Újabb aranykor küszöbén a mezőhegyesi ménesbirtok

Farkas Sándor újjászervezésért felelős kormánybiztos: A ló nem szereti a szegényszagot érezni

Vöő György – 2017.01.19. 00:50 –

A nóniusz törzsménes mellé a gidránokat és a furioso north star fajtát is visszatelepítik a birtokra

Izsák 20170119Izsák, az ötéves sötétpej mén, akihez nagy reményeket fűznek Mezőhegyesen (Fotók: Hegedüs Róbert)

Izsákon egy világossárga-kék kiskabát van, vagy talán inkább vastagabb takaró, hogy ne fázzon meg, csípős hideg, mínusz nyolc fok van odakint ezen a januári napon… Hamarosan ötéves lesz, ám nap mint nap keményen dolgozik. Mintegy ötszáz kilót nyom, naponta tíz kiló szénát és öt kiló abrakot fal fel. Télen nem mossák le, mert megfázna, a vastag bunda is betegséghez vezetne ilyenkor, mivel a tréningekben leizzad, és nem csekély időbe telne, míg megszárad. Ezért rövidre nyírják a sötétpej mén szőrét, így viszont dukál a kabát. Izsák külleme korrekt, pedigréje, azaz a származását kimutató nemzetségfája pedig igen értékes, ükanyja furioso north star kanca volt, apja Hollan­diából importált mén. Izsák engedéllyel rendelkezik fedeztetésre, ám igazi erénye, hogy kitűnően ugrik, több díjugrató versenyen bizonyította már képességeit. Ő annak a hatvanhat lónak az egyike, amely a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság központi istállójában él, Mezőhegyesen. Izsák a magyar sportló fajtához tartozik, és olyan babérokat arathat majd, mint az a négy mezőhegyesi ló, melyek 1980-ban, a moszkvai olim­pián csapatban negyedik helyezést értek el. Mikor róla folyik a diskurzus, az istálló bokszában Izsák parányit közelebb húzódik hozzánk, fülel, és szép barna szemének okos pillantását ránk veti…
mezőhegyes1Farkas Sándor: A világ legkorszerűbb szarvasmarhatelepe lesz Mezőhegyesen
„A ló nem szereti a szegényszagot érezni” – magyarázza a mezőhegyesi főhadiszállásán (amit már kétszázharminc éve is parancsnoki épületnek neveztek) a ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos. Farkas Sándor – aki országgyűlési képviselő is, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének az elnöke, de vezette a Magyar Lovassport Szövetséget és az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságát is – irodájában a vitrinben számos serleg díszeleg, melyek a mezőhegyesi sikerekre emlékeztetnek, például az 1999-es Magyar Ügető Derbyről vagy a 2001-es kancavizsgáról is.

A lótenyésztés nem rentábilis, de óriási értékek, nemzeti kincsek letéteményese. Állami ménesekben óvják a féltett lófajtákat Ausztriában, Szlovéniában, Romániában is. Mezőhegyes a bölcsője a nóniusz, a gidrán és a furioso north star fajtáknak is, ez több mint kétszáz éves pedigrét, genetikai gazdagságot jelent. Nincs a világon még egy hely, ahol három lófajta született meg, sőt négy, mert a mezőhegyesi sportló tenyésztése az 1960-as években indult, a rendszerváltozás után magyar sportlóra keresztelték át.

A kormánybiztos a nóniusz törzsménes mellé, amely a háromszázötven lóból álló mezőhegyesi ménes felét adja jelenleg, visszatelepítené ez év második felében Marócpusztáról a gidránokat, ez száz-száztíz ló érkezését jelentheti. A furioso north star, azaz a mezőhegyesi félvérből pedig egy tizenöt-húsz kancából álló törzsménes kialakítása a cél. A költségeket mérsékeli a tenyészállatok értékesítése, illetve a tervek szerint – már egy-két éven belül – a mezőhegyesi gazdaság többi ágazatának teljesítménye is.

