Sorvadt marad a bal? 

A választási időszak lezárultával nem csak a kormányoldal szabadul fel a kormányzati munka teljes hévvel történő folytatására, de a baloldali ellenzék is belecsaphat a lecsóba, itt a lehetőség számára az újragondolásra.

Merthogy van mit újragondolni.

A tét most már az, hogy hosszú távon is gyenge marad, vagy esetleg képes lesz-e megújulni. Az elmúlt három választáson az együttműködés számos formáját kipróbálták az ellenzékiek, de úgy tűnik, hogy a Fideszhez viszonyított helyzetükön nem dobott komolyat egyik pozitúra sem. Vezetőket, arcokat is cseréltek, de az sem segített, nem látunk egészen friss fazonokat, s ami ilyen szempontból lényeges, nem látunk olyanokat, akiktől komolyan összerezzennének a másik oldalon. A helyzet nem túl rózsás, hiszen az előrelépés alapjai is eléggé ingatagok. Ha addig nem áll a feje tetejére a világ, akkor 2018-ig csekélyek maradnak a baloldali pártok forrásai, az országos szervezettség felépítését pedig 2019-ig hátráltatja majd, hogy az önkormányzatokban is elég kevés emberük lesz. Ez azt jelenti, hogy kevés a fizetett, huszonnégy órában e pártoknak dolgozó alkalmazott.

Az önkormányzati választás nagyon sok szempontból furcsa volt. Az egyik ilyen furcsaság az volt, hogy míg például az áprilisi parlamenti választás előtt a baloldali szereplők inkább csak előkészítették, hogy különböző eredmények esetén milyen értelmezést adnak majd, addig most már előre magyarázták a bizonyítványt, s egész egyértelműen kirajzolódott, ki merre indul majd el.

A legnagyobb visszhangot Gyur­csány pártunióról szóló elképzelése kapta, de az MSZP és az Együtt–PM is jelezte már korábban, hogy inkább az önállóság irányába mozdulna el. Persze a vereség okait is meg kell magyarázni, már csak azért is, hogy ezek az okok elháríthatók legyenek. Valakinek el kell vinnie a balhét, hogy aztán valamilyen módon újra lehessen kezdeni. A vesztes oldalnak két alapvető lehetősége van ilyenkor, amelyet akár vegyíthet is: vagy magában keresi a hibát, vagy a körülményekben, a győztes vélt vagy valós hazugságaiban, unfair lépéseiben.

Ezt az utat választotta Bokros Lajos, aki úgy értelmezi a helyzetet, hogy Magyarországon hosszú távra berendezkedett a diktatúra, ezért nekik tartósan be kell rendezkedniük az ezzel szembeni harcra, és szövetségben kell maradniuk. A vereség oka szerinte az, hogy a választások nem voltak tiszták, ilyen körülmények között pedig nem lehet nyerni. Ez az értelmezés gyakorlatilag azt jelentené, hogy az ún. „demokratikus” oldal nem hibázott, a bűnbak a Fidesz és a kormány. A probléma ezzel az, hogy nem alapozza meg a kormányra kerülés lehetőségét, ilyen értelemben cselekvőképtelenné teszi a beszélőt. Ha egy politikai szereplő úgy gondolkodik, hogy a jelenlegi kormányerők diktatúrát tartanak fenn, amelyben a választások nem tiszták, és ilyen választásokon nem lehet nyerni, akkor felvetődik az emberben a kérdés, hogy ez a szereplő vajon mi a csudát akar tulajdonképpen. Ha ugyanis ez lenne a helyzet, akkor soha és sehol nem kerülhetne vezető pozícióba választás útján. Ezzel az értelmezéssel ráadásul Bokros homokba dugta a fejét, az ellenzéki hibákról eleinte nem beszélt, a szövetség tartósítása pedig az ő politikai oldalukon a komoly változások elkerülését jelentené. Ezen a kiinduló ponton aztán annyiban változtatott, hogy az MSZP-ből is bűnbakot csinált, ezzel pedig a DK-hoz került közelebb mondanivalója tekintetében. Más út nem is nagyon mutatkozik Bokros előtt, hiszen a Momának csak rövid epizódszerep jutott a főpolgármester-választás kapcsán, az pedig elég valószínűtlen, hogy a mérhetetlen kispárt a maga erejéből felkapaszkodjon. Egy esetleges DK-nál történő szerepvállalás viszont lehetőséget adna a felszínen maradásra.

Gyurcsány értelmezése ehhez képest annyiban más, hogy ő már előre arról beszélt, hogy komoly előrelépést nem tudnak majd tenni, de szépen, lassan feljöhetnek, 2018-ra felerősödhetnek, ehhez pedig a pártuniót jelölte meg egyetlen megfelelő eszközként. Úgy tűnik a DK elnökének szavaiból, azt várja, hogy a kormány általa remélt népszerűtlen intézkedéseivel majd szép lassan meggyengül, ezzel együtt ők megerősödhetnek. Ez az értelmezés olyan szempontból használhatóbb, hogy – szemben Bokroséval – értelmet ad a szavazatokért való küzdelemnek, úgy tűnik azonban, hogy az DK nem tudott olyan pozíciót fogni az önkormányzati választáson, mint az európai parlamentin, ahol szinte beérte az MSZP-t. Ez azt jelenti, hogy a szoros szövetség megvalósításához, amelyben Gyurcsány mindenképpen komoly befolyással bírna, kevés lehet az ereje.

Az Együtt–PM pártszövetséggel kapcsolatban jelenleg még azt sem tudjuk, hogy egyben marad–e, annyi azonban bizonyos, hogy nem túl vaskos a pozíciója. A vereség értelmezése nála vegyes, megjelenik az „elnyomó hatalom” mellett az is, hogy egy fiatal alakulatról van szó, így a kiút részéről a szervezet megerősítése. Erre biztos, hogy szüksége van, mert bár nagy lendülettel indult Bajnai Gordon visszatérésekor, ez a lendület mára elfogyott. A korábbi kijelentések alapján egyébként valószínű, hogy nem szeretne szoros szövetséget fenntartani Gyurcsányékkal és az MSZP-vel.

Az MSZP elnöke, Tóbiás József újat húzott azzal, hogy Gyurcsányt tette bűnbakká, szerinte a baloldal 2006 óta tartó vesszőfutása a DK elnökének sara, ami a belső harc szempontjából új felállást jelent. Emellett tartalmi megújulást is hirdetett, de előzetesen ennek ellenre komolynak tűnnek a szocialisták hiányosságai. Tóbiás megszólalásai unalmasak, alapvetően az ő karaktere nem az a kimondott szavazatmágnes, emellett hiányzik az a szervezet, az a jól működő gépezet, amely korábban az MSZP egyik legfontosabb fegyvere volt.

Jelenleg nagyon úgy látszik, hogy Török Gábornak igaza volt, amikor egyik írásában azt állította, hogy a jelenlegi szereplőkkel a baloldal nem lesz képes összeszedni magát. Gyurcsány még a múlt heti választás előtt azt mondta, hogy fékezett habzású rivalizálás jöhet a baloldali pártok között, de az e heti megnyilvánulások ennél komolyabb összezördülést vetítenek előre. A kérdés az, hogy a baloldalon jönnek–e az új, használható arcok, lesz –e politikai profizmus s egy új, a választók elégségesen nagy tömege számára érthető és megélhető értelmezési keret a mai helyett, amely a demokraták elnyomás elleni harcáról szól.