Pécsi dervisek, mecsetek és medreszék – a város kincsei

 A Pécs-Belvárosi templomot kívül-belül rekonstruálták (Fotó: MTI - Soki Tamás)

A Gázi Kászim, amely ma Magyarország legjelentősebb török műemléke, a 17. században csak az egyike volt a városban található hét dzsáminak, amelyek mellett még tíz mecset és számtalan imahely is üzemelt. Evlia Cselebit, a török utazót olyannyira elbűvölte a város, hogy Irem kertjéhez, azaz a paradicsomhoz hasonlította. Volt is rá oka.

Evlia Cselebi török utazó a 17. században tett hosszabb utat a hódoltság kori Magyarországon. Pécsről különösen sokat ír: ahogy meséli, összesen tizenhét imahelyet, köztük tíz mecsetet, hét dzsámit, öt medreszét, azaz hittudományi főiskolát, hat kolostort, három hamamot, azaz gőzfürdőt, valamit egy-egy piacot (csarsi) és bazárt (bazar) számolt össze, amikor arra járt.

Elragadtatott hangon szól a településről, amely útja idején már száz éve török kézen volt.

Az akkoriban leginkább muzulmánokká lett délszlávok lakta várost, bár a mohácsi vész után kifosztották, majd három év múlva, 1529-ben, amikor az első hadjáratra indultak Bécs ellen, elfoglalták, a törökök csak 1543-ban hódoltatták be. Nem volt nehéz dolguk: Székely Lukács pécsi kapitány maga nyittatta ki a kapukat. Tettét sokféleképp megítélhetjük, annyi bizonyos, hogy a következő másfél évszázadban a város „Irem kertjévé” vált. Az azonos címmel a korszakról könyvet publikáló Varga Szabolcs történész egy interjúban azt mondja: a törökök Szemirámisz függőkertjét nevezték így, a paradicsomi állapotokra utalva. Pécset ebben az időben hat–nyolcezer ember lakta, területe a belvárosból, a siklósi városrészből és a szigeti városrészből állt, a lakosság több mint fele délszláv volt, a törökök száma azonban minimális maradt, annak ellenére is, hogy egy időre a mohácsi szandzsák egyik náhijének (török közigazgatási egységek – a szerk.) központja lett, és Kászim pasa itt is fenntartott egy központot.

A törökök, illetve a muzulmán délszlávok, akik lassan belakták a várost, ahol tudtak, más célt szolgáló épületeket alakítottak át, de építkeztek is: a keresztény templom helyén emelt Gázi Kászim pasa dzsámija mellett már Cselebi is említi a máig álló Jakováli Hasszán pasa dzsámiját, Memi pasa dzsámiját, Ferhád pasa-dzsámiját, a Kücsük, azaz Kicsi dzsámit, a Hádzsi Husszein-dzsámit és a Szulejmán-dzsámit, és hírt ad arról is, hogy oktatás folyik a Jakováli Hasszán melletti medreszében és a Memi pasa medreszében is.

Három fürdőről, azaz hamamról szól: a Gázi Kászimról, a Memit és Ferhád pasa hamamjáról, szintén ő említi, hogy a lakók itt tisztelik a szent Idrisz Babát, és Nisándzsi Mehmet pasa sírját is látogatják.

A szent ember, Idrisz Baba türbéje a Rókus-dombon – ma a gyermekkórház kertjében – áll. Cselebi szerint a névadó orvos, mások szerint szerzetes volt, de említik mint jóst is. Annyi biztos, hogy az 1500-as években élt, síremléke a török utazó érkezéséig eltelt száz évben pedig zarándokhellyé lett. A hódoltság után a jezsuiták kapták meg, akik kápolnává alakították át, a sírhely csak egy 1961-es feltárás során került elő, ma is látogatható.

A legnagyobb elragadtatással Cse­lebi a Jakováli Hasszán pasa dzsámijáról és a körülötte lévő kolostorról szól. A dzsámiról, amely mellett máig megmaradt a minaret, egykor a hódoltság korának egyik legfontosabb medreszéje, azaz főiskolája működött, és a területen derviskolostor és szegénykonyha is üzemelt. A kolostor a mevlevi – „keringő” – derviseké volt. A mevlevik az Oszmán Birodalom legképzettebb szerzetesei voltak, a kolostor azért is nagy jelentőségű, mert magyar területen egyedül itt volt intézményük.

Cselebi szabályosan beleszeretett a helybe: „valamennyi között legkiválóbb és legjelesebb a Jakováli Hasszán pasa alapítványát képező Mevlána Rumi kolostora, mely Irem kertjéhez hasonló rózsaligetben és ergaváni pálmaligetben fekszik; midőn a fülemilék itt a dervisfuvola hangját és ütemeit hallják, ők is elkezdik fülemile-nyögdécselésüket, úgy, hogy ez minden hallgatónak lelkét elbájolja. (…) Mesznevi olvasók helye és szószéke, valamint művészi, rácsozatos, felosztott gyülekező helyei és mihrábjai vannak, melyek leírására és elmondására gyenge a nyelv” – írja.

A hódoltság után a dzsámit kápolnává alakították, a hatvanas években azonban helyreállították a török építészeti elemeket. Jakováli Hasszán dzsámija ma működő muszlim imahely.

A legismertebb török műemlék, Gázi Kászim pasa dzsámija helyén egykor a Szent Bertalan-templom állt. A dzsámi ennek helyén épült, a legenda szerint abból a pénzből, amit a pasa egy magyar keresztény rabszolga váltságdíjaként kapott – a falakhoz az egykori templom köveit használták. Cselebi az isztambuli Szelim-dzsámihoz hasonlította. „Gázi Kászim pasa dzsámija igen tetszetős és szép, ezért nagy sokaság látogatja. Kupolái kékes kőből vannak. Hosszában és szélességében száz lépés. (…) Egy kerekes, magas kupolája van, amely mintha az ég esztergályosának kezéből került volna ki. Olyan szép és nagy ez, mint Isztambulban a Szelim szultán dsámijának kupolája” – írja, majd hozzáteszi: „mináretje igen magas és mérnökileg van elhelyezve”.

A török kiűzése után a jezsuiták kapták meg ezt az épületet is, akik a 18. században alakították át a belső terét barokk stílusban. Többszöri átalakítás után az 1930-as években kezdték el az eredeti állapot helyreállítását, amivel az 1960-as években végeztek, a mostani felújítási projektben pedig a belső, barokk templomteret és az épület külsejét is megújították.

A törökfürdők közül Memi pasáénak – amelyről Cselebi azt írja, „fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek” – a romjai maradtak meg a ferences templom mellett. Magát a fürdőépületet a 19. században bontották le, amit tudtak, a hatvanas években restauráltak belőle, ekkor került elő a csorgókút, amely egykor az előcsarnokban működhetett.