Európa csúcsára törnek

A mezőhegyesi ménesbirtok tavaly novemberben került állami tulajdonba, kétmilliárd forintért vásárolta vissza a kormány a 2004-ben privatizált Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt-t. Az új társaság, a január elsejétől működő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. 8200 hektár szántón gazdálkodik majd, ehhez párosul még 1500 hektárnyi erdő. Az állami tulajdonban lévő birtokok közül Mezőhegyes jóval nagyobb, mint a bábolnai vagy a szilvásváradi. A tulajdonosi jogokat a Miniszterelnökséget vezető miniszter gyakorolja a társaság felett, ezt átadta a kormánybiztosnak. Lázár János tavaly novemberben azt mondta: Európa legszínvonalasabb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozását akarják létrehozni Mezőhegyesen.

„Szélnek akarta ereszteni a dolgozókat az előző vezetés” – utal Farkas Sándor arra, hogy az ősszel még a minimális vetési munkálatokat sem végeztették el, ezt pótolni kellett, gépek vásárlásával, bérlésével sikerült rendezni az áldatlan állapotokat, s december 10-én fejezték be a munkákat. Az anyagi gondokat orvosolandó egymilliárd forintot kapott a ménesbirtok a gazdálkodás beindításához.

A kormánybiztos a Magyar Hírlapnak elárulja, a minapi, januári igazgatótanácsi ülésen három fontos döntést is hoztak: közbeszerzési pályázatot írnak ki a szarvasmarhatelep korsze- rűsítésére, ahol jelenleg „eléggé puritán viszonyok uralkodnak, még egy állattartótelephez képest is”, a trágya kezelése sem megoldott. Mintegy ötmilliárd forintos beruházással „a világ legkorszerűbb telepévé” varázsolják a mintegy 1100 holstein-fríz tehén otthonát. A tehenekre eddig sem lehetett panasz, a körülmények ellenére harminc liter feletti tejelési átlagot produkáltak. A célok között szerepel magyartarka állomány létrehozása a következő években, ami nyolcvan-száz egyedből áll majd.

Az igazgatótanács határozott arról is, hogy közbeszerzési pályázatot írnak ki növénytermesztési tevékenységhez szükséges szárító, tisztító, tároló kapacitás létrehozására, amelyet a 21. század legmodernebb technikájával szerelnek fel. A tervek szerint egy év múlva vehetik birtokba a létesítményeket. A beruházások értéke több milliárd forint. Ennek előzménye, hogy a jogelőd cég vezetősége eladta a Limagrainnak a vetőmagfeldolgozót a tisztítóval, szárítóval egyetemben. A francia cég irányítóival eredménytelenül zárultak a tárgyalások, ez év áprilisától pedig a bérlési lehetőség is megszűnik, a Limagrain közép-euró­pai központot akar kialakítani. A mezőhegyesi állami társaság több ezer hektáron állít majd elő vetőmagokat, például hibridkukoricából, ehhez elengedhetetlen a megfelelő tárolási kapacitás. Takarmánykeverőt is építenek, így a térség gazdálkodóinak, üzemeinek igényét is kielégíthetik.

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság igazgatótanácsa arról is döntött, hogy jóval az infláció fölött emeli meg a dolgozók bérét. A munkavállalói létszám 412 fő, és középtávon is ezzel kalkulálnak. Speciális, az ország legnagyobb egybefüggő öntözőrendszere segíti a földek művelését Mezőhegyesen. A Maros folyóból, Arad alatt emelik ki a vizet. A 6200 hektár öntözésére alkalmas, különleges vízkormányzósági rendszer is amellett szólt, hogy a birtokot egyben tartsák. Felparcellázva torzsalkodások okává vált volna, eltérő növénykultúrájú, művelésű földeken ugyanis nem lehetett volna mindenki megelégedésére összehangolni az öntözést.

