Kövér László: A kommunista rendszernek százmillióan estek áldozatul

Rétvári: az erőszak a kommunista ideológia magjába van kódolva
A kommunista ideológiának a gyökerébe, a magjába van belekódolva az erőszak, a jogtiprás, az emberi méltóság tiszteletben nem tartása - mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára pénteken, a málenkij robotra elhurcolt kispestiek emlékművének felavatásakor mondott beszédében.
A kommunizmus "ebben nem különbözik semmilyen más önkényuralmi, totalitárius rendszertől, ezért ugyanaz a magja a náci, nemzetiszocialista gondolkodásnak és a nemzetközi szocialista, kommunista gondolkodásnak", hiszen az embert nem személyiségnek tartja, nem tiszteli, eszköznek tekinti, "mennyiségnek és nem minőségnek"  - hangsúlyozta. 
Kommunista az, aki olvassa Marxot és Lenint, antikommunista pedig az, aki megérti Marxot és Lenint - idézte Ronald Reagan egykori amerikai elnököt az államtitkár, aki azt hangsúlyozta, bárhol, bármikor kerültek hatalomra a kommunisták, "ott bizony helyi Gulágok jöttek létre, helyi málenkij robotokra hurcolták az embereket, tömeges bebörtönzések, internálások, kivégzések, erőszak és a hatalom kisajátítása" volt az emberek sorsa, azaz "szabadságuk teljes elvesztése".
Révári Bence kiemelte: 800 ezer honfitársunkat hurcolták a Szovjetunióba, minden tizenkettedik magyart, de Kárpátalján egy az öthöz volt ez az arány; a világháború után 80 ezer ember jövőjét vágták el azzal, hogy B-listára tették, 1946-ban hetek alatt 50 ezer embert bocsátottak el politikai okokból, másfél ezer civil szervezetet oszlattak fel, akárcsak a szerzetesrendeket.
Budapestről 13 ezer embert telepítettek ki, Recsken 1300-an voltak munkatáborban; 1950 és '53 között egymillió büntetőeljárás indult, 650 ezer emberrel szemben készült vádirat, 390 ezret ítéltek el; az 1956-os forradalom kétezer hősi halottja és tízszer ennyi sebesültje mellett 350 embert kivégeztek, 22 ezret bebörtönöztek, 13 ezret internáltak és 200 ezren menekültek el az országból - sorolta. Rétvári Bene kiemelte: a kommunista diktatúra áldoztai között mindnyájukra emlékeznünk.
A hősök mellett voltak "hóhérok", azaz kollaboránsok, kiszolgálók is, mondta Rétvári, megemlítve, hogy a kommunista államgépezetbe lépőket nem a hatalom részegítette meg, tette bűnözővé, hanem a szovjet vazallus rendszer "azokat az embereket választotta ki, akik bűnözők", így végrehajtják a legnagyobb erkölcstelenségeket, jogtiprásokat.
Ha valakinek magának nincs erkölcse, és hatalomba kerül, akkor az erkölcstelenséget akarja alapértékké tenni - jelentette ki az államtitkár, utalva arra is, hogy Magyarországon diktatúrát kiépíteni "csak idegen megszálló hatalmak erőszaka nyomán lehetett; Magyarországon diktatúra magyar emberek akaratából sohasem jött létre".
Emlékeztetett arra is: Magyarországon a szuverenitás korlátozása mindig együtt járt az emberi jogokéval, történelmünk tanulságaként említve, hogy "azért kell különösképp értékként vigyáznunk az ország függetlenségére, önrendelkezésére, szuverenitására, mert annak a csorbulása mindig az egyes emberek jogainak csorbulását is hozta magával". 

Kövér László hangsúlyozta: a történelem során más korokban mások is alkalmazták a kényszermunka rendszerét, megtorlásként vagy az alávetés eszközeként, rabokkal, hadifoglyokkal megszállt területek lakosságával szemben vagy a belső népesség egyfajta megadóztatásaként. Az, hogy egy állam a gazdaságpolitika és a politikai megtorlás, illetve a politikailag nemkívánatos emberek és csoportjaik tömeges fizikai megsemmisítésének intézményesített eszközeként vesse ezt be saját népe ellen, "ez XX. századi bolsevik találmány" - fűzte hozzá.

Mint mondta, a bolsevik tömegterrornak az 1918-ban létrehozott és 1960-ig fennálló egyik alapintézménye az a Gulág gyűjtőnevet viselő munkatáborrendszer volt, amelyben összesen legalább 20 millió ember vesztette életét, közöttük becslések szerint "300 ezer nemzettársunk is abból a 800 ezernyi magyarból, akiket a sztálini évtizedekben hurcoltak el ezen szovjet munkatáboroknak nevezett vesztőhelyekre".

