A tanárok egynegyede meg sem próbálkozott a komplex módszerrel

A természettudomány tantárgy oktatásához szemléletváltásra, ahhoz viszont intenzív szakmai továbbképzésekre lenne szükség

Korompay Csilla – 2017.02.02. 03:28 –

Felmérés készült tavaly októberben arról, hogyan oldják meg a szakgimnáziumokban a komplex természettudomány tantárgy bevezetését. A válaszokból kiderült: a pedagógusok nagy része nehezen boldogul a feladattal, a jelenségek különböző tudományterületek összekapcsolásával való értelmezését lehetővé tevő tantárgyat többnyire nem tematikus, hanem tantárgyi bontásban oktatják.

oktatasÚj megközelítést igénylő tantárgy (képünk illusztráció) (Fotó: MH)
A szakgimnáziumok 9. évfolyamán a 2016/2017-es tanévben új tantárgyként vezették be a komplex természettudományt. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) tavaly októberben online kérdőíves felmérést készített arról, hogy a pedagógusok és az iskolák hogyan oldották meg a tantárgy tanítását a bevezetés időszakában. A felmérés eredményei a minap kerültek fel az Ofi.hu honlapra, azzal a megjegyzéssel, hogy a tanév második felének tapasztalatait is összegzik majd.

A kérdőívet több mint ötszáz olyan, fizika-, kémia-, biológia-, földrajztanár töltötte ki, aki szakgimnáziumban évi 108 órás (heti háromórás) komplex természettudomány tantárgyat (is) tanít. Szakmai gyakorlatuk hossza alapján többségük a tíz–harminc évnyi pedagógusi múlttal rendelkezők közé tartozik, ugyanakkor 57 százalékuknak a felsoroltak közül csak egy természettudományos tantárgyra van szaktanári képesítése.
A felmérés alapján a pedagógusok döntően tantárgyi bontásban (tehát néhány óra biológia, néhány óra fizika stb.) kezdték el tanítani a tárgyat: kétharmaduk alapvetően így tanít, további 13 százalék arról számolt be, hogy néha előfordul ez is, és csupán 21 százalékuk válaszolta azt, hogy soha nem alkalmazza ezt a módszert. A tárgyat tanító pedagógusok csupán harmadának tanítási szemléletét jellemzi a tematikus bontás, tehát egy-egy jelenség értelmezése, magyarázata, megértése különböző szaktudományos szempontok szerint. További harmaduk tanítási gyakorlatában esetenként előfordul ez a mód is, 28 százalékuk tanítására viszont ez a szemlélet egyáltalán nem jellemző. Az elemzés szerzői – Sági Matild és Szemerszki Marianna – megállapítása szerint ezért az általános szemlélet- és módszerváltáshoz valószínűleg intenzív szakmai továbbképzésekre és hosszabb előkészületekre van szükség.

A válaszokból kiderült az is: a pedagógusok egynegyedének semmilyen korábbi tapasztalata nem volt a jelenségalapú természettudományos oktatással kapcsolatban, de a tárgyat tanítók fele már korábban is alkalmazta saját szaktárgyában e megközelítést, harmaduk pedig szakiskolában is tanította, illetve tanítja a természetismeret közismereti tárgyat. Azon tanárok csaknem kétharmada, akiknek az iskolájában szakgimnáziumi és szakközépiskolai képzés is van, tanított már korábban szakiskolában természettudomány tantárgyat, azon komplex természettudomány tanárok 27 százaléka, akiknek az iskolájában gimnáziumi és szakgimnáziumi képzés is van, arról számolt be, hogy náluk hagyománya van a tematikus oktatásnak.
A tantárgy tanítását a pedagógusok 13 százaléka vállalta azért, mert jó feladatnak tartja, húsz százaléknak volt már gyakorlata korábbi komplex természettudomány vagy természetismeret tanításában, ugyanakkor a tárgy oktatásába bekapcsolódó pedagógusokat alapvetően az motiválta, hogy megszűntek a tantárgyaik, volt szabad órakeretük, illetve az intézményvezető kijelölte őket e feladatra.