„Nem vette el az állam itt senkitől sem a földeket” – jegyzi meg a kormánybiztos, egyetlen peres eljárás sincs folyamatban, mindenkivel megállapodtak, egyébként is Mezőhegyesen korábban sem volt jellemző a magángazdaság.

A mezőhegyesi császári-királyi ménesbirtokot II. József alapította 1784-ben Csekonics József vérteskapitány javaslatára, aki azt a feladatot kapta, hogy az örökösödési háborúkban lecsökkent lóállományt frissítse fel és gyarapítsa. A ménesbirtok jelenkori vezérigazgatója, Pap István azt mondja: az volt az igazi „zöldmezős beruházás”, nem volt akkoriban Mezőhegyesen semmi, csak a puszta. Egyébként az alapító okirat, vagyis a „végezés” két példányban készült, a bécsi katonai levéltárban az egyik eredeti dokumentum még fellelhető, a másiknak, amelyik Mezőhegyesen volt, viszont lába kelt a második világháborúban. Ám a ménesbirtok parancsnoki épületében, amely 1786-ban épült meg, ma is látható a „végezés” egy másolata.

Mezőhegyesen nyugodtan visszaröppenhetünk az időben. A parancsnoki épület előtt lehorgonyozva gyakorlatilag ugyanaz a kép tárult volna a szemünk elé 1815 nyarán, amikor Bonaparte Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, mint most. Szemben állunk a parancsnoki épülettel, amely jelenleg a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság székhelye. Balra és jobbra a két, déli és északi kaszárnya épülete, ezeket 1785-ben húzták fel, a ménesbirtok 1869-ig kizárólagos katonai felügyelet alatt állt. (Ma már az északi kaszárnyában hotel működik.) Picit távolabbra pillantva: a Hild János tervei alapján empire stílusban épült, vaniliássárga színű nagy diadalívet avagy Északi kaput, illetve a másik irányban a Déli kaput vagy nagy diadalívet (1807) láthatjuk. Mögöttünk az ország első fedett, mai is működő lovardája, ami 1809-ben készült el és a központi istálló (1785), ahol a lovakat olyan becsben tartották, hogy vörösmárvány zaboscsészét is csináltattak a számukra, amiből a lovak abrakoltak.

No, persze, akkoriban a lovaknak kiemelkedő szerepük volt a hadseregben, a gazdaságban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben is, nem a sport volt az elsődleges szempont.

A kétszáz éves lovarda titka
mezőhegyes2Az ország első fedett lovardáját ma is használják, a homokos talajba sót és filcet szórnak, hogy puhábbá váljon
A fedett lovarda építészeti bravúrnak számított több mint kétszáz éve, belső alátámasztás, oszlopok nélkül húzták fel. Manapság is arra használják, mint régen, itt képezik, mozgatják a lovakat a 20×60 méteres lovardában, télen a homokba sót és filcet is szórnak, hogy ne fagyjon meg, viszonylagosan puha talajt érezzenek a paták. Éppen három ló, két gyönyörű fekete nóniusz és egy hibátlanul szökkenő pej magyar sportló gyakorolja az akadályugrást, amikor a vezérigazgató elárulja, hogy a fedett lovarda tetőszerkezeti gerendái eredetiek, a Kárpátok erdeiből származnak, a kivágás után a Maroson úsztatták le ezeket, és kettőszáznyolc esztendeje tartják a tetőt.

Mezőhegyes adott otthont tavaly szeptemberben a fiatal fogatlovak világbajnokságának, és az idén is megrendezi ezt a viadalt. Amellett, hogy a verseny reklámot jelent a ménesbirtoknak, piaci lehetőségeket is teremt a magyar fajtáknak – mondja Pap István, aki a szervezőbizottság elnöki teendőit is ellátta.

