Más okok

Leegyszerűsítve úgy is meg lehetne indokolni az elsöprő, kétharmados győzelmeket, hogy míg a kormánypártok képesek felmutatni – unortodox, nemzeti irányvonalra épülő – gazdaságpolitikai elképzelést, addig az ellenzéki pártok legfeljebb annyit tudnak mondani, hogy a kabinet szembemegy az alapvető európai értékekkel, az EU-val, és a piac ellenében hozott intézkedései pedig károsak. Utóbbi azonban nem program! Mellesleg Orbán Viktor miniszterelnök koncepcióját, az „unortodoxiát” – amit, mint minden más egyebet, lehet vitatni és kritizálni – a gazdasági adatok is alátámasztják. Nem beszélve arról, hogy megdőlt az a teória, hogy csak rögtönzésekre épül ez a rendszer.

Kétségtelen, hogy a második Orbán-kormány hozott számos olyan intézkedést, amely elsősorban rövid távon hatásos. Ilyenek a különböző gazdasági szegmensekre kivetett extraadók vagy éppen a rezsicsökkentés. A döntések mögött azonban körvonalazódik, hogy a kormány milyen bankszektort szeretne látni a jövőben, és miként is képzeli el az energiaszolgáltatást. Tagadhatatlan, hogy hatalmas az állami aktivitás stratégiai vállalatok, vagyonok megszerzésében – ám ebben is van rendszer, amit úgy hívnak: centralizáció.

Eközben makrovonalon is elképesztő a fejlődés: idén az EU élmezőnyébe jutott a gazdasági növekedésünk, az államháztartási deficit immár évek óta folyamatosan alacsony, és a korábbi évekhez, évtizedekhez képest nagyon alacsony a kamatszint is. De nem pusztán költségvetési háttér bukkan fel, hiszen amióta új vezetése van a jegybanknak, mintha kicserélték volna a monetáris politikát. A folyamatos kamatvágások és a növekedési hitelprogram pozitív hatásai már érezhetők. A kormány sorra köti stratégiai megállapodásait a multikkal, valamint speciális kedvezményben részesít bizonyos piaci szereplőket, jelenleg a mi családi ezüstünk az autószektor, amely ipari és exportteljesítményben is kulcsfontosságú tényezője a magyar gazdaságnak.

Persze az is sokszor elhangzik az ellenzék, sőt gazdasági szakemberek, politikai elemzők részéről, hogy a kormány cseppet sem nyugatias. A sors fura fintora, hogy miközben rendre felmerül ez a téma, addig éppen tetőzik az uniós források lehívása. Ilyen mértékű pénzügyi szüretre, mint ami most zajlik, még nem volt példa! A kormány a felmerülő vádakra úgy replikázik, hogy távlatokban gondolkozik, előre tervez, megelőzve saját korát. Márpedig aligha vitatható, hogy néhány intézkedés dekódolva lett más európai országban is. Például nemcsak nálunk, de az Egyesült Királyságban is „büntetik” a bankokat. Sőt, még az Egyesült Államokban is, ahol behívták az idős Alan Greenspant, az ottani jegybank funkcióját betöltő Fed egykori elnökét kongresszusi meghallgatásra – ezt arrafelé „grillingnek”, sütögetésnek hívják. Ugyancsak az Egyesült Királyságban akarja kikényszeríteni a Munkáspárt a közműszolgáltatói árcsökkentést.
Lengyelországban pedig a mienkhez hasonló nyugdíjreformot vezettek be, hogy a tranzakciós adó európai elterjedéséről már ne is beszéljünk.

Miközben gyakorlatilag semmilyen piaci hatása nem volt a Fidesz újabb győzelmének, az előre kódolható volt, most mindenki azt fogja figyelni, hogy milyen gesztusokat tesz a kormány az üzleti szektor szereplői felé. Mindazonáltal vélelmezhető, hogy a kormány egyfajta növekedésösztönző politikát folytat majd, a gazdasági bővülés ösztönzésére különböző lépéseket vezet be, erősíti a kis- és közepes vállalkozásokat – esetleg olcsóbb hitellel, a gyengébb árfolyammal.

Orbán Viktor önkormányzati választások utáni beszédéből pedig arra lehet következtetni, hogy a jövőben egy, az unió felé konszolidáltabb, kiszámíthatóbb politikát fog a kormány folytatni. Mindenki megnyugodhat – az ellenzék is.

Ha pedig marad a jelenlegi politikai-gazdasági trend, fogadhatunk is rá: a jelenlegi miniszterelnök kormányzása alatt fogunk megöregedni.