A pedagógusok csupán fele számolt be arról, hogy minden olyan teremben, ahol a tárgyat tanítja, van projektor, illetve laptop vagy asztali számítógép, minden tanteremben csak kétharmaduknak van internetkapcsolata, és csak harminc százalékuknak van lehetősége mindenütt okostábla használatára. A pedagógusok harmada-negyede bizonyos termekben eléri ezen eszközöket, míg másutt nem, s igen nagy arányban vannak olyan pedagógusok is, akik iskolájuk egyetlen tantermében sem tudják e tárgyat digitális eszközökkel tanítani. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a tantárgyat tanító pedagógusok csupán bő harmada használ szinte minden tanórán valamilyen digitális segédeszközt, egynegyedük azok több mint felén, harmaduk kevesebb mint felén.
4old
A tanítás során a pedagógusok közel kétharmada a korábbi szaktárgyi tankönyvekre épít, húsz százalékuk a Nemzeti Köznevelési Portál tanári eszközcsomagját is igénybe veszi, s bő harmaduk egyéb, az interneten elérhető tananyagot is használ. Szakiskolai természetismeret tankönyveket is igénybe vesz a szakgimnáziumi természettudományi tárgy oktatásához a tanárok 19 százaléka. A tankönyvek közül a pedagógusok többsége az OFI, a Nemzeti Tankönyvkiadó és a Mozaik Kiadó kiadványait említette, az egyéb, internetes források között elsősorban a Sulinet, a Realika, a Mozaikweb és az Öveges-program elektronikus oldalait említették. Gyakran egyszerűen a Google vagy a Youtube keresőjébe írják be a kulcsszavakat, de az is elterjedt, hogy a diákoknak adják ki feladatként a legjobb internetes anyagok megkeresését, majd ezek legjavát saját tanári tudástárukba is elraktározzák. Néhány tanárnak viszont saját honlapja is van, ahova felteszi az összegyűjtött, szerkesztett tanítási segédanyagokat, amiket a tanulók is elérhetnek.

A szakgimnáziumokban 2016 őszén bevezetett új tantárgy tanításához a pedagógusok döntően az OFI tájékoztatóiból kaptak szakmai segítséget (37 százalék), de minden negyedik tanár a kollégák tanácsaira is számíthatott. Tíz pedagógusból egy-egy említette, hogy az iskolaigazgató, illetve a fenntartó tájékoztatója segített neki a tantárgy bevezetése során. Szaktanácsadói támogatásról csak hat százalékuk számolt be, és még ennél is kevesebben vannak, akik valamilyen pedagógus-továbbképzés vagy szakmai hálózat munkája segítségével indulhattak neki az új tantárgy tanításának, s a tantárgyat tanítók csupán két százaléka látott 2016 októberéig a tárgyhoz kapcsolódó bemutatóórát. Harmaduk arról számolt be, hogy sehonnan sem kapott segítséget.

A tantárggyal kapcsolatos kezdeti bizonytalanság és a megvalósításban kapott nagymértékű szabadság megélhető egyfajta sokként is, ugyanakkor izgalmas szakmai kihívást is jelenthet az érintett intézmények és a pedagógusok számára, a válaszok szerint mindkettő jellemző. Bár többen voltak azok, akik izgalmas szakmai kihívásként élték meg a feladatot (23 százalék), mint azok, akik átláthatatlan és megoldhatatlan feladatként (kilenc százalék), de a nem válaszolók aránya is igen magas. A válaszadók felénél a tantárgy tanítása sok erőfeszítést, egyéni felkészülést igényel.

Az értékelésben összefoglalóan megállapítják: a pedagógusok erőteljes szükségét érzik olyan tankönyvnek (és esetenként munkafüzetnek is), amelyet a diákok kezébe tudnak adni, és amelyik jól illeszkedik a kerettantervhez. Sokan igénylik az internetes szakmai segédanyagok bőséges tárházát mind a pedagógusok, mind a tanulók számára, speciális szakmai továbbképzések indítását a pedagógusoknak, és sokan szükségét érzik olyan szakmai hálózatoknak is, amelyek keretében eseti segítséget is tudnak adni egymásnak a tanárkollégák.

Erre jelenthet megoldást az, amiről tegnap már beszámoltunk: a Nemzeti Köznevelési Portálon elérhetővé vált a komplex természettudomány tantárgy mind a huszonkét témaköréhez kidolgozott digitális eszközcsomag, ugyanitt a tárgyat tanító pedagógusok csatlakozhatnak a témában elindított fórumhoz, ahol tanítási tapasztalataikat is meg tudják osztani egymással.