Háromévesen kezdik el betanítani a lovakat, négyévesen már lehet érdemi munkát végezni velük, öt-hat-hét éves korban versenyeken mérettetik meg azok tudását, nyolc-tíz éves korban jutnak el a teljesítményük csúcsára. „Nincs idő arra, hogy megvárjuk, az adott ló ugrik-e tízévesen vagy sem, előbb kell információkat szereznünk róla, ez a tenyésztés számára is fontos” – jegyzi meg a szakember.

Nóniusz mint rendőrló
mezőhegyes3A mezőhegyesi központi istállóban hatvanhat ló él, amelyeket betanítanak, képeznek és versenyeztetnek
A mezőhegyesi ménesbirtokon kitenyésztett négy lófajta – nóniusz, gidrán, furioso north star és mező­hegyesi sportló – közül kronológiailag és talán fontossági sorrendben is az első a nóniusz. A napóleoni háborúk során több fiatal mént zsákmányoltak az osztrák hadak a francia csapatoktól, köztük Noniust is. Apja angol telivér, anyja normandiai kanca volt. A világospej mén, Nonius Senior 1816-tól tizenhét évig állt a tenyésztésben Mezőhegyesen, a fedezésekből 79 mén és 122 kancacsikó született. A mezőhegyesi fajták közül a nóniusz a legerősebb, a legnagyobb tömegű, kilencven százalékban fekete színben tenyésztik, de elfogadott a pej szín is. A hadseregben a lövegek elé fogtak be hat nóniuszt, és nyeregből hajtották a fogatot. A nóniusz nagy terheket képes cipelni, ezért nehéz hadi feladatokat hajtott végre háborúkban mint tüzérségi hámos- és hátasló. Manapság ezen képességeit fogathajtásban kamatoztathatja. Volt idő, amikor igáslóként is hasznosították a nóniuszt. Mezőhegyesi öregek mesélték: képes volt úgy dolgozni, húzni a terhet, meghálálni az ember bizalmát, hogy lábát törte a munkában.

Pap István azt mondja: egyre kelendőbb a nóniusz manapság, a magyar készenléti rendőrség már húszat vásárolt ebből a fajtából, holott egyszerre kell járőrszolgálati, tömegoszlatási és díszegységi teendőket is ellátnia, de a nóniusz kitűnően helytáll. Olyannyira, hogy már a cseh rendőrség is vett nóniusz lovakat, a visegrádi országok mellett Szlovénia is élénken érdeklődik.

A ménesbirtokon már zajlanak az előkészületek a gidrán fajta visszafogadására, amit 1962-ben, egy szocialista átszervezéskor vittek el Mezőhegyesről. Bokszokat alakítanak ki a számukra, pontosabban felújítják a több mint kétszáz éves istállókat. Gidrán Senior arab telivér mén volt, Nonius Senior kortársa. A mezőhegyesi fajták közül a gidrán a legkönnyebb, főként hátasként használták, a huszártisztek kedvenc lova volt, kizárólag sárga színben tenyésztik. Olykor könnyű, hámos kocsi elé fogták.

A Mezőhegyesről szintén 1962-ben kiszakított, és hamarosan visszatérő furioso north star, más néven mezőhegyesi félvér fajta pej színű. Furioso Senior és North Star Senior két angol telivér volt az 1840-es években jó csont alappal, szikár lábszerkezettel és kiemelkedő küllemmel. A mezőhegyesi félvért, amelyik pej színű, és kicsit nehezebb a gidránnál, tökéletes középlóként könyvelték el, nyereg alatt és kocsi elé fogva is használták. A furioso north star fajtát az Országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánította 2004-ben.

