Kevés magyar ír végrendeletet

Egy nemrég - a Trend International Market Research Kft. által - készített országos reprezentatív kutatásból kiderül: a válaszadók nyolcvanhat százaléka állította, tisztában van vele, hogy végrendelkezés nélkül mi történik majd a vagyonával halála után, nyolc százalék mondta azt, hogy nem tudja, mi történne, a maradék hat százalékot pedig nem érdekli a kérdés. Szomorú adat: a magyarok közel fele halála után sem jótékonykodna a hagyatékából. Mindössze a válaszadók alig több mint harmada véli úgy, hogy végrendeletet írni fontos, negyedük pedig egyáltalán nem érzi fontosnak írásban rendelkezni a hagyatékról. A nemek és a településtípus szerint nincs említésre méltó eltérés, a jövedelmi státus azonban befolyásolja, mennyire tekinti valaki fontosnak a végrendelkezést. A legszerényebb anyagi körülmények között élők kevésbé érzik lényegesnek a végrendelet írását, míg a magasabb jövedelmi helyzetű válaszadók sokkal fontosabbnak tartják a végakarat rögzítését. A visszafogottságnak nincs pontos magyarázata, annál is inkább, mert egy végrendelet elkészítése nem bonyolult, csupán néhány fontos alaki szabályt kell betartani ahhoz, hogy érvényes legyen. Fel kell tüntetni, hogy a dokumentum egy végrendelet, és vagyoni rendelkezést kell tartalmaznia, továbbá szerepelnie kell rajta a végrendelkező adatainak, az örökös(ök) személyének és az öröklés tárgyának. A végrendelet csak aláírva érvényes, ha több oldalból áll, akkor azokat számozni kell, és a keltezésnek is egyértelműnek kell lennie. Saját kezűleg írt és aláírt végrendelet készítése esetén tanúk közreműködésére sincs szükség, de ha nem magunk készítjük, akkor két tanú vagy közjegyző jelenléte szükséges. Ha biztosra akarunk menni, érdemes közjegyző előtt végrendeletet írni, ha nem így teszünk, akkor érdemes legalább ügyvédi vagy közjegyzői letétbe helyezni az iratot. amely bármikor megváltoztatható.