Bogár LászlóÉlő Molotov-koktél

Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy mi zajlik valójában Amerikában, mintha most lenne tétje az elnökválasztásnak

Bogár László – 2016.10.31. 02:26 –

Mindenki érzi már, hogy ez a mostani amerikai elnökválasztás más, mint az eddigiek voltak. Ennek egyik legújabb megrendítő jele, hogy Michael Moore, a filmrendező fenegyerek, akinek egész életműve arra a társadalomfilozófiára épült, amit elsősorban a demokraták jelenítettek meg, most egy mindenkit megdöbbentő nyilatkozatban fejtette ki, hogy miért fog mégis Trumpra szavazni, és hogy miért buzdítja erre honfitársait is. Egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy Trump egy „human Molotov-cocktail” (vagyis élő Molotov-koktél), amit most amerikaiak tízmilliói fognak alkotmányos jogukkal élve legálisan azokra az elitekre dobni, akik ellopták tőlük a saját életüket. Moore életműve ugyan mindig is éles viták tárgya volt, de azt azért eddig sem tagadta senki, hogy érzékenysége és tehetsége lehetővé tette számára, hogy az elmúlt évtizedek Amerikájának egyik legnagyobb hatású társadalomkritikusává váljon. Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy mi zajlik valójában Amerikában, mi a legmélyebb oka annak, hogy most mintha valóban lenne tétje az amerikai elnökválasztásnak.

Az amerikai elnökválasztások tétnélkülisége egyébként arra vezethető vissza, hogy az egymással versengő két jelölt két olyan nagy pártot képvisel, amelyek mindenféle konfliktusaik ellenére a globális birodalmi Amerika „láthatatlan” szuperstruktúráját testesítik meg. Most azonban minden jel arra utal, hogy ebben a választási kampányban ez csak az egyik jelöltre, Hillary Clintonra igaz. Donald Trumpról maga Michael Moore mondja azt ebben a már idézett megnyilatkozásában, hogy „Amerika népe ma azt látja, hogy az életét romba döntő elit gyűlöli Trumpot, és gyűlöli őt a multinacionális Amerika, a Wall Street, a professzionális karrierpolitikusok, de legfőképpen a média, amely kitalálta, felépítette, csak azért, hogy most gyűlölhesse. Köszönöm, média, akkor most már tudom, hogy kire kell szavazni, az ellenségem ellensége az, akire majd szavazni fogok!” Ha megpróbálunk kicsit elemelkedni e hisztérikusan örvénylő „utcaszinttől”, akkor nagyjából a következőket lenne érdemes végiggondolni. Legelőször is azt, hogy Amerika kettős szerkezetű, van egy nemzetállam Amerika és egy „birodalmi Amerika”, amely nem a fizikai, földrajzi dimenzióban különül el az előbbitől, hanem egy olyan „szimbolikus” mezőben „lebeg”, amelyről a „politikai korrektség” globális véleményhatalmi diktátumának megsértése nélkül nem nyithatjuk meg a beszédteret. Ez a „birodalmi Amerika” ugyanis a „píszí” világértelmezési logikája szerint nem létezik, létének már a feltételezése is összeesküvéselmélet-gyártás és gyűlöletbeszéd. Csakhogy a helyzet éppen az, hogy ez a birodalom, felélve történelmi tartalékait, hanyatlása utolsó szakaszába lépett. A hanyatló birodalmak létük utolsó szakaszában leginkább arról ismerhetők fel, hogy továbbra is, sőt egyre növekvő mértékben szívják el a perifériákról a birodalmi sarcot jelentő erőforrásokat, de cserébe már nem kiszámítható rendet, (esetünkben a „Pax Americana” rendjét), hanem növekvő káoszt adnak. (A nyolcvanas évek óta neve is van ennek a destruktív logikának, ez a „programozott káosz” stratégiája.) Ez azonban végzetes örvénybe taszítja az impériumot, mert a perifériák (ami esetünkben az egész világot jelenti) egyre inkább vonakodnak ezt a sarcot megfizetni, a birodalomnak így egyre nagyobb fajlagos költségekkel kell kikényszeríteni azt. Ennek költségei azonban tovább növelik az elszívás agresszivitását, erre a világ még jobban tiltakozik, ennek legyőzése még többe kerül, és így tovább, egészen a teljes összeomlásig.

Minden birodalom persze evidenciának tekinti, hogy eddig minden más birodalom lehanyatlott és összeomlott, de ő lesz a kivétel, hisz ő természetesen az idők végezetéig uralni fogja a világot. Mindez nem így van, feltéve, hogy továbbra is nagyjából egy évszázad egy-egy világbirodalom „kihordási ideje”, márpedig a portugál, spanyol, francia, holland, brit birodalomé átlagosan ennyi volt, s akkor az Amerikai Birodalomnak is legfeljebb húsz-harminc éve van hátra. Az egyre növekvő feszültséget főként az okozza, hogy bár „két Amerika” van, de költségvetés csak egy, és ez történetesen a „nemzetállam Amerika” költségvetése, így ebben vannak benne a birodalom kiadásai is, amelyeket természetesen a nemzetállam Amerika fedez. A birodalmi lét három fő rekvizituma a katonai erő, a pénzhatalmi komplexum és a médialátványosságként működtetett „amerikai álom”, az egész világon irigyelt középosztály hedonista fogyasztásának mesevilága. Ám miközben a birodalom kifosztja a világot, a Fed nevű pénzjegynyomdán keresztül annyi pénzt „csinál” magának, amennyit csak akar, mégis békeidőben soha nem látott deficitet és adósságot halmoz fel rohamosan. A nemzetállam Amerika fizikai s „lelki” teste pedig egyre vészjóslóbban hanyatlik, társadalomminőségi mutatói alapján legfeljebb a huszadik helyen áll, riválisaitól messzire leszakadva.

Az összeomlás elodázása érdekében a három pillér egyikét fel kell adnia, és mivel a katonai s pénzhatalmi erő érinthetetlen, így az egyedüli áldozat láthatólag a középosztály álomfogyasztása marad. Trump ennek a megrettent és egyre kétségbeesettebb, iszonyúan frusztrált és agresszív leszakadó középnek az artikulálatlan üvöltése, vagy ahogy Michael Moore fogalmaz, élő Molotov-koktélja, amelyet most cinikus birodalmi uraira hajít. S bár az amerikai választók nyolcvan százaléka látja úgy, hogy mindkét jelölt alkalmatlan az Amerika előtt álló feladatok megoldására, de egyikükből elnök lesz. Isten óvja Amerikát!