mennyire könnyen engedi el az előretörőket?

– Működnek bizonyos reflexek, és a roma családoknál léteznek „törvények”. Én nem tartozom ennyire hierarchikus közösségbe, romungró (magyar cigány – a szerk.) származásom miatt. Nem éreztem, hogy bezárna a közösség, örülnek, hogy megyek és visszanyitok hozzájuk.

– Hogyan látja a közösséget érintő konfliktusokat?

– Ha nyitnánk egymás felé, akkor a különbözőségek elsimíthatók, értékké emelhetők lennének. A nézeteltérések addig élnek, amíg meg nem ismerjük egymást.

– Mennyire segít a színház a kitörésben?

– Általánosságban igaz az, hogy a vérünkben van a művészet, és ha körülnézünk, nagyon sok roma származású alkotót találunk a különböző művészeti ágakban. A színház pedig jó táptalaj az érdeklődés felkeltésére.

– Mennyire tartja fontosnak a gyerekeket bevonni a színházba?

– Jó irányokat kell megmutatni nekik. A meséken keresztül felkelthető az érdeklődésük, a színház pedig vizuális könyv, amely befogadhatóbbá teszi a történetet és tanulságot.

– Békéscsabára kiinduló pontként tekint, vagy megállapodik itt?

– Szakmunkásképzőt végeztem, közben egy alapfokú művészeti iskolát, aztán felvételiztem Békéscsabára, a Jókai Színházba. Minél többet jártam a színház iskolájába, annál inkább éreztem, hogy ez a közösség táplál engem. Fekete Péter igazgató sokat segített abban, hogy le tudjak érettségizni felnőttképzésben, így a második családomként tekintek a társulatra. Messziről jöttem, és messzire szeretnék eljutni, de Békéscsaba az otthonom. Nagy dolog az, ha bizalmat kapunk arra, hogy van becsületünk.