A nemzetközi tanulói teljesítménymérések tapasztalatai alapján szükség van a magyar diákok digitális kompetenciáinak fejlesztésére, jobban oda kell figyelni a felső tagozatosok szövegértési és matematikai képességeinek, tudásának erősítésére, illetve hatékonyabb tanulói felzárkóztató programok kellenek – erről is beszélt lapunknak Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal köznevelési elnökhelyettese.
Brassói Sándor: A TIMSS-nél is kell problémamegoldó készség (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Az Oktatási Hivatal szervezi hazánkban a nemzetközi tanulói teljesítményméréseket is. Mit kell ezekről tudni?
– Magyarország már az 1970-es évek óta részt vesz különböző tanulói felmérésekben. Ezek közül jelenleg az IEA nevű szervezet TIMSS mérése és az OECD PISA-tesztje a legjelentősebb. Mindkettő professzionális, sok országot átfogó, széles körben ismert és elismert vizsgálat.
– Nálunk mégis többet lehet hallani a PISA-mérésről.
– Pedig a TIMSS a régebbi, és ötvenhét ország tanulói vesznek részt rajta. A negyedik és nyolcadik évfolyamos diákok matematikai és természettudományos tudását mérik a feladatokkal, amelyeket a Bostoni Egyetem szakemberei állítanak össze. Nagyon fontos, hogy ezek sokféle típusú feladatok, ám a PISA-tesztekhez hasonlóan itt is szükség van arra, hogy a tanulók alkalmazni tudják ismereteiket, vagyis a gondolkodtató kérdések megválaszolásához jó problémamegoldó készség és kreativitás is kell.
– Érdekes, azt szokták mondani, hogy amíg a TIMSS a tárgyi tudást, addig a PISA a tudás alkalmazásának képességét méri.
– Sajnálatos, hogy ez így terjedt el, holott a TIMSS egyáltalán nem csak a lexikális tudás mechanikus visszaadásáról szól. A lényegi különbség nem ebben van a két mérés között. A TIMSS feladatait úgy állítják össze, hogy a kutatók előzetesen elemzik a részt vevő országok matematika és természettudományos tanterveit és ezt követően készítik el a minden résztvevő állam számára egységesen használt TIMSS-feladatsorokat. A vizsgálat azt is kutatja, mennyire hatékonyan adják át az egyes oktatási rendszerek a tanterekben meghatározott ismereteket, követelményeket. A másik fontos eltérés, hogy itt nem egy bizonyos életkorban végzik a vizsgálatot, hanem az oktatás két meghatározott évfolyamán, a negyedikes és nyolcadikos tanulók körében, tehát értelemszerűen a tanulók olyan csoportjaival, akik a tananyag nagyrészt hasonló részénél tartanak.
– Ezzel szemben a PISA-tesztet minden államban a tizenöt éves fiatalok írják, tekintet nélkül arra, milyen típusú oktatási intézménybe járnak éppen, és ott melyik évfolyamra.
– Így van, bár a felmérésen szereplők többsége kilencedik évfolyamos, de sok nyolcadikos, sőt hetedikes is van a vizsgált diákok között, és akad olyan állam is, ahol főképp tizedikesek írták a PISA-t, mert ők tizenöt évesen már ezen az évfolyamon tanulnak. Emellett a PISA-feladatok összeállításánál nem a részt vevő hetvenkét ország tanterveire és az azokban foglaltakra koncentrálnak a PISA-feladatok fejlesztői, hanem a teszteknél arra kíváncsiak, mennyire vannak birtokában a fiatalok azoknak a kompetenciáknak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy helyt tudjanak állni a társadalomban, tehát értelmezni egy gyakorlati szöveget, és az abból nyert információk alapján megválaszolni a nem iskolai jellegű kérdéseket, gyakorlatiasabb összefüggéseket feltárni, magyarázatokat adni, grafikonokat elemezni, kísérletezni és modelleket alkotni stb. A szövegértési, matematikai és természettudományos részek súlyozása változó, a legutóbbi, 2015-ös mérés pedig az addigiakhoz képest teljesen új volt abból a szempontból, hogy az egész mérést digitális alapon kellett megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy számítógépen kellett kitölteni egy hagyományos tesztet, hanem maguk a tesztpéldák gyakorlatilag virtuális kísérletek, interaktív szimulációs feladatok voltak, erre pedig nagyon sokan sok államban és hazánkban sem lehettek kellően felkészülve. Nem csupán a magyar tanulók eredménye romlott, hanem például a finneké is – igaz, sokkal magasabb pontszámról esett vissza mint a magyar –, és az OECD-átlag is visszaesett. Ugyanakkor a digitális eszközökkel és iskolai alkalmazásokkal jobban ellátott oktatású kelet-ázsiai „kis tigris” államok kiválóan teljesítettek.
– A TIMSS-mérésen viszont a magyar diákok is nagyon jól szerepeltek mindkét évfolyamon.
– A negyedikesek matematikából a tizenhatodik helyre kerültek, a legjobb európaiak közé, a finnekkel egy szintre, természettudományban pedig a nyolcadik helytől kezdődő tartományba, ami az élmezőny végét jelenti. A nyolcadik évfolyamosok matematikából a kilencedikek, természettudományból a nyolcadik helyen állnak. Megjegyzem, mivel több állam tanulói hasonló pontszámot értek el, mint a magyarok, ezért ezen csoport eredményeit hasonlóan kell értelmezni. Tehát diákjaink nagyon jó eredményeket értek el ezen a tananyagtól kevésbé elrugaszkodott mérésen.
– Ennek ellenére a PISA-eredmé-nyek aggodalomra adhatnak okot. Milyen lépésekre lenne szükség a digitális kompetenciák fejlesztése mellett?
– A teszttel kapcsolatos jelentést a minap tárgyalta a Köznevelési Kerekasztal, amelynek szereplői megoldási javaslatokat is tesznek majd. Az azonban nyilvánvaló, hogy felső tagozaton, illetve a szakiskolákban erősíteni kell a szövegértést és általában az alapkészségeket, különösen a matematikai képességek eredményesebb elsajátítását.
– Ez nem az alsó tagozaton elsődleges cél?
– De igen, csakhogy az első négy évben az egytanítós modellben az osztályok tanulói köre és teljesítménye még jobban egyben van, a felső tagozaton kezdenek erőteljesebben lemaradozni, lemorzsolódni a gyengébb tanulók. Erre jobban oda kellene figyelni. Az is világosan látszik, hogy az eredményeket jelentősen befolyásolja a diákok családi háttere, szociális helyzete. Ez egyébként nem csupán hazánkra jellemző, hanem például Franciaország vagy Luxemburg esetében is ezt mutatják az adatok.
