Balsors

Mindjárt itt az önkormányzati választás napja, szavazni kellene, no de kire? Hiszen már az egyszerű önkormányzati jelöltjeikkel is baj van, több budapesti kerületben is úgy fogdosták össze őket, mint a Bach-korszakban a katonákat. De nem is rajtuk van a hangsúly, hanem azon a politikuson, aki a baloldal főpolgármester-jelöltje lehetne. Neki kellene legyűrnie Tarlóst, ami egyébként nemcsak a főváros megszerzését jelentené, de szimbolikus üzenete is lenne, állítólag egy ilyen győzelem hatására megrogyna Orbán Viktor is.

Mint tudjuk, a baloldali ellenzék egy része Bokros Lajost küldi az arénába. Bokrosnak azonban – jelenlegi önmeghatározása szerint – semmi köze a baloldalhoz. És ezt így gondolja az MSZP országos vezetése is, budapesti szervezete viszont úgy véli, hogy ki, ha nem Bokros. Aki egyébként jobboldalinak, sőt, egyenesen konzervatívnak tartja magát. Szó ami szó, sok minden elmondható róla, csak az nem, hogy kellő empátiával viszonyulna a bérből és fizetésből élők sorsa iránt. Most nincs csomagja, nincs programja, de még halvány sejtése sem egy település irányításáról. Mitől is lenne? Talán nem túl nagy bátorság ideírni, hogy Bokros jelölése nem más, csupán blöff. A baloldali szavazók becsapása, a baloldal átverése.

A szavazók rászedésének komoly története és iskolája van a baloldalon. Klasszikus példa erre Horn háromhatvanas kenyere 1994-ből, vagyis a kádárista nosztalgia felélesztése, amikor közönségesen és egyszerűen az orránál fogva vezette a népet a hazai baloldal. De hogyan jött a képbe most Bokros?
Már Horn idején világossá vált az a politikai és filozófiai alapigazság a baloldallal kapcsolatosan, amelyet Zuschlag János mondott ki a legkeresetlenebbül: tudomásul kell venni, hogy az MSZP a pénzről és az erőről szól. Nem tette hozzá, bár e képletből óhatatlanul következik, hogy az ideológia csak eszköz a baloldal, pontosabban most már a baloldali ellenzék számára a hatalom megszerzéséért vívott külső harcban. Persze ez a harc odabent, a berkeken belül is folyik, sokszor ádázabbul, mint odakint, és nem is kell hozzá ideológia, az csak útban lenne.

Az ellenzéki belharcokban annyi ellentét, érdek és erő feszül egymásnak, annyi erővonal keresztezi vagy éppen oltja ki a másikat, hogy mára elfogyott minden intellektuális és morális tartaléka ennek a politikai oldalnak. Még 2001-ben, a Fidesz szegedi tisztújító kongresszusán nyilatkozta Orbán Viktor A Hét című tévéműsornak, hogy pártja ezentúl a baloldali értékek iránt sem maradhat érzéketlen, mert az MSZP nem foglalkozik ezekkel. Orbán közvetlen környezete is meghökkent e szavak hallatán. Az már évekkel később történt, hogy Kovács László mint a szocialista párt elnöke, arra utasította az éppen ellenzékben levő Fideszt, hogy ne csapjon át politikájával a baloldali terepre, mert az nem az övé.

Pánik? Igen, talán már annak volt a jele ez a kovácslászlói figyelmeztetés, mert jól érzékelhetően fogyott a baloldal körül a levegő. Ennek a politikai tábornak az elitje ugyanis csak hazugságokkal, a választók rendszeres átverésével volt képes fenntartani önmagát – erről szólt az őszödi beszéd is –, csak így tudta kifelé az egység és az ideológiai elkötelezettség látszatát kelteni. De a hamis szavakkal szemben mindig ott állt a tényszerű valóság, a rezsiköltségek drasztikus emelése, a multikkal kötött protekcionista szerződések, s az a vad privatizáció, amely súrolta a hazaárulás fogalmát, hiszen a baloldali hatalmi kurzus stratégiailag és nemzetbiztonságilag fontos ágazatokat is simán dobra vert, persze csinos „sikerdíjért”.

Nem véletlen, hogy a baloldal a klasszikusnak mondható, de kellemetlenül megvilágosodott szavazótáboráról, a bérből és fizetésből élőkről átváltott a devianciák és a másságok jegyében élő rétegekre. Az ellenzéki oldalon tapasztalható hatalmi vetélkedések mindent erodáltak, még az olyan szimpla értékeket is, mint a következetesség vagy a logikus gondolkodás. A hatalom lett az érték, önmagáért való. Már castingokon válogattak jelölteket, akár a revük világában. Mára egyetlen balos érdekcsoportnak sincs hiteles embere, mégis mindegyik javasol valakit, akit aztán „kiolt” egy másik érdekcsoport javaslata. Ha vicc volt az, amit az idei választásokon eddig művelt a baloldali ellenzék, akkor Bokros felemás jelölése most egyenesen durva tréfa. A legerősebb akarnok, Gyurcsány tréfája. Ez a végső átverés, de lehet, hogy a clown utolsó mutatványa.