A mezőhegyesi sportló fajtát az 1960-as években tenyésztették ki: nóniusz, gidrán és mezőhegyesi félvér kancaállomány, valamint holsteini, hannoveri és angol telivér mének révén. A már említett 1980-as olim­piai siker után négy évvel a mezőhegyesi sportló állami fajtaelismerést kapott. Az 1990-es években magyar sportlóra átkeresztelt fajta leggyakrabban pej, de más szín is megengedett. A díjugratásban, a díjlovaglásban hasznosítják. Remélhetőleg, Izsákért is drukkolhatunk majd egy világversenyen, talán a tokiói, 2020-as olimpián is…

A jelenlegi mezőhegyesi ménes mintegy felét adják a magyar sportlovak, másik felét a nóniuszok, és vannak ügetőlovak is. A háromszázötven lóból álló törzsménes nagy részéről, így a tenyészkancákról, a csikókról is külterületi ménesekben gondoskodnak, a mezőhegyesi központi istállókban tartott hatvanhat lovat betanítják, képezik, versenyeztetik.

Az 1790-es években, tehát nem sokkal a királyi ménesbirtok alapítását követően, háborús esztendőkben hat-hétezer lovat is képes volt adni Mezőhegyes a hadseregnek.

Kozma Ferenc öröksége

Ha a legenda szerint Rómát alapító Romulus és Remus révén nagy hírnévre tett szert az őket szoptató nőstényfarkas, gondoljunk csak a neves szoborra, akkor Mezőhegyes esetében bűn lenne kisebb érdemet tulajdonítani Noniusz Seniornak, amely a történelmi valóságban vált világszerte ismertté.

A mintegy ötezer lelket számláló Békés megyei település, amely valójában „csak egy köpésre” van a román határtól, a lótenyésztésnek köszönheti létét, hiszen először volt a katonai igazgatású ménes, majd az istállókban, lovardákban, később földeken, magtárakban dolgozók munkájából született meg a település, amely községi besorolást 1872 augusztusában kapott.

Természetesen tisztában van mindezzel Mezőhegyes város polgármestere is, akivel egy olyan asztal mellett beszélgetünk, amelynek közepén ott leledzik a nóniuszról mintázott lóalak. Mitykó Zsolt felidézi Kozma Ferenc életművét, aki a mezőhegyesi ménesbirtok második aranykorát teremtette meg az 1870-es években. A magyarrá vált birtok lótenyészté­sét felügyelő miniszteri tanácsos újjászervezte a honi lótenyésztést, kiváló tenyészanyagot hozatott be, fejlesztette az állami méntelepeket, de támogatta a növénynemesítést, a gépesítést is.

A fáma szerint, 1872 májusában, mikor már másodszor járt Ferenc József Mezőhegyesen, akkor nyelvbotlásként miniszteri tanácsosként aposztrofálta Kozma Ferencet, és amikor a kíséret egyik tagja odasúgta a kancellária prominensének, ez nem így van, arra az volt a válasz: „A császár nem téved!” Állítólag így nevezték ki. A sors sajátos pikantériája, hogy Kozma Ferenc harcolt az 1848–49-es szabadságharcban a Habsburgok ellen, és ismerősei bújtatták a megtorlás időszakában. Igaz a kinevezés már a kiegyezés után történt…

Munkássága sikerére jellemző egy másik történet is. Kozma egy párizsi kiállításon megjelent egy pompás mezőhegyesi nóniusszal, a rendezőknek sebtében egy újabb aranyérmet kellett veretniük, mert az eredetit már odaígérték – egy angol telivér gazdájának. Mezőhegyes emlékművet állíttatott Kozma Ferenc tiszteletére.

Mitykó Zsolt szerint történelmi pillanat és esély, hogy most állami tulajdonként virágoztatják fel a mezőhegyesi ménesbirtokot. „A település összeroppant volna, ha bezárt volna a mezőhegyesi gazdaság, a ménesbirtok, megszűntek volna a munkahelyek, és ez magával rántotta volna a szolgáltatásból élőket is” – jegyzi meg a polgármester. Volt már súlyos trauma Mezőhegyesen, nem is olyan régen, 1997-ben, amikor a cukorgyár becsukta a kapuit, sokan elvándoroltak. Anno, 1975-ben még öt nyolcadikos osztály diákjai zárták le általános iskolai tanulmányaikat Mezőhegyesen, tavaly szeptemberben két első osztály indult.

