Nem spórolnak az oktatáson a skótok

Mind a PISA-felmérés, mind pedig a kompetenciamérések rámutattak a magyarországi oktatási rendszer óriási egyenlőtlenségeire, arra, hogy bizonyos régiókban, illetve egyes iskolákban az eredmények sokkal rosszabbak az átlagnál, tehát az ott tanuló gyerekek jelentős hátránnyal indulnak. Ez adja aktualitását az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján megjelent írásnak, amely a skót oktatás állami esélyegyenlőségi programjáról szól. Tanulmányában Hunya Márta közli: a tavaly februárban indított program fókuszában a szegénységből eredő fejlődési különbség csökkentése, a méltányosság fokozása áll, összhangban a skót nemzeti fejlesztési stratégiával, a nemzeti alaptantervvel és a korábban meghirdetett gyermek-esélyegyenlőségi programmal. A kiemelt program végrehajtásával megbízott alapítvány alaptőkéje hétszázötvenmillió font, ezt a 2016/17-es tanévtől megtoldják évi százmillió fonttal, amit a teljes iskolahálózatban osztanak el a hátrányos helyzetű gyerekek arányában (a hátrányos helyzet indikátora az ingyenes ebéd).

Skócia harminckét régióból áll, a kilenc elmaradottabb régió helyi önkormányzatának óvodáiban és általános iskoláiban folyik a program, az idén pedig már középiskolák is bekapcsolódtak. Más régiók iskolái is részt vehetnek azonban a fejlesztésben, ha magas a hátrányos helyzetű tanulók száma, és kivétel nélkül minden iskola kap a kreativitás növelését szolgáló extra költségvetési keretet.

A központi útmutató az iskolavezetés, a tanulás és a tanítás, valamint a szülőkkel való kapcsolat terén javasol újításokat az írás-olvasás, a matematikai kompetencia és az egészség, a „jóllét” szintjének emelése érdekében. Az önkormányzatok helyi, átfogó fejlesztési tervét, amely tartalmazza a bevonandó intézményeket és a beavatkozások időrendjét, valamint költségigényét, szakmai bírálóbizottság hagyta jóvá. Az óvodák és az iskolák szakmai segítséget kapnak ahhoz, hogy a részletes fejlesztési programot kidolgozzák és megvalósítsák. A támogatásból költhetnek pszichológusra, logopédusra, bármilyen szükségesnek ítélt szakemberre, de mindenképp növelni kell a pedagógusok és a vezetők szakmai potenciálját, és együtt kell működni más, hasonló helyzetű intézményekkel.

Nyilvános pályázat útján minden régióban kineveztek egy-egy előmeneteli tanácsadót. Többségük olyan pedagógus, aki intézményét otthagyva, teljes munkaidőben a helyi önkormányzat fejlesztési tervének megvalósítását segíti, és vannak részmunkaidősek is, ők főállásban az oktatási hivatalban dolgoznak. A módszertani és kutatási anyagokhoz, valamint a jó gyakorlatokhoz való hozzáférés érdekében online platformot is létrehoztak.

A tanulmány kitér arra is, hogy az iskolai önértékelésnek és az iskolák külső értékelésének jól működő, hosszú gyakorlata van Skóciában. Az önértékelést az előmeneteli tanácsadók is segítik, támogatják az önkormányzatot és az iskolát a prioritások meghatározásában és a beavatkozások tervezésében, megvalósításában.

Az inverclyde-i önkormányzat például a bevont iskolákkal és az előmeneteli tanácsadóval közösen Örömszerző olvasás címmel dolgozott ki programot az anyanyelvi kompetencia fejlesztésére. A tanárok egy írás-olvasásra szakosodott coach-mentorral megtervezték és megvalósították a sikeresebb olvasást segítő környezetet a tantervben és az iskolai életben. A könyvtárosok történetmesélést fejlesztő foglalkozásokat tartanak, az iskolák élményszerű olvasásra szolgáló könyveket szereztek be, a helyi könyvtárakkal és gyermekkönyvszerzőkkel alakítottak ki együttműködést. A szülőket is bevonva, „nyári olvasási kalandot” hirdettek.

A minőségi szakképzés megteremtése és fenntartása mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a párhuzamos képzési ágak kialakulásának elkerülésére, ezért „az állami támogatásban részesíthető fenntartók köre a munkaerőpiaci igények és a költséghatékonyság elvének mentén kerül kialakításra” – hangsúlyozta egy, a szakképző magánintézmények sorsát firtató írásbeli kérdésre adott válaszában Cseresnyés Péter munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár. – A kormány döntése alapján a szakképzés megvalósítása alapvetően az állam feladata és felelőssége, így a nem állami fenntartású szakképző intézmények részére államilag támogatott keretszámok biztosítására csak abban az esetben van lehetőség, ha az állam a térségben felmerülő képzési igényeket az állami fenntartású iskolákban nem tudja kielégíteni. Vannak korlátlanul támogatott képzések, például gépészeti és vegyipari ágazatban, a korlátozottan támogatott kategóriába sorolt képzések esetén pedig a szakképzési centrumok iskolái az igényeket „maximálisan le tudják fedni”. A magán fenntartású intézményeknek ugyanakkor több lehetőségük is van a további működésre, például a korlátlanul támogatott kategóriában bármennyi tanuló beiskolázására kaphatnak állami forrást, de folytathatják működésüket piaci alapon, vagy csatlakozhatnak a szakképzési centrumokhoz, s akkor részesülnek a meghatározott keretszámokból. Tehát a kormány célja nem a magánfenntartók „ellehetetlenítése”, számukra partnerséget kínál a színvonalas képzések megvalósításában – szögezte le az államtitkár.