Nemtelenség

Persze olyan nincs, hogy mindenki hátradőlhet, mindig vannak nehezebb sorsú, meggyötörtebb régiók, olykor egész kontinensek, de jelen állás szerint Euró­pa nyugati fele a történelemben korábban nem látott jólétben „tengődik”. Hitehagyott, de gazdag. És van ideje bőven agyalni, új dolgokat kitalálni. Az egyik ilyen egyértelműen a gendersemlegesség mint új szerelem, és hát nyilván ebben a kórusban is a híresen modern gondolkodású jogvédőké a leghangosabb szólam.

Az úgynevezett társadalmi nemek harca a biológiai nemek ellen amúgy nem újdonság. Onnan indult – leegyszerűsítve – hogy a nők ne szenvedjenek hátrányt a különböző munkakörökben, a férfiak pedig pelenkázzanak, és vigyázzanak a gyerekre. A klasszikus nemi szerepek ilyen jellegű „felrúgása” mellett még konzervatív gondolkodásúak is érvelhettek akár, de aztán jött a folytatás: a nemi identitás teljes felszámolása, helyébe pedig újak kitalálása. Hogy az elmúlt években ebben a vesződséges munkában mire jutottak az érintettek, arra itt egy könnyed lista, a teljesség igénye nélkül: bigender, trigender, pángender, agender, genderflux, nomaszexuális, omniszexuális, demiszexuális. Nem éppen bürokráciacsökkentés, na!

Hogy mit művelnek magukkal a felnőttek vagy például a híresen őrült amerikai egyetemisták, akik sorra nyittatják a campusok vezetőivel a semleges nemű mosdókat, az lehet visszataszító vagy felháborító, de ami igazán necces, az a következő generációk ügye. Márpedig a túlfejlett meleglobbi már őket is célba vette.

Még 2012 környékén lehetett hallani arról, hogy egy svéd játékgyártó cégre „nyomást gyakoroltak”, mondván, a katalógusában legyenek barkácskészlettel ügyködő lányok és Barbie-val játszó fiúk is. A vállalat kénytelen volt behódolni. Aztán egy Egalia nevű, államilag támogatott stockholmi óvoda is szerepelt a hírekben, ahol nincsenek fiúk és lányok, csak barátok és pajtások. Átírják, illetve lecserélik a meséket, hogy a kicsik ne halljanak hősies szerelmi történeteket, meg aztán Hamupipőke és Hófehérke is valódi nő, nem szerencsés velük ijesztgetni a férfi létre vágyó kislányokat. Valahogy így. Hogy ne kerüljön homokszem az ultraliberális társadalmi kísérlet fogaskerekei közé, a Svéd Zöldpárt úgynevezett gender-megfigyelőket is szétküldött volna az óvodákba.

Ez a szemlélet a 2010-es kormányváltás előtt majdnem „besurrant” a hazai köznevelésbe is, született ugyanis egy rendelet, mely szerint az óvodákban tudatosan kerülni kéne a nemi sztereotípiák erősítését. Jött azonban az európai nagyok szemében tőről metszett fasiszta Orbán-kabinet, amely retrográd módon a gyermekvállalást és a házasságkötést támogatja – miközben egyébként semmilyen együttélési formát nem diszkriminál. Mégis, jórészt ennek a politikának is köszönhető, hogy hazánkat afféle avítt, múltba révedő területként bélyegezték meg a haladó világ lelkes mozgalmárai.

Akik most kissé megnyugodhatnak. Az ELTE ugyanis bejelentette: a Soros-féle CEU után gender studies néven ők is új kutatóközpontot hoznak létre. A konkrét célról és tartalomról még nem sokat hallottunk, talán annyit, hogy a „mesterképzéshez kapcsolódó kutatások segíthetnek a diszkrimináció felszámolásában”, de a fentiek ismeretében, ahogy azt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség a minap jelezte is, jogos lehet az aggodalom.

Azt mindenesetre kár lenne megvárni, hogy a berlini közvécék mintájára Budapesten is bevezessék a gender illemhelyeket.