Hóman Bálint és a várt rehabilitáció

A kormánytagok közül egyedül ő tiltakozott a német megszállás ellen (Forrás: Wikipédia)

A volt kultuszminisztert, az MTA egykori elnökét 1946-ban életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a népbíróság. Hóman 1951-ben meghalt a váci börtönben, testét a rabtemető jeltelen sírjába hantolták. Az idén a Fővárosi Ítélőtábla elrendelte perének felülvizsgálatát, s nemrég le is zajlott a perújítás első tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken.

Varga István ügyvéd, aki több cikluson át volt parlamenti képviselő – előbb az MDF, majd a Fidesz politikusaként –, már 1995-ben interpellált Hóman Bálint ügyében az akkori igazságügyi miniszterhez, Vastagh Pálhoz és a belügyminiszter Kuncze Gáborhoz. Azokban az időkben még azt sem tudta senki, hol nyugszik Hóman Bálint, maradványait csak egy 2001-ben indított kutatás során találták meg, épp majd kétméteres magassága segítette az azonosítást. Az egykori kultuszminiszter halálát rejtély övezi. Korabeli tanúk szerint nem ölte meg őt direkt módon a börtön személyzete, de éheztették, betegségét pedig szándékosan elhanyagolták. Haláláról nem értesítették legközelebbi családtagjait sem, nővére is csak két évvel később, 1953-ban kapott egy kurta üzenetet, jóllehet ő maradt mellette a legtovább, ő viselte Hóman gondját a börtönévek alatt, amennyire engedte ezt a fegyintézet vezetése. A Varga István kezdeményezésére történt törvénymódosítás nyomán vált lehetővé most a perújítás megindítása. Hóman fia 1994-ben már tett egy kísérletet erre, de az a kezdeményezés akkor elbukott.





Grandiózus munkák

Az az 1946-os népbírósági perből is kiviláglik, hogy Hóman Bálintot gyűlölte a háború után kialakult politikai kurzus, jóllehet e bírósági tárgyalás idején még csak „koalíciósnak” nevezett rendszerről beszélhetünk.

Az egykori kultuszminiszter német gyökerekkel rendelkezett, a nyugati orientáció híve volt, ezen belül pedig a harmincas évek elején már Magyarország német kapcsolatait tartotta a legfontosabbnak. Egyes történeti munkák szerint ez eleve Hóman származásából következett, más kutatók viszont állítják, nem volt más választása, a magyar politika eleve kényszerpályán mozgott. Hóman Bálint úgy vélte, a Németország és a Szovjetunió közé szorult Magyarországnak a németek felé kell közelednie, mert a két nagyhatalom közül ők képviselik a Nyugatot. Mindezzel együtt Hóman mint kultuszminiszter 1944. március 27-én levélben tiltakozott Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízottnál hazánk megszállása ellen. Ezt egyedül ő tette meg az akkori kormány tagjai közül.

Állítólagos németbarátságát mégis a mai napig felhánytorgatják neki. De hát valóban rajonghatott-e a németekért akkor, amikor elvetette a fajelméletet s a náci rendszer belső berendezkedését is? Mint tudós, a magyarságot tette saját értékskálájának legmagasabb grádicsára, olyan kijelentéseivel, hogy a magyar történelem a magyar lélek története, és hogy sok nép fordult meg a Kárpát-medencében, kelták, avarok, szlávok és germánok, de csak a magyar volt képes arra, hogy itt államot alapítson.

Hóman Bálint pályájának nemcsak jellegzetes mérföldkövei vannak, de párhuzamosan futó szálai is. Vegyük a legfontosabbat: kultuszminiszterként folytatta Klebelsberg Kuno nemzetépítő tevékenységét. Tizenhárom százalékra tornázta fel végül a magyar kultúra és oktatásügy állami támogatásának mértékét! Aztán: rendszerbe fogta az alsóbb rétegekből, főként a szegényparaszti sorból származó népi tehetségek támogatását, ez évente legalább hatszáz, szegénységben élő, de tehetséges fiatal egyetemre jutását és ingyenes kollégiumi ellátását jelentette.