Az Országgyűlés elnöke kitért arra is: 1990-ben a magyarság kiszabadult a szocializmus évtizedes fogságból, és elindult a diktatúrából a demokráciába való nehéz, ellentmondásokkal és csalódásokkal teli, de mégiscsak egyetlen járható úton. "2010-ben a magyar választópolgárok akaratából politikai értelemben Magyarországon lezártuk az 1990 óta tartó posztkommunizmus korszakát, és a 2011-ben megalkotott új alaptörvényünkkel kialakítottuk a magyar állam újjáépítésének és a magyar nemzet megerősítésének közjogi és morális kereteit."

Emlékeztetett arra, hogy "az erkölcsi újjáépülés része az is, hogy az Országgyűlés 2012-ben november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította azért, hogy alkalmat teremtsen a méltó emlékezésre; hogy bekerüljön a közgondolkodásba azok sorsa, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak, illetve akiket a második világháború után a szovjeteket kiszolgáló magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján száműztek a Gulág rabtelepeire."

Hörcsik Richárd, a térség fideszes országgyűlési képviselője kiemelte: országszerte emlékeznek a Gulágra hurcoltakra, így Zemplénben is; Sárospatakról több mint száz embert hurcoltak el málenkij robotra 1945 februárjában, és "sokuknak még a nevét sem tudjuk".

"Őrizze emléküket ez a tábla" - hangsúlyozta a politikus, aki arra is emlékeztetett, hogy Sárospatak 1939 és 1944 közötti országgyűlési képviselőjét, Szabó Zoltánt 1945. március 29-én tartoztatták le otthonában annak ellenére, hogy tevékenyen részt vett a nyilasok elleni mozgalomban. Mint mondta, egész Zemplén és Sárospatak megmozdult kiszabadításáért, ez az emléktábla az ő emlékét is őrzi.

Menczer Erzsébet: az emlékezéssel áttörjük a hallgatás falát
A kommunizmus áldozatainak emléknapjával, a megemlékezés állami szintre emelésével sikerült áttörnünk a hallgatás falát - mondta Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke pénteken Budapesten. 

Menczer Erzsébet hangsúlyozta: a magyar állam, amelynek egykori tisztviselői hazaáruló módon hozzájárultak ahhoz, hogy a megszálló szovjet hadsereg civileket hurcoljon el és vessen fogságba ítélet nélkül, az emléknappal elismeri, hogy mindez jogtalanul történt.
A Szorakész elnöke szerint a média gyakran vádolja őket azzal, hogy át akarják írni a történelmet. Valójában azonban végre "eljutottunk oda, hogy legalább elmondhatjuk, mi és hogyan történt akkor, amikor szüleink és nagyszüleink voltak az áldozatok". 

Kitért arra: a kommunizmus áldozatainak emléknapja lehetőséget teremt, hogy "felidézzük és emlékeztessünk mindenkit arra, hogy mire képes a kommunista hatalom".

Menczer Erzsébet úgy fogalmazott: e hatalom "az ötvenes években vert és gyilkolt, a hatvanasban már csak börtönbe zárt, a hetvenes években kiegyezést ajánlott, de azért még gumibotozott, hogy aztán a nyolcvanas évek végére az ország morális és gazdasági lezüllesztésével végleg elzálogosítsa a jövőnket". 
Karsay Ferenc (Fidesz-KDNP), Budafok-Tétény polgármestere hangsúlyozta: ma már Európában senki nem nevezi magát kommunistának, annyira meggyűlölték a népek a kommunista eszmét és képviselőit. 

De mai is vannak, akik - akárcsak egykor a kommunisták - az "univerzális megoldó kulcs birtokosainak képzelik magukat". Vannak, akik saját magukat progresszívnek nevezik, mindenki mást pedig a haladás ellenségeként takarítanának el az útból, éppen úgy, mint a kommunisták - mondta.

A polgármester szerint ezek a progresszívek szétvernék a családokat, az oktatást, utálják a nemzeti érzést, mint a kommunisták, mert nem eléggé globális, és imádják a globalizmust, mert az semmilyen természetes közösségre nincs tekintettel.

Karsay Ferenc hozzátette: a kommunistákhoz képest jelentős haladás, hogy a mai progresszívek már nem feltétlenül zárják ellenfeleiket börtönbe, de ugyanúgy megbélyegzik és kirekesztik őket. 
Véleménye szerint a kommunizmus áldozatainak emlékét azzal ápoljuk, "ha minden embertelen, kizárólagosságra törekvő, kirekesztő, a természet adta közösségeket mással helyettesíteni akaró mozgalmat visszautasítunk".

A XXII. kerületi megemlékezés végén a részt vevő civil szervezetek, pártok és egyházak képviselői megkoszorúzták a városháza előtti 1956-os emlékművet.