Rátalálni a közös kulturális kódokra

A Charta XXI elnevezésű mozgalom a Kárpát-medencei népek megbékélésére Surján László volt EP-képviselő kezdeményezésére alakult. A jezsuita Párbeszéd Házában a szomszédunkban élő népek történelmének, kultúrájának, esetenként nyelvének megismerésére szerveznek esteket: a csütörtöki, tizenhetedik alkalmon a téma a szlovák-magyar együttélés volt. Kollai István történész-közgazdász, a pozsonyi Balassi Intézet igazgatója Magyar és szlovák kulturális kódok – közeledünk vagy távolodunk egymástól? címmel tartott előadást. Az igazgató felhívta a figyelmet a történelmi személynevek helyesírásának és a helyneveknek az átalakulására is: míg a keresztneveket – amint más országokban is – igen hamar elkezdték átírni Szlovákiában is, lassan a családneveket is átalakították, „ezzel nacio­nalizálják a személyeket” – mondta. Hozzátette, ennek egyik következménye lehet, hogy eltűnik a magyarok és szlovákok közös kulturális háttere, bár sok szlovák nyelvész és történész is vitatja ezt a folyamatot. A szlovákoknak a magyarsággal szembeni, általában lekicsinylő magatartását azzal magyarázta az igazgató, hogy meglátása szerint a jelenlegi Magyarországot csupán Nagy-Magyarország utódállamának tekintik. Az igazgató kiemelte, hogy az emlékezetpolitikát nem a törvények irányítják, hanem pél­dául a helyi önkormányzatok, amelyek az adott térségben a hangsúlyos személyek köré szerveződő ideológiákat, hagyományokat ápolják. „Szlovákiában erősebb a helyi azonosságtudat, mint Magyarországon, tömegeket megszólító események épülnek erre a lokális, regionális identitásra” – hangsúlyozta. Napjainkban jelentős támogatások áramlanak a kulturális turizmusba, ezzel kapcsolatban az igazgató kifejtette, hogy a turizmusban az emberek újra felfedezhetik a két nép közös történelmét. „Kölcsönös sérelmek kora áll mögöttünk, konfliktu­saink rendezésében pedig nagyon fontos lenne megtalálni a bennünket összekötő kulturális kódokat” – mutatott rá. Kollai István a legfontosabb problémának a közönyt tekinti a jelenleg fennálló helyzetben, azt, hogy nem távolodunk és nem is közeledünk egymáshoz, a helyzetünk mégis labilis. „Előrelépés, hogy a tankönyvekben megjelentek az etnikai térképek, de nagy kihívás a szellemi elit számára, hogy a tömegeket nem érinti meg a téma mindennapi szinten, ám a konkrét ellenségeskedést is felváltja egyfajta közöny. A mai fiatalok már az uniós szemléletben élnek, amivel az a baj, hogy a társadalom immunrendszere válik gyengévé” – hangoztatta.