Tisztelet a forradalom kórházának

Tóth Ilona domborművét is felavatták a Péterfy Sándor utcai intézményben

Jobbágyi Zsófia – 2016.10.21. 03:38 –

Díjazták tegnap a Péterfy Sándor utcai kórházat, amely az 1956-os forradalom idején a sérültek ellátását végezte és önkéntes mentőszolgálatként is működött. A szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából megnyitották az intézet mínusz második szintjét, amely búvóhelyként és nyomdaként is működött.

vészkórházIdeiglenes vészkórház és búvóhely (Fotó: Varga Imre)
Felavatták tegnap Tóth Ilona 1956-os mártír domborművét a Péterfy Sándor utcai kórházban, ahol az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából egyszeri alkalommal megnyitották az intézet mínusz második szintjét. Az intézménynek jelentős és sokrétű szerepe volt az ’56-os szabadságharcban: nemcsak az összecsapásokban megsérült fővárosiak ellátóhelyeként működött, hanem köré szerveződött a forradalmárok önkéntes mentőszolgálata is. A föld alatti ideiglenes vészkórház november 4. után az ellenállás központja és a politikai ellenállók búvóhelye lett – számolt be Nyikos Tibor, a kórház munkatársa, aki a túlélő orvosokkal, forradalmárokkal szoros kapcsolatot ápolt. A mínusz második szinten illegális nyomdagép és sokszorosító is működött, amelyről Nagy Mihály, a munkálatok akkori vezetője számolt be: a pinceszinten magyar és orosz nyelvű röplapokat sokszorosítottak. A beszámolók szerint a kórházban már az utcai harcok kezdetétől szervezték a kommunista államhatalommal és a szovjetekkel szembeni ellenállást a sérültek és a „civil” betegek gyógyításával párhuzamosan. A Tűzoltó utcai felkelőcsoport vezetője, Angyal István irányításával röpcédulákat szerkesztettek és terjesztettek, élelmiszerrel és gyógyszerrel látták el a szabadságharcosokat, a rászorulókat. Az alagsorban menedéket nyújtottak azoknak is, akiknek tönkrement a lakásuk a harcokban, vagy csak megfelelő utazási lehetőségre vártak, hogy hazajuthassanak vidékre. A kórház a könnyebb sérültek ellátására nyitott kisegítő szárnyának vezető orvosa volt Tóth Ilona, akkor szigorló orvos, a forradalom későbbi mártírja. Az intézet megkapta az Erzsébetváros ’56 díjat is, mivel a nehéz történelmi időkben is a „forradalom kórházaként” állt helyt. Az esemény fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt.