A Sötét völgy és a western műfaji elemei

Andreas Prochaska: Érdekes dolog megmaradni az ismert ösvényen, és közben valami eredetit hozzátenni

Hrecska Renáta – 2014.10.09. 16:00 –

„Eltávolodunk azoktól a filmektől, amelyek csupán annyit követeltek meg a nézőktől, hogy együtt érezzenek a szereplők bajaival, és a moziteremből kilépve zuhanjanak magukba a drámától” – vallja Andreas Prochaska osztrák filmrendező, aki a Szemrevaló Filmfesztiválon is bemutatott Sötét völgy című westernje kapcsán járt Magyarországon. Ausztria Oscarra nevezett produkciója mellett a kortárs osztrák filmművészetről kérdeztük a rendezőt.

Andreas Prochaska 20141009A rendező szerint még keresi magát az osztrák filmipar (Fotó: MH)

– Sokan gondolják úgy, hogy a western Amerikához, esetleg Olaszországhoz kötődik. Miért választotta ezt a műfajt?

– A Sötét völgy pontosan azt bizonyítja, hogy a filmes műfajok nem kötődnek kizárólagosan egyes nemzetekhez. A filmtörténetben a legelső műfajok között bukkant fel a western, én is ezekkel nőttem fel, és egyfajta gyermekkori álom volt, hogy belevághassak egy ilyen vállalkozásba.

– Több országban is vetítették már a filmjét. Eredetileg is nemzetközi közönségnek szánta a művet?

– A közönség teszi értelmessé ezt a művészetet, így legtöbbünk azt szeretné, ha sokan néznék meg a produkciónkat. A történet számomra lehetővé tette, hogy angol színészt szerződtessek a munkára, de a stáb összetételének köszönhető, hogy már Dél-Koreában is elnyerhettünk egy díjat.

– Mint általában minden műfajra, a westernre is jellemzőek olyan filmes fogások, amelyek könnyen sablonossá tehetik a történetet. Ön hogyan kezelte ezeket a jól bevált kliséket?

– A film alapjául Thomas Willmann regénye szolgált, ezt olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a visszatérő elemek mintegy szertartásos jelleget adnak a westerntörténeteknek. Filmrendezőként nagyon érdekes munkát jelent megmaradni ezen a mindenki által ismert ösvényen, és közben valami eredetit hozzátenni az öntőformához.

– Mikor ismerte meg Thomas Willmann regényét, és miért döntött úgy, hogy megfilmesíti?

– Kutatásokat végeztem egy 2008-as filmemhez, és az Alpokban jártam kis gazdaságokat keresve. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy vajon kik az itt élő emberek és miért választják ezt a világtól elzárt helyet. A következő kérdésem már meg is teremtette a westernhelyzetet: vajon mi történik, ha egy idegen „tolakodik be” ebbe az önálló világba? Elhatároztam tehát, hogy készítek egy alpesi westernt, ehhez ráadásul váratlan segítséget kaptam: egy napfényes szombat reggel kinyitottam az újságot, és abban épp egy kritikát közöltek erről a regényről. Rögtön tudtam, hogy ezt kerestem, felvettem a kapcsolatot az íróval, és megcsináltuk.

– Hogyan építette fel a karaktereket a színészekkel?

– Sam Riley-vel sokat beszélgettünk arról, hogy milyen módon közelíthető meg a szerep. Több karaktert is a figyelmébe ajánlottam, többek között Ryan Gosling a Drive – Gázt! című filmben és Michael Fassbendernek A szégyentelenben nyújtott alakítását. Ezek olyan szerepek, amelyek nagy belső nyomással küzdenek, azonban ezzel képesek is megbirkózni. Szerettem volna megtalálni, hogy ki is ez az ember, aki idejön ebbe a faluba és szinte némaságba burkolózva megpróbál kapcsolatot találni az itt élőkkel.

– Hogyan látja a kortárs osztrák filmművészet helyzetét?

– Annak ellenére, hogy az elmúlt években történt egy s más, még keresi magát a filmiparunk. Ennek a jelenleg zajló folyamatnak részei azok a filmek, amelyekben én is részt vettem: a megváltoztatott történetmesélés, az eddiginél különbözőbb karakterek, a pénzügyi háttér átalakítása, a szakma befektetési készségének növelése mind jellemző napjainkban. Eltávolodunk azoktól a filmektől, amelyek csupán annyit követeltek meg a nézőktől, hogy együtt érezzenek a szereplők bajaival, és a moziteremből kilépve zuhanjanak magukba a drámától. Új szemléletre van szükségünk, de jó úton haladunk.