„Legalizált puskává” alakult a segédanyag

Érettségizők. Fontos a lexikális ismeret is (képünk illusztráció) (Fotó: Hegedüs Róbert)

„Teremtsék meg a szabad, minőségi tankönyvpiac feltételeit, és engedélyezzék, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott atlasz mellett továbbra is használhassák a diákok a korábban alkalmazott magas színvonalú, az életkori sajátosságoknak megfelelő atlaszokat az érettségi vizsgán” – követeli a Történelemtanárok Egylete. Szerinte ugyanis az új, a korábbi kritikák hatására már módosított atlasz továbbra sem tartalmaz fokbeosztást, helységnévmutatót, kronológiát, valamint szinte olvashatatlanul apró betűket, halvány színeket használ, és csak részben alkalmas a forrás- és tevékenységközpontú oktatásra, képességfejlesztésre. Az új generációs tankönyvekről pedig az a véleményük, hogy azok „szakmailag, metodikailag nem megfelelő minőségűek, míg azok a jó minőségű könyvek, amelyek korábban beváltak, nem rendelhetők”.

Teljesen másként látja a helyzetet a tavaly megalakult Történelemoktatók Szakmai Egyesülete (TSZE). Állásfoglalásában először is leszögezi: a témában felelős, gyakorló szakemberek higgadt, objektív érveken alapuló egyeztetései útján lehet megfelelő döntést hozni, a nyilvánosság bevonásával átpolitizálódik a kérdés, aminek köszönhetően a szakmaiság illúzióvá válik. Emellett az aprólékosan előírt kerettantervi követelmények és csekély óraszámok mellett a tankönyvek tartalma meglehetősen predesztinált, tehát a tantervi előírások miatt lehetetlen, hogy egyes tankönyvek között igazán jelentős tartalombeli különbségek legyenek. Így aztán a tankönyvengedélyt kapó könyvek mind alkalmasak a tantervi követelmények teljesítésére és az érettségire való sikeres felkészülésre. A TSZE figyelmeztet arra is, hogy a tankönyveknél sokkal fontosabb tényező a pedagógusok módszertani gyakorlata, amint azt a „sok érettségiző diáknál lévő, friss, ropogós, soha ki nem nyitott tankönyvek” is mutatják. Ha a tankönyvekre valóban olyan mértékig támaszkodnának a tanárok, bizonyára nem volnának ilyen komoly problémák a kompetenciafejlesztés terén, hiszen kivétel nélkül minden jelenleg rendelhető történelemtankönyv ilyen szemlélettel készült – jegyzik meg a TSZE részéről.

Üdvözlendőnek tartják az ingyenes tankönyv programját, rámutatnak azonban, hogy ez nem valósítható meg a sokszereplős, teljesen piaci alapokon működő tankönyvpiac esetén, reális kompromisszumnak tűnik két állami tankönyv kiadása – mint ahogy az számos más országban is történik. Helyzetértékelésükben szerepel, hogy jelenleg két, állami kiadású történelemtankönyv-sorozat közül választhatnak a tanárok 5–12. évfolyamig. Az egyik a korábbi Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó korábban is létező, a 2012-es Nemzeti alaptantervhez igazított sorozata, amelyet hosszú évekig, közmegelégedéssel használt a szabad tankönyvpiacon a kollégák döntő része. A másik az OFI által fejlesztett új generációs tankönyvsorozat. Azonban egyelőre a többi kiadó kötetei is rendelhetők – a szülők külön hozzájárulásával és önköltségen.

Az új generációs vagy kísérleti tankönyvekkel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy első verziójuk megjelenése után gyakorló történelemtanárok visszajelzései alapján módosították, továbbfejlesztették azokat. A tananyagfejlesztők csapatában a szakmában ismert történészeket és már korábban is több tankönyv készítésében részt vevő, tapasztalt tankönyvszerzőket találunk – írja a TSZE. Hozzáfűzve: színvonalas és jól használható munkák születtek, ez azonban nem azt jelenti, hogy megítélés- és szemléletbeli kérdésekben ne lehetne ellenvéleményeket megfogalmazni, esetleg a különböző témák kifejtése közötti arányokat máshogy, netán jobban kialakítani.

A történelmi atlaszokkal kapcsolatban hangsúlyozzák: az utóbbi években a különböző kiadók által forgalomba hozott középiskolai atlaszok komplett adattárakkal, segédanyagokkal bővültek, teljesen szétfeszítve egy hagyományos értelemben vett történelmi atlasz kereteit, legalizált puskává vagy bújtatott tankönyvvé alakultak. Extrém esetben előfordult, hogy egyes diákok két-három atlasszal érkeztek az érettségire, aminek jelentős részét töltötték el az atlaszokban információ után kutatva, tanácstalanul lapozgatva. Végül pedig teljesen összefüggéstelen, az atlaszból jól-rosszul kimásolt információhalmazt adtak be esszé néven, amelyek ilyen módon egyfelől értékelhetetlenek voltak, másfelől pedig nem szolgálták a kompetenciafejlesztés célját, hiszen a diákok ahelyett, hogy a térképek elemzésével következtetéseket vontak volna le, inkább a kronológiai listákból másoltak ki mechanikusan információfoszlányokat.

