Alvilági vidámság és rendcsinálás

A Régiposta utcában tűzharcban vágták ki magukat a bankrablók – csak 1947 márciusában hetvenhét erőszakos haláleset történt

Tamáska Péter – 2016.11.04. 02:01 –

A sztálingrádi méretekre emlékeztető ostrom után a fővárosban a rend helyreállítása a szovjet városparancsnokság irányításával folyt. A szovjetek biztosították a rendőrség fegyverzetét, közös járőrszolgálatot hoztak létre, és közösen razziáztak. A közlekedési rend fenntartói is 1945 nyaráig a szovjet hadsereg alakulatainak forgalomirányítói voltak.

Hekus-DönciHekus Dönci a Budapesti Népbíróság előtt 1947. november 10-én (Forrás: MH)
„A piros-sárga zászlócskákkal forgalmat irányító szovjet katonalányok kecses mozgásukkal belopták magukat az emberek szívébe” – így emlékezik meg erről a Mosonyi utcai rendőrlaktanya krónikája. A régi rendőrök közül sokan hiányoztak – Fótnál az oroszok ellen bevetett karhatalmi zászlóalj állományának kétharmada elesett, és a fővárosi személyi állományból is sokan Nyugatra kerültek vagy kiléptek –,
s helyettük tömegével kellett felvenni újakat. Az előírás nem volt túl szigorú: rendőrnek lenni írni-olvasni tudás és százhatvanöt centiméter kellett.

A börtönöknél és fogházaknál hasonló volt a helyzet: az újonnan felvett őröknek alig volt iskolájuk.
A sok újoncból újjászervezett rendőrség nagy erőpróbájának az 1945. október 6-i, Teleki téri monstre raz­ziát szánták, amelynek célja az alvilág megtörése volt. (A Teleki az Eldorádó című film színtere, ahol a piac királyát, Monorit Eperjes Károly játssza: Monori szerint csak az arany, ami a világot mozgatja. A szóbeszéd szerint a fia egy „ávós” nyomozócsoport vezetője volt, és hogy bár őt magát a Teleki tériek megtörése után koldusnak hitték, 1956 után milliomosként vándorolt ki Izraelbe.) Az este tíztől hajnali ötig tartó akcióban ezernyolcszáz rendőr és detektív vett részt. Lezárták az utcákat, a házak kapuit, és átvizsgáltak minden zugot. Mintegy kétszáz bűnözőt állítottak elő: rengeteg élelmiszert, ruhaneműt, műtárgyat és aranyat foglaltak le. (Mondhatni, az ország egész még megmaradt gazdagságát itt halmozták fel a feketézők, akiknek a kommunisták második embere, Gerő Ernő kötelet ígért, miközben a főpolgármesterré lett Vas Zoltán „hivatalosan” feketézett Ausztriában: magyar zsírt és szalonnát adott a nyugati megszállók által ott kiselejtezett kocsikért.) Az „R” csoportot 1946 januárjában hozták létre, s ez aztán valóban félelmet keltett a felfegyverzett alvilágban. A csoport tizenkét fős járőrökkel portyázott a fővárosban, kettő mozgott Pesten, egy Budán.

A korabeli lapok öles címekkel adták tudomásul a gazdasági rendészeti osztály (GRO) sikereit: „Razzia a Garai téren”, „Feketézők tömege került hurokra”, „Riadó a lóversenypályán”, „Lisztfeketézők fekete szombatja”, „Razzia tíz bezárt lokálban”. Vidéken is lecsaptak: a GRO harminc nyomozója mellett a karhatalmi század harminc rendőre és határvadászok is részt vettek a Csengeren és környékén, az illegális bor- és pálinkakereskedők monopóliumának megtörésére szervezett razzián. A börtönökre, a Mar­kóra és a Pestvidékire ki lehetett tenni a táblát: „Megtelt.”

Hekus Dönci és társai
börtönkönyvtár(Rabok a börtönkönyvtárban. Ha a kép idillinek is tűnhet, a korabeli helyzet és a körülmények távolról sem voltak azok)
A koalíciós idők divatos bűnözési formája a vetkőztetés volt. Ez – lévén a ruha ezen idők egyik legnagyobb értéke – a szervezett rablóbandák privilégiuma volt, amelyek lőfegyvert használtak, s nemegyszer autóval menekültek el a tett helyszínéről. Nudistatelepek létesültek, és fellendült a „szerelem piaca”. A Régiposta utcában tűzharcban vágták ki magukat a bankrablók, és csak 1947 márciusában hetvenhét erőszakos haláleset történt. Lebukott Jovanovics Milán nemzetközi autótolvaj bandája, Aszódon három halottal és öt sebesülttel két család vendettát vívott, és az egyetemi hallgatók közül néhányan a középkori vagánsok módjára próbáltak élni, és Faludy Villonját szavalták: későbbi Sztálin-díjas írónk, Aczél Tamás is róluk formázta regényének negatív hősét. A Markó és a Pestvidéki, a két nagy előzetes ház állandó vendégei voltak a bulvárlapok riporterei, hogy az alvilág izgalmas figuráiról a nagyközönségnek hírt adjanak. A Markó legrettegettebb alakjának az alvilágban magát nyomozónak kiadó Hekus Dönci néven ismert Mészáros Istvánt, az egykori makói borbélysegédet kiáltották ki, aki a Párizsi Nagyáruház alagsorában megerőszakolt egy fiatal lányt, téglával szétverte a fejét, és pisztollyal a zsebében elmenekült. Őt mondták a Csaba utcai rendőrgyilkosság tettesének, és az újságok még arról is írtak, hogy nyilas lett volna, s mint „M32”, a régi rend kémelhárításának is dolgozott.

