Korompay CsillaHeccszakértők

Álláspont. Jó oktatási rendszert csak nemzeti konszenzussal, hosszú évek kemény munkájával lehet felépíteni – ez az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért

Korompay Csilla – 2017.01.09. 03:37 –

Elviekben. Sajnos nagyjából eddig tart a konszenzus. Tudjuk, a finn csodáért harminc-negyven évet kellett dolgozni. Nekünk nincs ennyi időnk. Türelmünk meg pláne nincs.
Miután tavaly kiderült, hogy a magyar diákok viszonylag gyengén szerepeltek a PISA-teszten, hetekig kongatták a vészharangot azok a „szakértők”, akik magukon kívül nem ismernek el kompetens személyt oktatásügyben, vagyis mindenkit dilettánsnak tekintenek, aki nem támogatja az elképzeléseiket.

Alapvetésük, hogy a polgári kormány összes intézkedése rossz, így tehát – amint lehetőség nyílik rá – „ki kell vezetni” például a pedagógus előmeneteli rendszert a minősítéssel és tanfelügyelettel együtt, vissza kell állítani a szabad tankönyvválasztást és meg kell szüntetni a hároméves kortól kötelező óvodáztatást – mit sem törődnek azzal, hogy utóbbit már az OECD-jelentés is az esélyteremtés hatékony eszközeként ismerte el.

Igazi öngól a PISA-eredményt lobogtatniuk, hiszen – miközben ők eltörölnék a pedagógusok külső kontrollját, és maximális szakmai önállóságot adnának az iskoláknak – a teszten kiemelkedően teljesítő Szingapúr pontosan ezzel ellentétes módszerekkel lett oktatási mintaállammá: alaposan szelektálják a tanári pályára jelentkezőket és szigorú ellenőrzés alatt tartják a képzést, a továbbképzést, az iskolaigazgatókat, a tankönyveket és természetesen magukat a pedagógusokat is.

Ezek alapján nem biztos, hogy az ellenvetést nem tűrő szakértőknek kellene meghatározni, ki a dilettáns és ki nem az…

A Nemzeti alaptanterv napirenden lévő átdolgozásának vezérmotívuma a tanulói teher csökkentése, ami azonban annyira bonyolult kérdés, olyan sok szempontot kell figyelembe venni, hogy komoly szakember nem mondhat róla csípőből véleményt. Ötletei persze bárkinek lehetnek, csakhogy míg egyesek a reáltárgyakat tartják fölöslegesnek, mások inkább a humántananyagot hagynák el vagy csökkentenék drasztikusan. Van, aki száműzné a hit- és erkölcstant, a testnevelést, az éneket, a rajzot, azonban akadnak, akik növelnék a nyelvórák számát, illetve más, új tárgyakat emelnének be a tanrendbe: KRESZ-t, konfliktuskezelést, pályaorientációt stb.

Rendkívül fontos, milyen lesz a jövő magyar iskolája, kár, hogy erről sem lehet higgadt, valóban szakmai vitát folytatni.

Jól mutatja ezt a Bradánovics Bendegúz-ügy. A februári, országos diákparlamentre készülve minden megyében megrendezték az iskolák küldötteinek fórumát. És felröppent a hír, hogy a Somogy megyei rendezvényen félbeszakították egy gimnazista felszólalását. Bradánovics Bendegúzból hős lett, még az oktatási jogok biztosa is vizsgálatot indított az őt ért atrocitás kapcsán. Nemrég megírtuk: Bendegúz sok-sok diáktársa mondta el észrevételeit és javaslatait a fórumokon, és mind keményen bírálták az oktatási rendszer egyes elemeit, anélkül hogy beléjük fojtották volna a szót, sőt, hozzászólásaik most is nyilvánosak, a jegyzőkönyvek hozzáférhetők. Bendegúzt nem kritikai észrevételei miatt állították le, hanem a stílusa miatt. A húszéves (!) fiatalember ugyanis többek között arról beszélt, hogy a minisztériumban dilettánsok ülnek. Beszédét némileg finomítva később elmondhatta, sőt, többször is felszólalt még a tanácskozáson.

A történet nem ért véget azzal sem, hogy a székesfehérvári önkormányzat közölte: a városban rendezendő országos diákparlamenti ülésen semmilyen formában nem fogják korlátozni a fiatalok szabad véleménynyilvánítását. A közleményben utaltak arra, hogy Dúró Dóra már Bradánovics Bendegúzzal tartott sajtótájékoztatót, és óvtak attól, hogy a diákparlamentre rátelepedjen a pártpolitika. Erre Bendegúz gúnyos ellenközleményben reagált Facebook-oldalán, „funkcionális analfabétának” minősítve Székesfehérvár önkormányzatát. Ismét elpanaszolta, hogy neki megsértették az „alapvető demokratikus és emberi jogokhoz köthető szólásszabadságát”, illetve „sárba tiporták az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”.

Ha Bendegúz alaposabban tanulmányozná az ENSZ eme okmányát, akkor feltűnhetne neki, hogy míg a véleménynyilvánítás szabadsága a 19. cikkelyben szerepel, a legelső cikkely az emberi méltóságról szól, és kimondja: „Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.” Márpedig az emberi méltóság tiszteletben tartásához az is hozzátartozik, hogy nem nevezünk másokat dilettánsnak nagy nyilvánosság előtt, és a testvéri szellemet sem erősíti, ha egymást lehülyézzük. Erre kellene nevelni az ifjúságot, azonban ahelyett, hogy felvilágosítanák Bendegúzt a jó modor fontosságáról, a fiatalember felmagasztaltatik „bátor kiállásáért”. Nyilvánvalóan nem a gimnazista szakmai véleménye tetszik az ellenzéknek, hanem az, hogy heccelni lehet vele a népet.

Így nem fogunk közelebb kerülni a nemzeti konszenzushoz.