A történész Hóman megírta a Magyar pénztörténet 1000–1325 között című, nagy hatású művét, amely ma is a numizmatikusok bibliája. Folytatását a börtönben szerette volna papírra vetni, nem engedték neki. E kötet jelentőségét csak a Magyar történettel tudta túlszárnyalni, azzal a grandiózus alkotással, amelyet Szekfű Gyulával együtt írt. Mindenekelőtt Hóman volt az, aki nemcsak katonai és politikai események sorozatának látta a történelmet, hanem olyan komplex folyamatnak, amelyben a gazdasági, kulturális, társadalmi és spirituális, de a földrajzi vonatkozások is egyformán fontosak, és megbonthatatlan egységet alkotnak egymással.

Ha röviden is, de szót kell ejteni Hómanról, a hivatalnokról is. Vezette az Országos Széchényi Könyvtárat, a Nemzeti Múzeumot, majd a tudományos akadémiát. Az volt a fixa ideája, hogy elsősorban magyar népi tehetségekkel kell feltölteni az ország közigazgatását, hivatalnoki rétegét. Olyanokkal, akik munkájukban a minőséget és a fegyelmet, valamint a nemzet iránti elkötelezettségüket tartják a legfontosabbnak. Szerette volna, ha ez a hivatalnoki kar életével és tevékenységével mutat példát a társadalom egészének, s olyan közvetítő közeggé válik, amelynek segítségével sikerül az alsóbb rétegek kultúráját felzárkóztatni a felsőbb rétegekéhez. Hóman ennek jegyében törekedett nyolcosztályossá tenni a hazai alapoktatást, megszervezni a négyéves szakközépiskolákat, valamint létrehozni azt a kollégiumi rendszert, amelyet később a „fényes szelek” kultuszaként ismert meg a háború utáni Magyarország.





Halál, elnapolva

Több mint tíz pontban vádolta a népbíróság Hóman Bálintot 1946-ban. Zsidótörvények megszavazása, együttműködés a hazai szélsőjobboldallal, együttműködés a németekkel és így tovább. A fő bűne pedig: a Szovjetunió elleni hadüzenet megszavazása. Különös, de az 1941-es miniszterek közül csak Hómant vádolták ezzel. Egyébként pedig antiszemitának bélyegezték. Minden árnyalás nélkül. Jóllehet Hóman a nemzettel tartó s a nemzetet építő zsidóságot elismerte, de kritizálta a nemzet ellen forduló izraelitákat, mindenekelőtt az 1919-es Tanácsköztársaság zsidó származású vezetőit. Nem akart egy új és vérgőzös kommünt, ez volt az egyik oka annak, hogy a középosztályban és az azt lefedő hivatalnoki rétegben erősíteni szerette volna a magyar jelleget. Tudva persze, hogy ez semmiképpen sem mehetett volna végbe a zsidóságnak a részleges érdeksérelme nélkül, mert az jelentős szerepet vitt ekkor a hazai középosztályban. Alighanem ez a „felforgató terv” volt az egyik meg nem fogalmazott, de annál súlyosabb vádpont Hóman Bálint perében 1946-ban. Úgy tűnt, halálra is ítélik. Ehhez azonban túl sok volt a zsidó származású mentő tanú, aki Hóman mellett emelt szót. Mert Hóman Bálint mint a Teleki-intézet elnöke a vezetésére bízott intézmény keretei között illegálisan nyomtatott papírokkal, menlevelekkel segített elsősorban értelmiségi, a tudomány és a művészet terén tevékenykedő zsidó embereket.

Fontos vádpont volt az is, hogy Hóman a nyilas nemzetgyűlés tagja volt, sőt Sopronba is követte azt, s részt vett annak egyik plenáris ülésén. Jóllehet azon, amelyen valamilyen vita miatt épp a nyilas képviselők nem jelentek meg. Ettől függetlenül is hibázott azonban. Méghozzá nagyot. Ezt az életét, pályáját kutató történészek is állítják. Hozzátéve, Hóman nem volt náci, nem volt hungarista, egyszerűen csak szeretett volna az események sodrában maradni mint politikus.