Fegyencnőből igazgató

A vizsgálat során Hekus Dönci az ügyész szobájából megszökött – őrei ezért fegyelmit kaptak –, de a magas ablakból való leugrásakor a lábát törte, és a detektívek gyorsan elfogták. „A halálra ítélt Mészáros István, mint ismeretes, a Csaba utcai rendőrgyilkosságot tagadta, s bizonyítékok hiá­nyában a statáriális bíróság ebben a bűncselekményben fel is mentette”- írta a Szabad Szó, hírül adva, hogy Makó mellett elfogták alvilági társát, Kokit, majd harmadik társukat is: Koki és Hekus Dönci egymásra fogták a rendőr megölését. A bíróság nem húzta az időt hosszas vizsgálódással: Hekus Döncit a lány megölé­séért begipszelt lábbal is nagy érdeklődés mellett akasztotta fel Bogár mester a Markó udvarán.

„A Markó utcai fogházban leleplezték a női köpenicki kapitányt” – adta hírül Palásti László, a kor híres bűnügyi riportere. Amikor az oroszok elfoglalták Márianosztrát, a vincés apácák visszatértéig a kiszabadult fegyencnő, Králné igazgatóként tevékenykedett, majd több minisztériumban a fiatalkorúak missziója vezetőjének adta ki magát. Katona Lászlóként megjelent a földművelésügyi tárca hivatalnokai­nak perén, és a feleségektől pénzt vett fel férjeik kiszabadítására, bejáratos lett a Markóba és a Pestvidékibe, és az „inspiciálás” végén több fogházőrnek megígérte, hogy előlépteti, sőt egyiküket egyenesen őrmesterré tette volna. Rizsszállítással is szélhámoskodott, és amikor gyanúsítottként a Markó utcai fogházba bevitték, s az ügyész utasítására a IV. emeleten helyezték el, a női körlet egyik lakója felkiáltott, hogy hiszen Nosztráról, a Markóból és a Gyűjtőből is jól ismerik egymást. (Több száz nem létező disznót adott el, és a híres orosz táncosnő, Nizsinszkij Tamara lányának adta ki magát.) „Ne vágjon fel, Králné, hiszen olyan priusza van – süvöltötte a sétaudvaron –, mint a Hekus Döncinek!”

A legnagyobb rablóbanda vezére egy fiatal, huszonhárom éves varrónő volt. Amikor ifj. Tildy Zoltánnak, a köztársasági elnök fiának lakását is kirabolták, külön detektívcsoport jött létre a kézre kerítésükre. A mai krimik szexuálisan vonzó és kegyetlen hősnőit idéző Bódi Irma kettős életet élt, és állandó látogatója volt az éjszakai lokáloknak és a lóversenyeknek, sőt Láng Gyula textilkereskedőn keresztül az óriási vagyonokat felhalmozó textilmaffiával és az MTK Baráti Körével is szoros kapcsolatba került. (S közben egy olyan kishalat, mint a Teleki téren nagy tömegben spulnicérnát árusító cigányt, a detektívek boldogan a Markóba vittek, mondván, hogy gyanús városházi kapcsolatokkal rendelkezik.) Bódi Irma három-négy huszonéves férfi bűnöző teljhatalmú úrnőjeként több száz betörést szervezett meg, nemegyszer azokhoz, akikkel éjfél felé együtt pezsgőzött és táncolt.

A bűnöző nő képrejtvénye
magánzárkaA szigor jelképe: a magánzárka-folyosó (Forrás: MH)
Noha a nyomozás szálai nem értek el hozzá, az egyik – amerikai katonák is látogatta – bárban a különleges csoport ott időző nyomozójának feltűnt, hogy Bódi egyik ismerősétől nagyobb összeget vesz át, amelynek eredetét az igazoltatás során nem tudta tisztázni. Letartóztatásával – a lakásán elrendelt házkutatás során egy egész perzsaszőnyegraktárra bukkantak – a legveszedelmesebb pesti gengszterbanda bukott le, és csak az orgazdáknál több százezer forint értékű vagyontárgy került elő.

A szovjet szuronyok árnyékában – miközben a szövetséges ellenőrző bizottság amerikai, francia és angol katonái bárokban szórták el a magyar költségvetésből nekik kiutalt pénzeket – kis, amerikanizált NEP-korszak képe rajzolódik ki: elég ehhez a Markó krónikája. Pár nappal Bódi Irmáék letartóztatása után került hurokra egy nagy nemzetközi zsebmetsző és vasúti tolvajbanda is, élén ugyancsak egy kíméletlen nővel, Podeszer Pálnéval. A szőregi arzénes gyilkosok – akiknek története számos vonatkozásban rokon Pipás Pistáéval – megrendelésre férjet öltek. Vezetőjüket, Angyal Tóth Rozáliát társai boszorkánynak nevezték, és tanúsították, hogy férjét mágikus erővel kényszerítette a gyilkosságokban való részvételre. A női fenevadnak nevezett Patkó-Gerber Istvánné férjével négy rablást és két gyilkosságot hajtott végre: egyik áldozatát, egy huszonhárom éves leány­t azért tette el láb alól, mert parancsára nem volt halandó lopni.

A második világháborút követően a bűnöző nő képrejtvénye további elemekkel bővült. S a pesti nép arról is suttogott, hogy a háborúban nemcsak nőket erőszakoltak meg a megszállók, de az orosz katonalányok sem riadtak vissza férfiak rafinált és nagy kínnal járó megerőszakolásától.

Részlet a szerző hamarosan megjelenő Egy világváros három börtöne című kötetéből