Kortársfelzárkózás a magyarországi műtárgyak piacán

Gereben Katalin szerint hazánk hagyományosan nagyon zárt, a gyűjtők is többségükben visszafogottak

Szajlai Csaba – 2017.01.07. 00:47 –

A becsült forgalom 15-20 milliárd forintos lehet évente a magyarországi műtárgypiacon, és egyértelműen a festmények viszik a prímet – fejtette ki lapunknak Gereben Katalin, az Axioart művészeti igazgatója. Elárulta azt is: hazánkban még mindig a klasszikus és a huszadik század első feléből származó modern és avantgarde művek a legnépszerűbbek a gyűjtők körében. A műtárgypiac sohasem lesz annyira jelentős üzlet, mint a tőkepiac.

Gereben Katalin 20170107Gereben Katalin: Egyértelműen a festmények viszik a prímet (Fotó: MH)

– Hol tart a magyarországi mű-tárgypiac?

– Pontos kimutatások nincsenek, a becsült forgalom tizenöt-húsz milliárd forint lehet éves szinten, ez az összeg tartalmazza az aukciós eredményeket és az árverésen kívüli forgalmat is.

– Hová tudjuk pozicionálni magunkat a világban?

– A globális piac nagy, 2015-ben több mint 16,95 milliárd amerikai dolláros forgalmat realizáltak az aukciós piacon.

– Milyen gazdasági térségek adják a műtárgypiac lelkét?

– Az Egyesült Államok 2015-ben a globális műtárgypiac harminckilenc százalékát képviselte, míg az Egyesült Királyság megközelítette a 19 százalékot. Bár az elmúlt években csökkent Kína piaci részesedése, még mindig hatalmas potenciál rejlik az országban, amely több mint harmincszázalékos részesedéssel van jelen a világpiacon.

– Nálunk nem szokás hivalkodni a vagyonnal, zártak vagyunk. Érezhető ez az attitűd ezen a téren is?

- Kétségtelen, hogy ez az ország hagyományosan nagyon zárt, a gyűjtők is többségükben visszafogottak, de van példa az ellenkezőjére is. Sokan szívesen szerveznek kiállításokat a gyűjteményükből, vagyis az alkalmankénti bemutató már jó irány.

– Az idősebb generációk érthetően merevebbek, a fiatalok is hasonlóan viselkednek?

– A fiatalabbaknál a zárt, konzervatív hozzáállást egyre inkább a reá-lis váltja fel, akár befektetőről, akár műértőről beszélünk. Leszűrhető az is, hogy a fiatalabb gyűjtők nehezen kötődnek a régi korok művészetéhez, számukra a kortárs könnyebben értelmezhető.

– Milyen tárgyak viszik a prímet?

– Egyértelműen a festmények. Az utóbbi években több olyan alkotás is elkelt, amelynek értéke meghaladja a kétszázmillió forintot.

– Milyen a „felosztása” az itteni üzletmenetnek?

– A nemzetközi piachoz képest, ahol negyvenhat százalék a kortárs művek részesedése a piacból, Magyarországon még mindig a klasszikus és a huszadik század első felét fémjelző modern és avantgarde művek a legnépszerűbbek gyűjtői körökben. Ugyanakkor elkerülhetetlen a kortárs alkotások térnyerése, hiszen a régi művészetből egyre kisebb a kínálat.

– És elég sok a hamis áru is, nem?

– Vannak, akik arra spekulálnak, hogy ikonikus művészektől olcsón felvásárolnak műveket, azzal a gondolattal, hogy jó befektetést csináljanak. Az ilyen esetekben rendre kiderül, hogy csupa hamis dolgot vettek.

– Ezek inkább antik tárgyak vagy kortárs darabok?

– Miután a kortárs művészet beazonosíthatóbb, a hamis tárgyak felbukkanása inkább az antikpiacra vonatkozik. Talán emiatt is egyre nagyobb az igény a műtárgypiac átláthatóságára. Eközben a piac tisztaságával kapcsolatos anomáliák, a többi között ármanipulációk és érdekellentétek is érezhetők.

– A technikai háttér mennyire tudott felzárkózni a fősodorhoz?

– Sajnos az elmaradottság nagyon nagy, tízéves hátrányunk van a digitalizáció terén, ám jó hír, hogy nő a bizalom az online műkereskedő cégek iránt. A 2017-es, 2018-as év egyértelműen az online piac megerősödése lesz, intenzívnek tűnő digitalizálódási folyamatban. Utóbbi éppen a piaci átláthatóságot segíti.

– Mi kell ahhoz, hogy a művészet, csakúgy, mint a világ számos pontján, befektetési eszközzé is váljék Magyarországon?

– Megfelelő minőségű műalkotá-sok, optimális piaci helyzet, természetesen likviditás az érintettek számára, és kiszámítható viszonyok. Mint mondtam, a nemzetközi piac hatalmas, a magyar kicsi. Továbbá a műtárgypiac sohasem lesz annyira egzakt üzlet, mint a tőkepiac, hiszen a műalkotások, azaz a „termékek” értékének szubjektív a megítélése.

– Globálisan milyen folyamatok bontakoznak ki vagy erősödnek?

– A Deloitte 2016-os felmérése szerint, amely privátbankárok és a műtárgypiac szereplőinek vélekedése alapján összegződött, nő a gyűjteményekbe terelődő vagyon a következő évtizedekben. A vagyonkezelők 78 százaléka szerint a műtárgynak helye van a vagyonkezelésben. De a gyűjtők 72 százaléka szenvedélyből vásárol, akadnak azonban megtérülési elvárásaik is. Olyannyira, hogy a gyűjtők 64 százaléka mondja: a megvett műalkotás legyen jó befektetés is.