A mezőhegyesi ménesbirtok az évi 210 millió forintos iparűzési adó több mint felét fizeti be a viharsarki település kasszájába. A megújuló, erősödő ménesbirtok mellett „ne legyen lepunnyadt a város” – kövezi ki az utat Mitykó, és sorolja, mit is kellene fejleszteni abból a kétmilliárd forintos uniós támogatásból (Területi Operatív Program), ami még nem lapul ugyan a békési város önkormányzatának a zsebében, de erre igen jó esély kínálkozik: mindenekelőtt az egészségház és az óvoda hőszigetelését, piactér és multifunkcionális rendezvénytér kialakítását, de jutna az esővíz-elvezető csatornák rekonstrukciójára, turisztikai beruházásokra is. Más forrásból, hatszázmilliós összegből újítják fel a szennyvíztelepet.

A polgármester büszkén mutatja meg a városháza műemlék épületében található pazar, famennyezetes báltermet. Az eklektikus stílusú épületet 1885-ben adták át, eredetileg kiállítási pavilon, majd tiszti kaszinó, később művelődési ház funkciót is betöltött. Itt számos épületnek külön története van: az orvosi rendelő például kettős tiszti lak volt, a középiskola pedig vendégfogadóként, egyben postaállomásként működött a 19. században. Mezőhegyesen mintegy félszáz műemlék, műemlék jellegű épület lelhető fel, és számos olyan érték, pél­dául zabsilótorony, szivattyúház, amely kevés helyen maradt meg épségben az országban.

Csak a ménesbirtok területén két tucat műemléket tartanak nyilván. A kormánybiztos bízik abban, hogy a következő években kaphatnak majd állami forrást a műemlékek felújítására is. Farkas Sándor fejlesztené a turizmust is, ebben szerepet szán a vadászatnak is. Mezőhegyes környéke apróvadas terület, elsősorban fácánt, nyulat, őzet, dámszarvast lehet itt elejteni.

Tangazdaság, oktatási központ

A kormánybiztos szerint a tangazdaságban a gazdálkodás mellett a képzés is rendkívül fontos feladat. Meghatározó agrár oktatási centrummá emelné Mezőhegyest, ahol a mezőgépszerelői, növénytermesztői és állattenyésztői középiskolai szakképzés mellett a felnőttképzés is nagy súllyal esne a latba. Szerinte a diákoknak nemcsak látni kell egy traktort, hanem kipróbálni, vezetni, akár irányítani is, és nem egy negyvenéves, román gyártmányt, hanem egy modern, ötvenmilliót kóstáló, GPS-technológiát alkalmazó, automata kormányzású traktort, amely a mögötte haladó vetőgépet, műtrágyaszórót, permetezőt is képes vezérelni.

A tervek szerint Mezőhegyes tradíciói visszaköszönnek majd egy korszerű, interaktív múzeumban, ahol régi, olykor feledésbe merült mesterségek csínját-bínját lehetne felfedezni, sőt kipróbálni. Itt jól megférhetne egymás mellett például egy veterán román UTOS nyitott traktor meg egy korunkbeli, „űrtechnológiás” traktor is.

Farkas Sándor hangsúlyozza: a cél, hogy önfenntartóvá váljon a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Szerinte „a mezőhegyesi gazdaság folyamatosan bővül, egyre gazdagodik” az eljövendő években.

Éppen beszállunk a kocsiba, hogy búcsút intsünk a ménesbirtoknak, a Nap már lebukóban a határban, amikor viháncolva lépdel ki a központi istállóból Izsák: dinamikusan, erőtől duzzadva, mégis elegánsan, lebbenő lendülettel. Jókorát nyerít, felágaskodik, mintha integetne felénk, vagy mintha mutatná az irányt a ménesbirtoknak – egyre feljebb, egyre magasabbra…