A történelemoktatás színvonalát nem csökkenteni, hanem inkább emelni kellene – állapítja meg az egyesület, amelynek véleménye szerint ehhez hozzátartozik, hogy bizonyos lexikai ismereteket a diákoknak fejből kell tudniuk, „mint ahogy arról sem nyit vitát senki, hogy az idegen nyelvek tanulása során a szavakat kell fejből tudni”. Emiatt érthetőnek tartják az atlaszok használatának szabályozását, megjegyezve: felelős tanárok nyolcévnyi történelemtanítás után nem akarhatják azt, hogy a diákjaik egy adattár másolására egyszerűsítsék le a nagy patinájú vizsgát.

Ráadásul – mint írják –, a kronológiai lista nélkül is meg lehet állapítani az évszámokat és eseményeket, ahogy korábban is, ehhez rendelkezésre állnak az atlasz térképlapjai, amelyek értő használata esetén könnyedén fellelhetők a keresett információk, de biztos térképolvasásra (ismeretszerzési kompetenciára!) van szükség hozzá, szemben a kronológiai lista mechanikus használatával. Bár azzal egyetért a TSZE, hogy még szükség van az új atlaszok formai változtatására, azonban „használhatóságának teljes megkérdőjelezését hisztériakeltésnek kell minősítenünk, ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy a diákot Mohács vagy Sztálingrád megtalálásában a halvány színek vagy a kis betűméret fogja megakadályozni – sokkal inkább saját térbeli tájékozódásának hiányosságai”.

Kezdődnek a központi felvételi vizsgák

Január 21-én kezdődnek a középfokú iskolák központi írásbeli felvételi vizsgái – közölte az Oktatási Hivatal. A nyolc és a hat évfolyamos gimnáziumokba, továbbá a kilencedik évfolyamra és az Arany János Tehetséggondozó Programba jelentkezők számára ekkor tartják a vizsgákat, a pótló írásbeliket január 26-án. Utóbbit azok írhatják, akik a vizsgán alapos ok miatt nem tudtak részt venni. Idén négyszázkét írásbeli vizsgát szervező intézmény van, és ötszáztizennégy helyszínen adhatnak számot tudásukról a diákok. Külön feladatlapok készülnek intézménytípusonként.

5 perces interjú: Nánay Mihály, a TSZE elnöke

- Egyesek szerint drasztikusan kellene csökkenteni a tantervi tényanyagot történelemből is, évszámok megjegyzésére alig van szükség, hiszen ezt úgysem használja később az ember. Milyen érveket tudna felhozni ezzel a vélekedéssel szemben?

– Ismeretek felhasználása nélkül nem fejleszthetők a képességek sem, emellett a táguló világban igenis egyre fontosabb a szilárd alaptudás, amely segít az eligazodásban, bár ennek az alaptudásnak a mértéke kérdéses. Egyértelmű az is, hogy bizonyos alapműveltségi területeken az ember egész életében a közoktatásban elsajátított ismeretekre támaszkodhat. Tény, hogy a mainstream szakmai vélemény valóban a lexikális követelmények csökkentését irányozza elő, ugyanakkor a csendes többség valószínűleg nem szívesen adná fel a hagyományokat.

– Milyen mértékű lexikális tudás-csökkentés képzelhető el mégis, illetve mennyire megosztott ebben a kérdésben a tanártársadalom?

– Ezzel kapcsolatban tavaly novemberben végeztünk egy felmérést, amelyben több mint száz történelemtanár vett részt. A válaszadók többsége kívánatosnak tart valamilyen tananyagcsökkentést, és ha már csökkentésről van szó, akkor azt az egyetemes történelem és a középkor rovására tenné. Úgy vélik továbbá, hogy hatékonyabb tantárgyi együttműködéssel ki lehetne szűrni a párhuzamosságokat a művészettörténettel, irodalommal és leginkább a társadalomföldrajzzal, főleg a huszadik századi és a társadalomismereti anyagrészeknél.

– Hogyan lehet egyáltalán megállapodni erről, hiszen nyilván mindenki a saját szakterületének, kedvenc történelmi korának mélyebb ismeretéhez ragaszkodna?

– Egy lehetséges kompromisszum, hogy a megadott kerettantervi lexikális alapkövetelményen belül egy jóval szűkebb kört meghatároznak, amelyet beugró szinten megkövetelnének mindenkitől, a továbbiak esetében csak az alkalmazást, kvázi passzív tudást, felismerést várnák el. Végső soron feloldhatja a problémákat egy differenciáltabb iskolarendszer, ahol különböző iskolatípusokban különböző mértékű alapkövetelményt fogalmaznak meg. Ma ugyanis a szakgimnáziumokban, a négyosztályos-, hatosztályos- és nyolcosztályos gimnáziumokban is ugyanazt az érettségit írják, bár a kerettantervek némileg eltérnek. Elvileg ezt a különbséget hidalná át a közép- és emelt szintű érettségi, de ma az egyetemre való bejutáshoz elég a középszint is.