A tudós Hóman nagyon fiatalon, mindössze harminchárom évesen lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, de a népbírósági ítélettel természetesen kizárták onnan. A rendszerváltozás előtt, 1989-ben történt az első kísérlet Hóman „tudományos rehabilitációjára”, de ez, majd a rendszerváltozás utáni próbálkozások is elbuktak. Az ellenzők azzal érveltek, hogy továbbra is életben van a kultuszminiszter 1946-os népbírósági ítélete, ahhoz, hogy visszavegye őt az akadémia, előbb jogilag kell rehabilitálni, már ha lehetséges ez egyáltalán. Egy 2010-es székesfehérvári tudományos tanácskozáson is kezdeményezte a plénum Hóman „szakmai” rehabilitációját az MTA-nál, de ebből sem lett semmi.

Most azonban a Fővárosi Törvényszék előtt fekszik Hóman Bálint ügye. A balliberális tábor újabb „horthysta nyomulást” lát a dologban, jóllehet a perújrafelvétel egyáltalán nem a kormány ötlete, azt Hóman egyik oldalági rokona kezdeményezte, s Varga István ügyvéd képviseli. Mint háborús bűntett a Szovjetuniónak küldött hadüzenet áll most a fókuszban, ez lett Hóman Bálint bűnösségének metaforája. Hóman igennel szavazott. Ez tény. Most perbeli képviselői, de az ügyész szerint is meg kell vizsgálni, milyen információk birtokában s milyen viszonyok, körülmények közepette tett ezt.





Bombák után szavazás

Kérdés lehetne persze az is, hogy Hóman tisztában volt-e azzal, pontosan mire szavaz. Ő ugyanis nem foglalkozott külpolitikával. Egyetlen fontos külpolitikai esszéjéről tudni, ez 1931-ben jelent meg, s egy Lengyelországból, Magyarországból és Horvátországból alkotott korridort vázol fel, amely közvetítő közege lehetne a politikai, kulturális és gazdasági értelemben vett Keletnek és Nyugatnak. Hóman szavazata csak formális lehetett, hozzátéve, hogy itt nem is hadüzenet történt, hanem a magyar állam a kassai bombázás következtében hadban állónak tekintette magát, s ezt a kormányzó jóváhagyta.

Aligha képzelhető el, hogy Hóman Bálint itt minden körülményt ismert volna. A magyar katonai vezetés szovjet támadásnak vélte a kassai bombázást. Tévesen? Rahónál aznap már szovjet repülőgépek lecsaptak egy magyar gyorsvonatra, három utas meghalt, többen megsebesültek. Ezután következett Kassa bombázása, majd az eseményeken felháborodva s azt casus belliként értelmezve Magyarország hadban állónak nyilvánította magát. Kassa bombázásának természetesen és egyáltalán nem meglepő módon önálló irodalma van. A szocializmus éveiben a felségjelzés nélküli német vagy magyar repülőgépeket, önprovokációt emlegettek a történészek, közeledve a rendszerváltozáshoz azonban egy bizonyos román forgatókönyv is szóba került.

Újabb kutatások viszont arra utaló jeleket találtak, amelyek szerint szovjet repülőgépek a szlovák kézen maradt Eperjest akarták megtámadni. Állítólag akkor Eperjes alaprajza kísértetiesen hasonlított Kassáéhoz. A támadást pedig az indokolta, hogy Szlovákia ekkor már hadban állt a Szovjetunióval a németek oldalán. A szovjet légitámadás tehát egyfajta háborús válasz lett volna. De tévesen navigáltak a bombázók. Arra, hogy mi és hogyan történt valójában, talán csak akkor kapunk egyértelmű választ, ha végre teljes egészében megnyílnának az egykori szovjet, illetve ma már orosz és ukrán(?) katonai levéltárak. Miért érdekes most mindez? Mert ha tévedésből is, de valóban szovjet támadás érte Kassát, vagy az információk, amelyekhez a magyar vezetés hozzájuthatott egyáltalán, valóban erre utaltak, akkor Magyarország joggal nyilvánította magát hadban állónak. Bár lehet, hogy ez nagy politikai, sőt történelmi hiba volt, de az biztos, hogy a Hóman Bálint fejére olvasott vádpontok legsúlyosabbika ki lenne lőve.

A kérdésben Ujváry Gábor történészt a kor politikai viszo­nyait és eseményeit is vizsgáló, részletes szakvélemény készítésére kérte fel a bíróság. A következő tárgyalásra 2015 elején kerül sor.